Wagner István

Ismeretlen festő sikere a Belvedere kamaraárverésén

Jól kezdte az idei évadot a Belvedere Galéria a március 4-i képaukcióval. A 184 tételből csak 25 maradt vissza, így a 11 160 000 forintos összesített kikiáltási árból 10 197 000 forintot realizáltak. Érdekesen alakult a leütési toplista: a legdrágább a legutolsó tétel lett, egy ismeretlen XX. századi magyar művész Festő című képe. A temperával kartonra készült konstruktivista kompozíción egy piktor ballag rajztáblával a hóna alatt a KUT feliratú épület felé (a KUT az 1924-től 1949-ig működő modern művészcsoport, a Képzőművészek Új Társasága). A jelzés nélküli alkotás 80 ezer forintról startolt és 380 ezer forintnál landolt. Azonos kezdésről jutott kereken 300 ezerig Scheiber Hugó Fasor című dekoratív olajképe, a csupasz ágak és árnyékuk szecessziós vonalhálójával. A harmadik helyezést Neogrády László Őszi erdő című vászna érte el, amely 120 ezer forintos elvárás után 220 ezer forintot hozott. Egyformán 120 ezer forintról indították és 180 ezernél ütötték le a kevésbé ismert Négely Rudolf élénk kolorittal, pasztózus olajfestékfoltokkal készült Olasz kikötőjét, illetve Brunett jelzéssel egy párába burkolózó párizsi részletet, amely Berkes városképeivel mutat távoli rokonságot. Egyenként 170 ezer forintot fizettek három képért: Bor Pál szépen stilizált akvarellje, a Rikkancs 20 ezerről szökött fel több mint nyolcszorosára, Haranglábi Nemes József Pamlagon című női aktja 40 ezerről jutott idáig, Szakmáry László Sétakocsikázása 80 ezerről ugrott több mint duplájára. A nagybányai iskola kései képviselőinek alkotásai közül három azonos technikájú mű példázza az alacsony árak ellenére is vegyes fogadtatást. Udvardy Ignáctól a Veresvízi házak 80 ezerről 100 ezerig jutott, Göllner Elemértől a nem kevésbé festői Nagybányai részlet 90 ezerért nem keltett érdeklődést, Mikola Andrástól pedig a Házak mértanias kompozíciója 40 ezer helyett 60 ezerért kelt el. Nagyjából hasonlóan végeztek az alföldi festészet vagy a szentendrei piktúra képviselői: Rudnay Gyulától a Nehéz sors 80 ezer forintos kikiáltási árán cserélt tulajdonost, Gráber Margit Szentendrei tája 90 ezerért megmaradt, akárcsak Gadányi Jenőtől a Legelőn, potom 60 ezerért. A rangos modern magyar mesterek művei közül pártában maradt Korniss Dezső Kos című 1958-as kollázsa 120 ezerért, akárcsak Bálint Endre Fonal című 1969-es monotípiája 80 ezer forintért.

