Wagner István

Bornemisza a MissionArt miskolci favoritja

Második képzőművészeti aukcióját tartja november 28-án a fővárosi és miskolci székhelyű MissionArt Galéria az MTA miskolci bizottságának dísztermében, ahol 218 tétel kerül kalapács alá a XIX–XX. század festészetéből, valamint grafikáiból. Elsőként a Bécsben és Pesten dolgozó Bernwallner József 1849-es datálású vászna, a Mózes megtalálása érdemel említést: a keletiesen dekoratív festmény 3,3 millió forintról indul. Benczúr Gyula 1900 körüli, akadémikusan sötét stílusú templombelsője 2,9 millión kezdi a licitet. A MissionArt fő profilja azonban a XX. század festészete, így nem csoda, ha legmagasabbról, 4,8 millióról Bornemisza Géza 1914-es képe, az Ülő lány startol. A galériát társtulajdonosként működtető művészettörténészek – Jurecskó László és Kishonthy Zsolt – tették talán a legtöbbet Mattis Teutsch János újrafelfedezéséért. Itt és most az 1930-as, Figura gömbbel című vászna 4,2 milliót kóstál, az 1924-es Figurákért 2,8 milliót kérnek, az Érzet 1917 körüli akvarellje 2,2 millióba kerül. A brassói művész 1929-ben mintázott arasznyi bronz női torzójának a hetvenes években újraöntött változatát 480 ezer, jellegzetes fekete-fehér szecessziós linóit 1917-ből pedig egyenként 140 ezerért vesztegetik. Perlrott Csaba Vilmos szintén több művel képviselteti magát: a Külvárosi részlet 1925 tájáról 2,2 millió forint, műtermi csendélete az 1910-es évekből 1,2 milliót ér, de szerezhetünk tőle női akttanulmányokat is, ceruzával vagy vörös krétával, egyenként 170 ezerért, szénnel vázolt nagybányai utcarészletet 120 ezerért. Kádár Béla barna árnyalatokban tartott, olajjal kartonra festett, sokalakos Pihenése, illetve Csók István pasztellszínekben pompázó tavaszi kertje egyaránt 1,9 millióról kezdi a licitet.

Milliósok sora a Belvederénél

A képek több mint ötöde millió fölött indul a Belvedere Galéria december 2-i aukcióján, amelynek 238 tételéből az utolsó a legdrágább: Czigány Dezső 1929-ben festett, sokszor kiállított Fasora 14 millió forinton vág neki a licitnek. Nem sokkal lejjebb, 12 millión kezd Paál László olajjal fára festett Rőzsegyűjője, illetve Rippl-Rónai Józseftől az 1910 körüli, olaj-karton Párizsi konflisok (Párizsi tél). Mattis-Teutsch János 1946–1947-es olajtempera vászna, a Nő kék kereveten 9,5 millió, 1920 körüli szecessziós Kompozíciója 6,5 millió forintos kezdéssel várja a vevőket. Egyenként 4,8 milliótól kínálnak portrét Ferenczy Károlytól (Szárnovszky Ferenc szobrászművészről), illetve egy másik 1947-es olajtemperát Mattis-Teutschtól (Korok és emberek). Kalapács alá kerül – 3,8 milliós kikiáltási áron – történeti piktúránk egy ritka példánya is: Orlai Petrich Soma Mária és Erzsébet királynők a novigrádi fogságban című 1879-es vászna százharminc esztendőn át volt a Szuk família birtokában. Ezen az áron kezd Perlrott Csaba Vilmostól az 1916 körüli Aktok a tájban, egy másik Czigány-tájkép, valamint Vaszary János Tengerpartonja is. Szerényebb lehetőségekkel is van mit keresni a Belvederénél, még a mindig magasabb árakat hozó év végi hajrában is. Márffy Ödön 1922-es, szénnel vázolt álló női aktját például 80 ezerről indítják, de Kádár Béla kétoldalas tus-akvarell skiccei (Epraim Kishon gyűjteményéből) is csak 120 ezret kóstálnak. Munkácsy Mihálytól az Anyai örömök szintén kétoldalas ceruzarajza vagy az azonos technikájú Nő kendővel egyenként 140 ezer forint, Nagy Istvántól a Gondolkodó 1926-os szénportréja, Tihanyi Lajostól a Mentoni tengerpart cinkográfiája egyformán 180 ezer. Hasonló nagyságrendben akadnak kisplasztikák is, élvonalbeli művészektől: Telcs Ede 1901-es, patinázott bronz Parasztasszonya 180 ezer, Borsos Miklós 1956-os ülő Aranka-figurája 140 ezer, Kisfaludi Strobl Zsigmond Táncoló női aktja pedig akár 120 ezer forintért is elvihető.

