Wagner István

Táskarádió, fonott üveg, dísztárcsa műanyagból

Szőnyei György plasztikkollekciója ismerős lehet mindenkinek: a komor bakelittárgyaktól a csiricsáré fürdőszobai cuccokig terjedő gyűjteményből a klasszikus fonott üvegek sem hiányoznak.

Sikert arattak Bécsben a magyar kortársak

Bebizonyította létjogosultságát a közép- és kelet-európai országokra koncentráló bécsi kortárs művészeti vásár, az idén másodszor megrendezett viennaFair: az április 6–9. közötti mustra mind a művészek, mind a megjelentek számát tekintve felülmúlta az egy évvel korábbi – akkor is sikeres – eseményt. A tavalyi tízezer után idén már a tizenkétezret közelítette a látogatók száma, s az érdeklődők tíz százaléka érkezett Ausztrián kívülről. A Budapestről meghívott négy galéria mindenképp profitált a megjelenésből. Szoboszlai János, az acb Galéria igazgatója – a kapcsolatépítési sikereken túl – eredményként említette a Mátrai Erik, Soós Nóra, Szűcs Attila náluk bemutatott műveivel kapcsolatos, még le nem zárult tárgyalásokat. (A vásári katalógusban Soós Nóra kompozíciója kapott egész oldalas reprót.) Pőcze Attila, a Vintage Galéria vezetője arról számolt be, hogy Lőrinczy György, Pinczehelyi Sándor, illetve Szabó Dezső munkáiból sikerült jó párat értékesíteni (a katalógusban Szabó Dezső szerepelt). Deák Erika nagy sikerként értékelte, hogy a stand bérleti díjának megtérülésén túlmenő bevételre tett szert: elkelt két-két kép Ghyczy Dénestől és Clemens Krausstól, egy akvarell Moizer Zsuzsától, valamint egy festmény Cseke Szilárdtól – a katalógusban ez szerepel –, ráadásul az összes alkotás komoly bécsi magángyűjteménybe került. Az osztrák–magyar Knoll Galéria budapesti filiáléjának munkatársa, Pilinger Erzsébet előrebocsátotta, hogy jó néhány alkotás megvásárlásáról még tárgyalnak; Birkás Ákostól egy nagyméretű olajképet és két kisebb akvarellt, illetve Nemes Csabától három festményt már a vásáron sikerült értékesíteni, az orosz–osztrák Brener & Schurz alkotópárostól pedig öt rajzot vásároltak meg. Ami a magyar műveket kínáló külföldi galériásokat illeti: a ma is aktív kortársak közül a népes művészkörrel bíró grazi Artelier az amerikai Joseph Kosuthot is futtatja, a Bad Homburg-i Auden listáján Warhol, Rauschenberg vagy Lichtenstein mellett szerepelt Gál András is, akinek cím nélküli képeit egyenként 2600 euróért árusították. A berlini DNA galéria egy esztendeje vette fel lajstromába a Deák Erikánál ugyancsak megtalálható Ghyczy Dénest, akitől egy-egy művet 3300 euróért kínál. Az innsbrucki Klaus Thoman éppúgy Csörgő Attilát kedveli, mint Gregor Podnar Ljubljanában; a jó nevű szlovén galériás a Sperila Vortex című nagyméretű művet 8500 euróra tartotta.

Tehetőseknek szólt a salzburgi régiségvásár

Idén április 6–9. között 31. alkalommal rendezték meg az egykori hercegérseki rezidencián a rangos salzburgi régiségvásárt. Öt évszázad üvegművészete mellett porcelán és ezüstnemű éppúgy volt a kínálatban, mint polgári bútorok – barokktól szecessziósig –, illetve paraszti lakberendezési tárgyak. Festmények, szobrok folytatták a sort, az osztrák órásmesterek remekei mellett régi zeneszerszámok és tudományos műszerek is megjelentek. Ilyenkor a máshonnan érkező műkereskedők is elsősorban a Salzburghoz kötődő műveket válogatják össze, a helybeliekről nem szólva. Erre volt példa most egy hársfából faragott Pieta a XV. század elejéről a Schauer galéria standján, Walter Moskat pedig egy kőszáli kecske szarvából készült salzburgi serleget kínált a XVIII. század első feléből. A salzburgi, illetve itteni témák által ihletett festők alkotásainak sorából Josef Mayburger XIX. századi panorámaképe említendő a Kunsthandel Runge standján a környező hegyekről; ahol egykor a festő állványa állt, ott ma a repülőtér van. A Budapestről Salzburgba települt Harta Alberttől egy virágcsendélet függött e galéria falán. Ami a salzburgi húsvéti játékok nemzetközi közönségéhez szabott árakat illeti: a Schlapka standján 78 ezer euróért adták az 1825 körüli nápolyi csillárt, Patrick Kovács 28 ezret kért az 1905-ös Josef Hoffmann-íróasztalért. Egyaránt 22 ezer eurót kértek Kovacek standján Anton Kothgasser 1820-as bécsi üvegserlegéért, illetve a Galerie bei der Albertinánál egy 1900 tájáról való Loetz-vázáért. A helybeli Ilko galéria ritkaságnak számító 1875-ös Thonet hintaszékét 9500 euróért lehetett megszerezni.