Képárverés és Rolkó-gyűjtemény Nagyháziéknál

Alacsony árakkal és javarészt XIX–XX. századi kismesterek festményeivel, grafikáival indítja tavaszi szezonját a Nagyházi Galéria március 7-én, 241 tétellel (ebből közel félszáznak a bevételét jótékonysági célra ajánlották fel, ezeknél nem számít fel jutalékot az aukciós ház). A következő két napon az egykor a Képcsarnok Vállalatnál dolgozó Rolkó István gyűjteménye kerül kalapács alá; érdekesség, hogy a festmények egy részét közös tételekben csoportosítva lehet megszerezni (akár tízet is, 20 ezer forintért), csakúgy, mint a grafikák vagy a könyvek bizonyos hányadát (A művészet kiskönyvtára sorozat 75 példánya 15 ezer forintról startol). Milliós tételek is akadnak azért, az első napon például Hermann Kaufmann 1881-es Alpesi tája 1,2 millióról indul, Mednyánszky László világos tónusú Vízparti tája pedig több mint a duplájáról, 2,6 millió forintról. A Rolkó-gyűjteményből egyes antik bútorokat is a milliós sávba soroltak a ház szakértői. Egyenként 2,6 milliót várnak egy-egy diófából díszesen faragott, XIX. századi osztrák kétajtós szekrényért, kis szerencsével a felénél kevesebbért (1,2 millióért) is meg lehet kapni egy 1800 körüli, sárgaréz veretekkel dekorált emeletes olasz írószekrényt. A jótékonysági kategória sokszorosított grafikái közül érdekes Konok Tamás egy-egy színes szerigráfiája 80–90 ezer forintért, hasonló összegeket kérnek Kassák Lajos három színes szitanyomatáért, Victor Vasarelytől 18 tételben azonos technikájú lapok egész sora vihető el 50–80 ezer forintos árszóródásban. Ugyancsak Vasarelytől viszont a Csillagképek 1985-ös mappája 8 színes levonattal 420 ezer forinton kezdi a licitet. Rippl-Rónaitól cinkográfiát, Szőnyitől rézkarcot, Mednyánszkytól szénrajzot már 40 ezerért is kínálnak, 50 ezerért Aba-Novák- vagy Barcsay-rézkarcokat kaphat a szerencsés vevő, 55 ezres egységáron pedig Molnár C. Pál-fametszeteket. A Rolkó-gyűjteményre a sokrétűség jellemző: bronz-, alabástrom-, márvány-, illetve fából faragott szobrokkal kezdődik a licitálás hazai és külföldi művészektől, azután orosz ikonok, osztrák és tiroli egyházművészeti tárgyak következnek. Kuriózum a XX. század elejéről, ismeretlen magyar mestertől származó szövött kárpit, a Faunok és nimfák 300 ezerért. A XIX–XX. századi mesterek közül elég talán Telepy, Rudnay vagy Vaszary nevét kiemelni, utóbbi Gésa című 1929-es akvarelljének meg is kérik az árát a 600 ezres indítással. A vegyes műtárgyak kategóriájában rendkívül gazdag és változatos az ezüstnemű, az üveganyag, aztán a tajtékpipák kollekciója, majd a porcelán és fajansz következik. Az óraválasztékból kiemelkedik egy 600 ezerre taksált 1860 körüli képóra.

Átértékelt remekművek a TEFAF-on

Biztos szenzációkkal szolgál az idei maastrichti művészeti vásár, a TEFAF. Frans Hals-, illetve Rembrandt-képet is vehet, akinek pénze van rá, egy másik Rembrandtról pedig megpróbálhatja eldönteni, igazuk van-e az eredetiségét vitató szakértőknek.

Megjelent az Új magyar szignótár

Hat évvel ezelőtt látott napvilágot az első magyar szignószótár; jelentősen kibővített változatának közzétételét nemcsak az azóta eltelt idő indokolja, hanem a magyar műkereskedelmi piac átalakulása is – állítja a Don Péter–Lovas Dániel szerkesztőpáros, valamint a szakmai kontrollt biztosító Pogány Gábor. A forgalomba kerülő művészek köre egyrészt kiszélesedett a kismesterek felé, másrészt időben is jóval előbbre ugrott, a fiatalabb kortársak irányába. A harmadik trend pedig az, hogy az olajfestmények mellé az egyre szaporodó grafikai árverések jóvoltából a papírmunkák is felzárkóznak a kínálatban, ami pusztán technikai okokból is indokolja a szignótár bővítését. A művészi jelzések és aláírások nyilvántartásának és közreadásának fontosságát egy régebbi és egy újabb esettel is példázhatjuk. A László Károly-gyűjtemény 1996-os műcsarnoki bemutatásán és a tárlatot kísérő katalógusban még Kmetty János műveként szerepelt az 1927 körül festett Gyárváros, ám valójában Klie Zoltán képe volt és a pár évvel későbbi árverésen már így is szerepelt. A szignó hamisítója kihasználta a két művész nevének és aláírásának hasonlóságát, hogy a kép értékét feljebb srófolja. A kiállítás rendezőit sikerült is megtéveszteni, de az aukciós ház szakértőit már nem. (Nem véletlenül szerepelnek azonos oldalon a különféle Klie- és Kmetty-szignóváltozatok az új kiadványban.) A másik eset sokkal frissebb, ezért csak röviden emlékeztetünk a hamis Gulácsy-szignóval ellátott, ámde egyértelműen Csontvárytól való, aláírás nélküli Teniszező társaságra, amelynek értéke a hamisítás leleplezése után sokkal magasabbra ugorhatott Nagyháziék tavaly karácsonyi árverésén. A decoArt könyvek sorozatának első kiadványaként megjelenő mű szerzőinek eddigi tapasztalatai szerint az ilyen esetek miatt is egyelőre olyan a hazai közvélemény, hogy a biztos értékesítés reményében jobban örülnek egy kismesteri szignónak, mint egy jelentős alkotó aláírás nélküli művének. A Don–Lovas–Pogány: Új magyar szignótár továbbra is az árveréseken gyakran előforduló magyar festők és grafikusok válogatott aláírásaira, valamint kézjegyeire koncentrál elsősorban.

