Wagner István

Nagyházi: a képnél kapósabb volt a műtárgy

A szolid középmezőny uralta a képkínálatot a Nagyházi Galéria október 18–19-i árverésén – ahol 543 tételből hatot a licitálás előtt visszavontak és összesen 241 művet értékesítettek –, de azért akadtak kiugrások is. A XIX–XX. század festészetéből a legmagasabb leütést a V. Leggianini jelzéssel ellátott, 1900 körüli Emlékek hozta: a tengerparton mélázó szecessziós nőalak szerény 120 ezerről startolt, de annyira megtetszett valakinek, hogy 2,8 milliónál landolt. Tisztes távolból követte ezt Consalvo Carpelli jelzéssel az Antik romoknál című festmény a XIX. század második feléből, amelyért 180 ezres elvárás után 1,6 millió forintot fizettek. Utána következett Iványi-Grünwald Béla Balatoni mólónja, amely 650 ezres forintos kikiáltás után jutott majdnem a duplájáig, az 1,1 milliós leütésig, és közelítette a milliót ugyancsak őtőle a San Remó-i táj verőfényben (900 ezerről 950 ezerig jutott). Sikert arattak az ismeretlen XVIII. századi német mestertől származó vadászjelenetek: az egy tételben kínált négy kép 180 ezerről 900 ezer forintig ugratott. Boldizsár István verőfényes Szentendrei domboldala 220 ezer helyett 800 ezret is megért valakinek. A vegyes műtárgyak, bútorok és szőnyegek október 20-ai licitálásán mennyiségi téren a képekénél nagyobb arányú volt az értékesítés, mivel 266 tételből 153 kelt el. A csúcsárak a festményekéhez hasonlóan alakultak. A listavezető – kissé kopott volta ellenére – egy erdélyi Usak imaszőnyeg lett a XVII. századból, amelyet licitlépcső nélkül, 2,3 millióért szerzett meg új tulajdonosa, egy 1880 tájáról való kínai Khotan szőnyeget viszont 220 ezerről a tízszeresére vertek fel, 2,2 milliónál koppant a kalapács. Egy 1740 körüli osztrák kétajtós szekrény – fenyőalapon dióborítással és eredeti zárszerkezettel – 1,8 milliós elvárását teljesítette. A milliót súrolta még – 950 ezres leütésekkel – három tétel: egy Mack Lajos terve szerint 1910 körül kivitelezett, félméteresnél magasabb Zsolnay-váza, 800 ezerről indítva, egy 850 ezerről kezdő XVIII. századi német kétajtós szekrény és egy másik Khotan szőnyeg (ennek 220 ezerről ment fel az ára).