Az Abigail is kamarázik

Millennium Center-beli székhelyén mutatja be és ott is viszi kalapács alá kamaraárverése 246 tételét április 8-án az Abigail Galéria, követve az egyre terjedő példát mind a kamaraműfaj, mind a szombati időpont dolgában. A kínálat igen változatos a művek korát, technikáját, stílusát és témáját illetően egyaránt, közös vonásuk, hogy mindet viszonylag jutányos áron lehet megszerezni, neves mesterektől is. A legmagasabbról, 180 ezer forintról Marosán Gyula temperával festett palettás önarcképe startol, ezt követi Czigány Dezső Szántóföld című könnyed akvarellje 140 ezerért. A dobogó harmadik fokán ketten osztoznak, egyenként 120 ezer forintos kikiáltási árakkal: Gyarmathy Tihamér filctollal rajzolt gömböket a térben, Schéner Mihály pedig olajjal festett asztali csendéletet gyümölcsökkel és virágcsokorral. Négyen startolnak 110 ezerről, eltérő technikájú, illetve stílusú művekkel: Bér Rudolf olajképen örökítette meg Tihanyt, ugyanígy készült Koppány Attila stilizált holokausztábrázolása, Frank Frigyes ceruza/akvarellben örökített meg egy varrónőt, Pechán József pedig szén- és tusrajzzal a húszas évek bárjelenetét. A középmezőnyben is bőven akadnak nagy nevek, így például Kádár Béla női aktja tussal 85 ezerről indul, némi szerencsével pedig már 80 ezerért is megszerezhető Czóbel Béla barna krétával rajzolt női portréja vagy Országh Lili kilenc mezőre osztott kompozíciója. A két világháború közötti időszakból még ennél is alacsonyabban, egyenként 55 ezer forinton kezdenek rangos művészek alkotásai, mint Vaszary János Ezeregyéjszakája tussal, Márffy Ödön Akt őzzel című litográfiája akvarellel színezve avagy Aba Novák Vilmos rézkarca Savonaroláról. A külföldi karriert is befutó alkotók közül a Rómában letelepedett Amerigo Tot fésülködő nőről készült kőnyomatát ugyancsak 55 ezerre teszik az aukciós ház becsüsei, de a Franciaországban világhírnevet szerzettek közül Victor Vasarely Mozgások című elvont szitanyomatáért csak 46 ezret várnak, Nicolas Schöffer azonos technikájú Forgó idomaiért pedig 38 ezerrel is beérnék. A hazai kortárs szerzők közül nagyjából hasonló árfekvésben pályázhatunk Deim Pál Hárman című tusrajzára (50 ezer), a jobbára figurális Szabó Zoltántól szokatlan, elvont hasábokról komponált pasztelljére (46 ezer), ef. Zámbó István harsány és ironikus Ikon-akvarelljére (44 ezer), míg Konok Tamás fekete-fehér kontrasztokban tartott, mérnökien precíz és puritánul absztrakt szitanyomata mindössze 20 ezer forint. Ennél már csak a négyezer forintos legalsó sáv lehet jutányosabb, olyan húzónévvel az élén, mint Borsos Miklós, akinek hidegtűvel sokszorosított, csoportos Jelenetét adják ennyiért, csakúgy, mint Cs. Pataj Mihály kisebb linómetszetciklusának vagy Aszódi Weil Erzsébet rézkarcsorozatának darabjait.

Belvedere-árverés rendőrségi intermezzóval

Kisebbfajta botrány előzte meg a Belvedere Galéria múlt szombati árverését, miután az MROSZ hamisítványokra figyelmeztetett. Az aukció így is sikeresnek bizonyult, ám a viharnak feltehetőleg még nincs vége.

A viennAfair újból keletre tekint

E hét végén rendezik meg Bécsben a viennAfair kortárs képzőművészeti vásárt, számos közép- és kelet-európai résztvevővel. A négy jelen levő budapesti galéria mindegyike megfordult már e seregszemlén, amellyel egyidejűleg a Knoll egyéni tárlatot is rendez egy művészének.