Festmény-kamaraárveréssel kezd a Belvedere

A rövid árverési holtszezont eladásos egyéni tárlatokkal kihasználó Belvedere Galéria festmények kamaraárverésével kezdi a tavaszt. Március 4-én összesen 184 tételt kínálnak, jutányos kezdőárakon; a legdrágább tétel egy 180 ezer forinton induló Berény Róbert-mű. A Látogatás a műteremben című pasztell-kréta kompozíció hátoldalán az Erdei Madonna vázlata látható. A kevésbé ismert Bótos Sándor olajjal vászonra festett Zeneórája vagy Thorma János álló női aktja mellett Scheiber Hugó Út című vegyes technikájú, élénk színvilágú lapja is 140 ezerről startol. Utóbbitól a szecessziós vonalhálózatú Fasor olajban vagy a vöröskréta Szivarozós önarckép ugyanúgy a 80 ezres sávban kezd, mint Rudnay Gyula Nehéz sors című férfimellképe, Bálint Endre Fonal című monotípiája, Molnár C. Pál alföldi tája szénaboglyákkal – és ezzel még nem teljes a lista. A 120 ezer forintos kategóriában Korniss Dezső Kos című elegáns kollázsa vagy Rozsda Endre fekvő női aktja temperával éppúgy felvonul, mint a más ízlésvilágban Neogrády László őszi erdeje vízeséssel. A ma nagyon kapós nagybányai iskolát is tucatnyian képviselik a középmezőnyben. Alföldi Gadányi Jenő Legelője birkákkal potom 60 ezret kóstál, akárcsak Domanovszky Endre akvarellje (Aradi Nóra művészettörténész hagyatékából), míg Fenyő Andor Endre fasora házakkal pasztellben ennek feléért megszerezhető. Szász Endre korai, olajjal csempére pingált fiúcskája 40 ezerről vág a licitnek, csakúgy, mint Miklóssy Gábor gondolkodó nőalakja, Patay László már-már monokróm Vízpartja vagy Péli Tamás visszafogott tengeröble.

Magyarok Prágában: Mányokitól kortársakig

Magyar szempontból érdekesen indul a szezon a Dorotheum prágai filiáléjánál. Egy Mányoki Ádámnak tulajdonított kép mellett értékes bútorok is megszerezhetők.