Párbeszéd Meissen és Herend között

Európa legrégebbi és legfiatalabb porcelánmanufaktúrája vendégszerepel együtt a budai várban november végéig. A meisseni márka védjegye – a két keresztbe fektetett kék kard – ugyanis már 300 esztendős, míg a dísztárgyak alján a koronás magyar címer az aranyszínű Herend felirattal idén 180 éves. A két patinás cég mégsem tekinti egymást konkurensnek – ami azért más iparágak esetében a párját ritkítja –, hanem kölcsönösen kollegiális, sőt szoros baráti kapcsolatokat ápoltak a tervgazdálkodás évtizedeiben éppúgy, mint a piacgazdálkodás bevezetése óta ma is. Miközben az utóbbi évek terméséből mindkét részről százszámra válogattak ízelítőt, a múltat tucatnyi, ám annál páratlanabb muzeális értékű tárgy idézi a Magyar Nemzeti Galéria Párbeszéd című kiállításán. Német földön mostanában ünneplik Johann Joachim Kaendler szobrászművész születésének 300. évfordulóját, akit az európai porcelántervezés atyjának tartanak. Ő mintázta és festette 1730-tól Erős Ágost választófejedelem drezdai „japán palotájába” – allegorikus célzattal – a monumentális állatfigurákat, mint például a humoros majomzenekart vagy a fatörzsön gubbasztó aranyfácán méteres plasztikáját. Heinrich von Brühl gróf, a későbbi szászországi miniszterelnök számára is Kaendlet fejlesztette ki – 1736 és 1741 között – a barokk kor egyik legterjedelmesebb és legpompásabb szervizcsaládját, a hattyús étkészletet. (Az eredetileg mitológiai alakokkal, bíbor és arany cirádákkal, tarkabarka indiai csokrokkal dekorált madárreliefes készlet visszafogottabb, a modern idők igényeihez alkalmazott fehér-arany változatát ma is gyártják, akárcsak a világszerte közismert kék hagymamintás garnitúrát.) A másik véglet, a korszerű hagyományápolás iskolapéldájaként, Emil Paul Börner 1927/1959-ből való, méteres magasságú fedeles díszvázája, amelynek oldalát hófehér alapon egyetlen óriás bokréta díszíti. Herend historizáló beharangozó darabja a kupola alatt látható, az Iparművészeti Múzeumból kölcsönzött, 1861-es, méteres átmérőjű és csipkeszerűen áttört peremű dísztál, amely a londoni világkiállításon is szerepelt és korának talán legnagyobb ilyen műtárgya volt. A magyar gyár korai történetét elsősorban Fischer Mór megvalósult tervei idézik: a mindmáig legnépszerűbb – tarkabarka madaras-pillangós-virágos – Victoria Bord d’Or mustrát az angol királynőről nevezték el, aki az 1851-es világkiállításon rendelt belőle egy teljes garnitúrát. A Wales-teáskészletet (1860) viszont az angol herceg számára készíttette Ferenc József osztrák császár ajándékba. A kiállítás magyar térfelének talán leglátványosabb részlege a dúsan terített ünnepi asztal a XIX. század második feléből való Eglantine-étkészlettel, és a kereken kétszáz tányérból összeállított fal, amelyen ugyanennyi herendi motívum látható. Az új évezredet – többek között – Schrammel Imre keramikus velencei karnevált idéző, koloritban és mustrákban gazdag figurái példázzák, amelyek közül egy fehéren puritán zsonglőr méteres alakja egy áttört peremű csészét egyensúlyoz spiccelő lábfején.

Bútor és szőnyeg Nagyháziék élmezőnyében

A bútort vagy szőnyeget kereső vevőknek érdemes vastagabb pénztárcával érkezniük a Nagyházi Galéria háromnapos őszi árverésére: az október 18–19-én 537 tételben kalapács alá kerülő XIX. és XX. századi festmények közül egy se kezd milliónál magasabban, 20-án azonban a vegyes műtárgyak, bútorok és szőnyegek 266 tételénél már kétmillió fölötti kikiáltási ár is akad. Az első két napon a listavezető Iványi-Grünwald Béla 900 ezer forintról startoló San Remó-i tája, amely a hátlapján lévő cédula szerint szerepelt régebben milánói kiállításon is. Másik vászna, a narancs-türkiz kontrasztra épült Balatoni mólón már 650 ezer forinttól is megpályázható, akárcsak Vajda Zsigmond rokokó ruhás Mulató társasága. Mélyebben kell viszont zsebébe nyúlnia annak a licitálónak, aki az osztrák mester, Adolf Kaufmann Tájkép csónakázókkal című kompozícióját szeretné megszerezni, ez 850 ezer forinton kezdi a licitet. A mezőny zömére a jóval félmillió alatti ársáv jellemző, pedig olyan neves alkotók művei között tallózhatunk, mint Lotz Károly, Mészöly Géza, Székely Bertalan, illetve a XX. századból mára klasszikussá lett avantgárd mesterek, mint Aba-Novák, Berény, Czóbel, Edvi-Illés avagy Kádár Béla vagy akár Szőnyi. Harmadnap is akadnak kedvcsinálóan jutányos árú darabok – 1880 körüli Zsolnay-dísztányérok 24 ezerért, külföldi hutákból díszüvegek és emlékpoharak –, de van, amiért már sokkal többet kérnek. Az antik bútorok sorában egy kétajtós, dióborítású osztrák szekrény 1740 tájáról 1,8 millió forint, egy 1800 körüli holland társa mahagónifurnírral és jávorfa berakással 1,7 millióba kerül, egy XVIII. század második feléből való, diófából faragott dél-tiroli tálalóért 1,4 milliót várnak. A bútorrészleg sztárja egy ezzel egyidős osztrák emeletes írószekrény jávor- és paliszanderborítással, amelyért minimum 2,4 milliót kellene lepengetni. A szőnyegek mezőnyében egy katalóguson kívüli XIX. századi kaukázusi Kazak a listavezető, 2,8 millióért, egy XVII. századi erdélyi Usak imaszőnyeg legalább 2,3 milliót, egy 1800 körüli Aubousson falikárpit 2,2 millió forintot kóstál.