Modern magyar mesterek Hamburgban

A müncheni székhelyű Ketterer Kunst aukciós ház hamburgi filiáléján XIX. és XX. századi festészettel indul az évad március 31-én. Mint mindig, most is szerepelnek a listán olyan magyar művészek, akik a határainkon túl is elismerést vívtak ki maguknak, miután hosszabb-rövidebb ideig külföldön éltek. Esteban Fekete például spanyol kitérővel került német földre, jelenleg Darmstadt környékén, Rossdorf-Gundernhausenben dolgozik és rendszeres résztvevője a német nyelvterület árveréseinek. Most kalapács alá kerülő, Találkozás című, színes, 1976-os fametszetén egy kerékpáros fiú látható kutyával. A száz példányban készült sorozat az Edition Anonyma kiadásában jelent meg a Ruhr-vidéki Mühlheimben, egyik szignált és számozott lapját 400 euróért indítják. Ballada a kalózok szeretőjéről című mappáját a heidelbergi Rothe galéria publikálta még 1960-ban: a félszázas sorozatban készült tizenhat Brecht-illusztráció közül nyolc színes fametszet, ugyanannyi pedig színes linó. A művész szövegével megjelent lapokat 1200–1500 eurós becsértéken kínálják. Moholy-Nagy Lászlótól két mű szerepel egy tételben a húszas-harmincas évekből, alig 200 euróért. (Egy utca felülnézetből és egy virágsziromszerű fotogram hagyatéki pecséttel hitelesített későbbi ezüst-zselatin levonata a Griffelkunst-Vereinigung gondozásában.) Kádár Béla Fürdőzők című, 1900 utáni szecessziós akvarelljét méltán taksálták 1800–2200 euró közé, egy a harmincas évekből való képéért pedig már 4800–5300 eurót kérnek. Az utóbbi valójában két mű, hiszen mindkét oldalán önálló alkotás látható: az egyiken egy realisztikus gouache kompozíció (anya és gyermeke orvosi rendelőben), a másikon egy akvarell (egy nő és a minotaurusz). Ezzel nagyjából egykorú Kádár fekete tussal készült figurális tollrajz-kompozíciója, ezt 1500–1800 euróra saccolták. A sort Victor Vasarely elmaradhatatlan op-art kompozíciói zárják. Az 1985-ös Gestalt-Fel kék alapon piros kockafalakat variál, az 1987-es Vega Kocka OR fekete-sárga kontrasztokra épült; mindkét számozott és szignált szitanyomatért legkevesebb 800 eurót kérnek. A Planetáris folklór 1969-es sorozatából a Participations 1. számú multiplikája műanyag alapon, plexiüveg alatt és fémdobozban 1800–2200 eurós sávban kínálja magát.

Nemes Lampérth vezeti a milliósok listáját

Előző művészeti aukciójának kínálatát is felülmúlja a Belvedere Galéria kínálata április elsején. A festményárverés 221 tételéből 34 startol a milliós sáv felett, ráadásul a végén csattan az ostor: a legutolsó tételt kiáltják ki a legmagasabbról. Ez nem a szokásos árverési favoritok közül kerül ki: Nemes Lampérth József Domboldalon című 1916-os olajképéről van szó, 16 milliót kérnek érte. A második helyezett Farkas István Párizsi nyárestéje, amely a művész fiának igazolásával vár minimum 14 milliós ajánlatra. Munkácsy Mihály a harmadik hellyel kénytelen beérni 12 millión induló képével, pedig Nő a karosszékben című szalonképe viszonylag kis mérete és ismeretlen volta ellenére igen kvalitásos példány, ráadásul származása is precízen dokumentált. (Munkácsytól a licitálás elején, mintegy bemelegítésül egy ceruzarajz is akad 220 ezer forintért, amely a Siralomházhoz készült háromfigurás vázlat.) A toplista alacsonyabb régiói felé Szinyei Merse Pál jelenti az átmenetet kisméretű és feltehetőleg befejezetlen Hegyszakadékával, amelyet 1882–1884-re datálnak és 7 millióra taksáltak. Egyenként 6,5 milliót kóstál Farkas István Kávéházban című sokalakos vászna és Aba-Novák Vilmos azonos technikájú Poros faluja (saját hátoldali feljegyzése szerint Török-Koppányban festette), a művész unokájának igazolásával. Ugyanennyiről indul Rippl-Rónai Józseftől a wiesbadeni Kurhaus homlokzata – ehhez viszont eddig semmi adalék nem volt a kaposvári mester életművében, ami tovább fokozza a kép váratlan felbukkanásának rejtélyét. Valamivel többet tudhatunk a szintén tőle való Hölgyek enteriőrben olajjal fára festett csoportképéről, amely mindmáig első tulajdonosai, vagyis Vaszary János festőművész oldalági leszármazottai birtokában volt és 2002 tavaszán szerepelt a Kieselbach-aukción is (most kereken 6 millióra saccolták). Az utóbbi évek hazai árverésein nem kevésbé jól futó Gulácsy Lajos monokróm barna árnyalatokban tartott Barettes önarcképéért 5,5 millió forintot várnak (egy laza tusrajza mutatványosokról viszont már akár 140 ezerért elvihető). A legolcsóbb árkategóriában is akadnak lehetőségek, ilyen rögtön a legelső tétel: Egry József akvarellel színezett litója a Balatonról alig 60 ezer forintért, míg Diener Dénes Rudolftól a Fák olajban, Bálint Endrétől a Figuráció 5. színes szitanyomata avagy Bene Józseftől a Fák lavírozott tusvázlata egyformán 80 ezer forintról indul. Vértes Marcell párizsi hölgyekről készített elegáns, vegyes technikájú skicceket, ezeket most egyenként 95 ezerért vesztegetik, Vaszary Jánostól a balatoni móló olajban 120 ezertől pályázható meg. A mostanában mifelénk is újra felfedezett Réth Alfrédtól a Jácintos csendélet már 160 ezerért megszerezhető, de az Aradi Nóra művészettörténész hagyatékából származó Berény Róbert-aktért is csak húszezerrel kell többet adni – ha nem licitál rájuk senki.