Grafikai árverés Szentendrén

A szentendrei MűvészetMalom fenntartására fordítják annak az árverésnek a bevételét, amelynek keretében 112 tétel kerül kalapács alá február 25-én, a Szentendre Művészetéért Alapítvány kezdeményezésére, magában a támogatandó intézményben. A licitálási kedvet viszonylag mérsékelt árakkal fokozzák, a legdrágább tétel Nádler István Cím nélküli műve tavalyról, a lendületes kalligráfia 400 ezer forintról startol. Ugyancsak Nádlertől viszont az Utolsó című 1987-es, színes szitanyomat mindössze 22 ezerért megszerezhető. Az árlista végén, alig kétezer forintért, egy-egy prototípusnak számító „szocreál” rézkarc áll az Ifjú Proletár terjesztéséről, Csanády Andrástól és Kórusz Józseftől. A helybeli stúdió egykori fenegyerekei közül a mesterré érett ef Zámbó Istvántól két naivan humoros, színes képet indítanak egyenként 180 ezerért, egyet pedig már 150 ezertől meg lehet pályázni. Szentirmai Zoltán lírai, grafittal és színes krétával készített Cerveteri-triptichonja 1989-ből 120 ezerről indul, ugyanúgy, mint Kopacz Mária azonos évből való két fekete-fehér aquatinta lapja. A hat számjegyű árak listája Balogh László színes üvegablaktervnek is beillő Asszonyokjával ér véget, a vegyes technikával, tavaly készült művet 100 ezerről indítják. Érdekes figurája volt Szentendrének Pirk János, akitől realisztikus műtermi rajztanulmányokat vásárolhatunk, 20–24 ezer forintos ársávban. A művésztelep rangidős mesterének, Deim Pálnak korai, figurális rézkarcai közül az 1962-es Poe-illusztrációk egyenként 20 ezerbe kerülnek. A város művésze volt Szántó Piroska is, akitől korai, 1954-es monotípiák csokrából válogathatunk szöcskéről, békáról és szitakötőről avagy fenyőtobozról és gesztenyeágról készült művet, darabonként 14 ezerért. A már klasszikussá vált modern mesterek munkái közül megszerezhetők többek között Pór Bertalan tussal rajzolt skiccei gyerekekről (18 ezerért) vagy Würtz Ádám korai, 1945-ös rézkarca a Budapesti tavasz című filmből is jól ismert jelenettel, ahol Ruttkai Éva kiabálta rikkancslányként: Megjelent a Szabadság! (ez a sokszorosított, 15 ezerért elvihető grafikai lap címe is).

Kismestereink a Dorotheumnál

Magyar szempontból különösen érdekes volt a Dorotheum február 16-i XIX. századi festményaukciója: a Bécsben rendre felvezetett magyar vagy magyar kötődésű művészek alkotásai mellett elvétve felbukkanó képek is kalapács alá kerültek. Ritkaságnak számít például hazai és külföldi aukciókon egyaránt a Petőfi-portréiról ismertté vált Orlai Petrich Soma – a költő másodunokatestvére – egy-egy képe; most két alkotására is lehetett licitálni. A két, Pozsonyban festett, 1836-os datálású, tehát egészen fiatalkori olajkép közül az Ifjú hölgy tájkép előtt 2200–2500 euróról, míg a Fiatal nő tóparton, rózsával 2000–2300 euróról indult, mindkettő alsó határán kelt el. Gyakoribb szereplője az ausztriai árveréseknek a Sopronban született és Bécsben elhunyt Steinacker Alfréd (művésznevén Derfla). Lóitatás a gémeskútnál című vászna most 1300–1500 eurós becsérték után 1100-ért kelt el, a Tanya a pusztán 1400–1600 eurós indításról alsó határán talált vevőre. Másik festménypárosából csak az Alföldi ötösfogatot adták el 500 euróért (1000–1400 eurós becsérték mellett). Áron alul, 900 euróért ütötték le Wiesenthal Ferenctől az Igáslovak etetését (1400–1800 euró helyett). A felvidéki Kern Ármin sorozatban gyártott müncheni jelenetei szinte elmaradhatatlanok bizonyos osztrák, magyar és német aukciókról. Itt a Kártyavető cigánylány 1500–1800 euróról indult, de csak 900-at adtak érte, hagyatéki pecséttel is ellátott vászna egy magyar parasztgyerekről 2400–2600 euróért visszamaradt. Sokkal nagyobb sikert aratott a cicákra specializálódott Heyer Artúr, akitől a Macska három kölykével potom 1200–1500 euróról startolt és 5500 eurón ütötték le, a Macska csigával pedig 1800–2000 euróról 3600-ra ugratott. A 247 tételes kínálatban érdekes volt még egy engedélyezett Munkácsy-másolat „Nádor S. 1904” szignóval és dátummal (Rekruták búcsúja a kocsmában), 1800–2000 eurós becsértéke után 2600-as leütési árat ért el.