Magyar folklór a modern divatban

Mészáros Éva iparművész ötvenéves pályafutása előtt tiszteleg a Budapesti Történeti Múzeum. A divat fél évszázadát ötven maga által tervezett ruha eleveníti fel. Az ipar-művész nem titkolt vágyálma ismét divatba hozni – világszerte – a halasi vert csipkét.

Majdnem duplázott a Belvedere sztárja

A papírforma szerint alakult a Belvedere Galéria szeptember 30-i művészeti aukciója: listavezető lett Farkas István temperával falemezre festett, a szakirodalomban többféle címen – Zene, Muzsika, Térzene – szereplő képe. Az 1931-ben készült mű a 14 milliós kikiáltás közel duplájáért, 26 millióért talált új gazdára. A 207 tételből 138 leütés született, 23 kép végzett millió felett. A második helyen Benczúr Gyulának a Vajk megkeresztelése főalakjához készített, 1870-es évekből való olajtanulmánya végzett: 2,8 millióról csaknem négyszereséig, 12 millió forintig lépdelve. A harmadik helyre Mattis-Teutsch János Fa című, 1910 körüli vászna került, amelyet 9,5 milliós kikiáltási árán ütöttek le. Ugyanolyan indításról (4,8 millió) ugyanannyit hozott (6 millió) Czóbel Béla Bretagne-i sziklás tengerpartja, illetve egy másik Mattis-Teutsch, az 1944-es Együtt. A másik véglet a 120 ezres leütések sorozata volt, a szerencsés győztesek egyebek közt Nagy Oszkár, Körösfői-Kriesch Aladár, Tóth Menyhért, Gadányi Jenő vagy akár az utóbbi időben felkapott Batthyány Gyula gróf képeit mondhatják magukénak az árverés óta, ráadásul alapáron. A Belvedere sűrű menetrendjében legközelebb grafikai árverés következik, október 14-én, 222 tétellel, köztük olyan kiemelkedő alkotással, mint Degas hidegtűvel készült Kislánya, 140 ezer forintos kikiáltási áron. A hazai mezőny a XIX. századi klasszikusoktól indul: Mészöly Géza balatoni halásztanyákat megörökítő, akvarellel színezett rézkarca 20 ezer forintról, Kelety Gusztáv tóparti tája vagy Schickedanz Albert fákat ábrázoló akvarellje egyenként 30 ezerről, Mednyánszky ceruzarajza 40 ezerről indul. A XX. századi művek kínálatából akár 10 ezerért is megszerezhető egy Szőnyi-rézkarc vagy egy Vaszary-litográfia, 20 ezerért Ziffer-ceruzavázlat vagy Iványi-Grünwald-linóleummetszet. A kortársak közül Hencze, Fajó, Nádler, Attalai szitanyomatai is 20 ezer forinton kezdenek, csakúgy, mint a Párizsban alkotó magyarok, Székely, Schöffer és Vasarely azonos technikájú lapjai. Nem kell sokkal többet áldozni a vegyes technikájú egyedi művekre sem: Bernáth Aurél Balatonja 30 ezret kóstál, Frank Frigyes Ház a fák között című munkája 40 ezret, Ferenczy Béni akt krétarajza 50 ezret, Kádár Béla Tüskehúzó című kétoldalas tusrajzáért pedig legalább 60 ezer forintot várnak.

Sztárvilág a kabuki színházban

A XIX. századi kabuki színház híres előadásait, sztárjait népszerűsítő fametszetek láthatók az Iparművészeti Múzeum új kiállításán, amelyet még a korabeli hangszerek, színházi kellékek és kimonók bemutatása is színesít.