Profi régiségek és kommersz kortársak a TEFAF-on

Az idei Rembrandt-év és reklámozott remekművei miatt már a nyitás előtti sajtónapon is a legtöbben a nagy németalföldi művész képei előtt tolongtak a március 10–19. közötti maastrichti vásáron. A helyszínen végre kiderült az 1661-es Jakab apostol korábban titkolt becsértéke is: 33 és 36 millió euró között kínálta a Salander-O’Reilly New Yorkból. Nem sokkal olcsóbb tőle a korai, 1633-as Fiatal férfi vörös zekében (27 millió euró) a maastrichti Noortman Master Painting standján. Kiváló minőségű Rembrandt-rézkarcokat hozott Majna-Frankfurtból Helmut H. Rumbler (ilyen az 1645-ös Menekülés Egyiptomból) és David Tunick New Yorkból, illetve a Gebruder Douwes Fine Art Amszterdamból (köztük a híres Golgota hármas keresztjét). Pieter Jakobsz Olycan újabban Franz Halsnak tulajdonított portréját a David Koetser Gallery az előzetesen beharangozott 12,5 millió helyett végül is 10,5 millióért árusította. A firenzei Moretti galéria Canaletto különlegesen szép, 1740 körüli velencei vedutájáért kereken 11 milliót kért. Ezekhez képest alkalmi vételnek számított a vásáron először szereplő párizsi Eric Coatalem standján Simon Vouet Madonna a kisdeddel című festménye, alig 1,2 millió euróért. A híres meisseni J. J. Kaendler porcelánkészítő mester születésének 300. évfordulója alkalmából a New York-i Michele Beiny egy 1735-ös, nagyméretű madárpárt hozott Maastrichtba kereken 5 millióért, amelyet Erős Ágost szász választófejedelem rendelt drezdai japán pavilonjának dekorálására. Az antik ezüstneműre specializálódott Anthony Marks Londonból egy reprezentatív borhűtőedény-párost árusított 2,2 millióért, amelyet David Willaume tervezett 1711 körül és mivel egy évszázadig banki letétben őrizték, kifogástalan állapotban van. Sztárnak számított Jörn Günther hamburgi antikvárius standján 1250 tájáról egy háromkötetes párizsi latin biblia 173 iniciáléval, 3 millió euróért. Az idén először nyitott látványosan a világ legnagyobb régiségvására a kortársak felé. Miként manapság világszerte tapasztalható, a rendkívüli erővel a nyugati piacokra törekvő oroszok és a hozzájuk mindjobban felzárkózó távol-keletiek egyre inkább kiszorítják a korábban legalább nyomokban jelen lévő közép-európai országokat. Az agresszív nyomulás elkerülhetetlen velejárójának tűnik egyelőre az a kísérő jelenség is, hogy nem mindig a kvalitás, inkább a kuriózum vagy az egzotikum számít. Mintha ezt tapasztalhattuk volna az egyébként rendkívül szigorú zsűrizésű TEFAF kortárs részlegén, pedig a hagyományos régiségek terén évtizedek óta őrzik a legmagasabb nívót. Persze, volt a húszas-harmincas évek avantgardjából Edward Munchtól is immár klasszikus modernné vált Tengerparti táj (a salzburgi Salis & Vertis standján 2,3 millióért) avagy másoknál Mondrian és Picasso, illetve Bacon és Koons. A francia dizájnt az ötvenes évekből Charlotte Perriand és Jean Prouvé képviselte az ipari formatervezésre szakosodott párizsi Downtown standján, egyenként másfél milliós árakkal. A tulajdonképpeni kortárs mezőnyben inkább a kommersz dominált.