Magyar műgyűjtők kiállításai Bécsben

Az osztrák fővárosban működő Collegium Hungaricum folytatja híres privát kollekciókat bemutató tárlatsorozatát: idén elsőként – az ottani román testvérintézettel karöltve – a Budapest, Bécs és Bukarest között ingázó Hunya Gábor tulajdonából került válogatás az érdeklődők elé, kortárs román és magyar művészek munkáiból. Hunya Gábor a hetvenes években földrajzi és közgazdasági tanulmányokat folytatott Budapesten, de már akkor is érdeklődött az esztétika és művészettörténet iránt. Amint anyagi lehetőségei megengedték, fővárosi műtermekben vásárolt műveket, ahol az alkotóktól is sokat tanult, de olyan szakemberek tanácsát is kikérte, mint Valkó Margit vagy Sasvári Edit, illetve a galériások közül Szalóky Károly és a bécsi-budapesti Hans Knoll. Hunya Gábor 1991 óta a bécsi nemzetközi gazdasági összehasonlító intézetben (WIIW) dolgozik, szakterülete mindenekelőtt Bulgária és Románia, így szakmai útjai során gazdagította kollekcióját román művekkel is. Hunya gyűjteményéből a magyarok közül most például Birkás Ákos két képe látható: a korábban olajban festett absztrakt Fej, illetve az újabb, realisztikus Három arc akvarellben. Bukta Imrétől való négy, vegyes technikájú képe negyedszázadot ölel fel, El Kazovszkijtól pedig hét mű szerepel az utóbbi évtizedből, tintával, illetve olajjal készültek. A közgazdász egyik legkedvesebb művésze Ujházi Péter, akitől tucatnyi, vegyes technikával, víz- és olajfestékkel készült alkotást vitt most a nyilvánosság elé. Pinczehelyi Sándortól szitanyomatok szerepeltek a kilencvenes évekből, Nádler Istvántól egy korabeli reagálás az 1989-es temesvári véres eseményekre, végül Györffy Lászlótól és Záborszky Gábortól egy-egy újabb mű 2002-ből. A kiállítási ciklus január 25-én érkezett újabb állomásához a bécsi magyar kulturális intézet UngArt Galériájában: a stuttgarti testvérintézménnyel együttműködve Thomas Lützenburger német üzletember kortárs magyar képzőművészeti válogatása került az osztrák fővárosba. Lützenburger, egy baden-württembergi ingatlancég tulajdonosa, 1987-ben kezdett gyűjteni az egész kelet- és közép-európai régióban, üzleti útjain szerzett magánkapcsolatai felhasználásával. A kollekció gerincét főleg a Magyarországon beszerzett alkotások adják. Nyugat-európai szemlélet szerint kortársnak számítanak még az olyan, közelmúltban elhunyt művészek is, mint jelen esetben a már klasszikussá vált avantgárd mesterek közül Bortnyik Sándor vagy Gyarmathy Tihamér, ám Thomas Lützenburger érdeklődését is elsősorban az élők és jelenleg is alkotók fejlődése vonja magára. Így az úgynevezett Iparterv-generációból – amely az akkori kultúrpolitika korlátai miatt hamarabb vált ismertté és sikeressé a német nyelvterületen, mint saját hazájában – Hencze Tamás, Nádler István vagy Lakner László szerepel munkáival. (Utóbbi éppen a kezdeti hazai nehézségek miatt telepedett le három évtizeddel ezelőtt Nyugat-Berlinben.) Nemzedéktársuk Klimó Károly is, aki a nyolcvanas évek óta az „új szenzibilitás” képviselőjeként szerepel gyakran osztrák és német földön. Az ötvenes éveiben járó Fehér László vagy Záborszky Gábor szintén régóta népszerű a műgyűjtők körében, nálunk és az országhatárokon túl egyaránt, a fiatalokat Benczúr Emese, valamint Lakner Antal munkái képviselik a Lützenburger-kollekcióban. A kiállítás február 24-ig tart és tervezik mindkét magángyűjtemény magyarországi bemutatását is.