Magyar mesterek a Kinsky őszi aukcióján

Vegyes műtárgyakkal kezdi október 4-én, majd XIX. századi festményekkel folytatja 5-én szezonnyitó árverését Bécsben a Kinsky-palota. A „varia” tételek között reprezentatív példány Hüttl Tivadar félméteres vázája, amely Budapesten készült a XIX. század végén. Az urna alakú, aranyozott és festett, fedeles díszedény kikiáltási ára 1000 euró, becsértéke ennek a duplája. Az antik ezüstnemű mezőnyében az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó fél századából való egy tizenkét személyes, 137 részes, 7,5 kiló összsúlyú szecessziós evőeszközkészlet értékét növelő eredeti dobozában, 8000–16 000 euróért. Szintén pesti egy magyar tárgyegyüttes 1872–1922 között használatos Diana-fejes jelzéssel: két ovális tálca és egy mártásöntő, együtt 1500–3000 euróért. Az ezzel rokon háromrészes, teás-, kávés- és tejeskannából álló garnitúrát 1000–2000 euróra tartják. Végül osztrák árveréseken ritkaságnak számít egy 1780 táján Pesten készült intarziás komód 2500–3500 euróért. A magyar mesterek képei közül egy gyereksereget ábrázoló, „Festette Bruck Lajos 1870 Waldmüller után” jelzésű festményt 7000– 15 000 euróért kínálnak, Hamza János Festőnő a műteremben című zsánerjelenete a 7000– 12 000 eurós sávban startol, Spányi Béla 1889-es Esti hangulata a tóparton pedig 8000–12 000 euróról indul.

Ricci Vénuszától a tőzsdeguru teáskészletéig

A bécsi Dorotheum október 2–6. között tartja idei harmadik aukciós hetét; a menetrend a megszokott, de mennyiségileg minden eddiginél gazdagabb a régi mesterek kínálata (291 kép), illetve a szobrászati anyag (265 tétel). Látványos marketingfogásban sincs hiány: az egyik legértékesebb kép, a velencei Sebastiano Ricci Vénusz két puttóval című vászna 3 eurós, jelképes áron szerepel a katalógusban, mert a konkrét összeget csak komoly vevővel folytatott tárgyaláson alakítják ki és azt a továbbiakban is bizalmasan kezelik. Fogódzót jelenthet a kísérőszöveg, amely szerint az olajkép a skót Bute-gyűjteményből származik és a Christie’s 1989-es londoni licitjén 66 ezer fontért kelt el, s azt is tudatják a műről, hogy az olasz EU-elnökség idején a brüsszeli Palais des Beaux Arts vendégtárlatának egyik attrakciója volt. Árának megítéléséhez alapul szolgálhat az is, hogy a Canaletto-tanítvány Francesco Guardi Omladozó kapuív velencei lagúnával című alkotása a 190 ezer–250 ezer eurós sávban indul, a németalföldi Balthasar van der Ast csendélete pedig 150–200 ezer eurón kezd. A szobrok szekciójának dísze egy Madonna-ábrázolásokra szakosodott gazdag német magángyűjtemény, amelyet „A Mária-ábrázolás változása 1350–1900 között” címszó alatt indítanak. A többi nap is szolgál érdekességekkel. Október másodikán kisebb meisseni kollekció várja a licitet – kiemelkedik belőle egy fedeles szelence Erős Ágost aranyozott portréjával, 18–30 ezer euróért –, Herendről pedig húsz csoportos tétel szerepel, összesen 720 darabból álló garnitúrákkal. Különlegesség köztük a magyar származású tőzsdeguru, a 93 éves korában elhunyt André Kosztolányi 15 részes teáskészlete (7–9 ezer euró) az 1890–1900-as évtizedből. A mesterrajzok, nyomatok, akvarellek és miniatúrák október 3-i árverésén a magyar vonatkozású tételek közül a legmagasabbról (4–5 ezer euró) Thomas Endernek az északnyugat magyarországi vasúti hídról készített akvarellje startol, Mednyánszky Lászlótól pedig 200–800 eurós árakon pályázhatók meg ceruza- és tollrajzok, valamint vízfestmények. Az antik bútorok és vegyes dísztárgyak ötödikén kerülnek sorra, a kínálat sztárja egy francia, XV. Lajos korabeli komód 50–60 ezer euróért. A záróakkord az ékszerárverés október 6-án, itt a legmagasabbról egy briliánsokkal ékes platina nyaklánc startol – a 175–280 ezer eurós sávban indulva lehet pályázni rá.

Festői álom az Etnáról – óriás képpárokkal

A békés Etnáról álmodott több mint kétméteres képeket a képzőművész Záborszky Gábor. A festményeket most az angyalföldi AL Galéria állította ki.