Abigail-aukció a modernség jegyében

Szokása szerint a Művészetek Palotájában tartja festményárverését december 3-án az Abigail Galéria; az anyagot előzetesen a Millennium Centerben lehet megtekinteni. A 206 válogatott, zömében modern tétel közül a legdrágább a külföldön hírnevet szerző, majd végleg hazatérő sokoldalú alkotó, A. Tóth Sándor Húshordó hentes című olajképe; az először 1930-ban megfestett mű 1962-es változatát 3,8 millióról indítják. Rippl-Rónai Józseftől egy 1889-es pasztell női hátakt 2,6 millión kezd. Egyenként 2,2 millió forint a kikiáltási ára Réth Alfréd Kávéházi terasz című vásznának, Gyarmathy Tihamér 1974-ből való Igaz történetének, illetve Mattis-Teutsch János vegyes technikájú freskótervének az 1930–1933-as periódusból. Csók István 1920-as virágcsendéletéért ugyanúgy 1,9 milliót kérnek, mint Gyarmathy 1960-as absztrakt Műtétjéért. Mattis-Teutsch húszas-harmincas évekből való alumínium kisplasztikája, a Táncosnő 1,4 millióról startol, Réth vegyes technikájú kompozíciója 1950-ből kis szerencsével már 1,1 milliós alapárán megszerezhető. Alulról súrolja még a milliós sávot öt azonos, 950 ezer forintos becsértékű műtárgy: Farkas Istvántól pasztell hegyvidéki tájra lehet licitálni, Tagyosi Rácz Péter nagybányai iskolás női aktja pedig olajkép, csakúgy, mint Birkás Béla 1973-as elvont Belső forradalma, Román György Idegen városa 1980-ból, valamint Franyo Aatoth tavaly festett vászna a willendorfi Vénuszról. Az Abigail által favorizált, érdemtelenül háttérbe szorult festőnők művei szolgáltatják az árlista másik végletét: Gráber Margittól vagy Mártonfi Benke Mártától 50–65 ezer forintért is kapható kép, de a kínálatra általában is jellemző a mérsékelt árfekvés, még a rangos mesterek esetében is.

Egy művészdinasztia három évszázada a Budapesti Történeti Múzeumban

A pest-budai Giergl-Györgyi-Gelley család szerteágazó rokonságát és egymást váltó művésznemzedékeit követi nyomon – a XVIII. század elejétől napjainkig – a Budapesti Történeti Múzeum legújabb tárlata. Kártyagyártó, ötvös és üvegműves, festőművész és építész műveiben gyönyörködhetünk január 20-áig. E művek nemcsak a polgárság hétköznapjait és ünnepeit tették szebbé, hanem a polgári enteriőrök mellett Budapest arculatát is meghatározták. Talán a legismertebb családtag Györgyi-Giergl Alajos festőművész. Eleinte Pesten Pesky József oktatta a szakma alapjaira, majd az 1840-es években a bécsi képzőművészeti akadémián tanult piktúrát. 1845-től rendszeresen szerepelt a Pesti Műegylet kiállításain. Pályafutása kezdetén romantikus zsánerjeleneteket komponált (A megsebesült betyár, Üldözött vadorzók, A meglepett udvarló), később viszont korának egyik legkedveltebb portretistájává vált. Legjobb életképeit éppúgy a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, mint legsikerültebb portréit, amelyek közül a Szabadban ülő nő említendő elsőként, akárcsak Deák Szidónia sokat reprodukált mellképe. A magyar arisztokrácia tagjai közül az Andrássy, Czóbel, Dőry, Forgách, Károlyi vagy Lónyay család kézről kézre adta vidéki birtokain, a korszak élvonalbeli politikusai közül pedig Széchenyi Istvánt vagy az osztrák–magyar kiegyezést előkészítő Deák Ferencet éppúgy megörökítette, mint nemzeti operairodalmunk atyját, Erkel Ferencet. Pályázaton nyert lehetőséget arra, hogy tehetségét egyházművészeti téren is kipróbálhassa: a Madonnát gyermekével ábrázoló oltárképe ma is látható a pesti Bazilika egyik mellékkápolnájában. A híres bécsi üveggyáros-dinasztia, a Lobmeyer família XIX. századi termékei osztrák árveréseken és régiségvásárokon manapság is rendkívül keresettek, akárcsak nálunk. Giergl Ignaz fia, Henrik miután Pesten 1851-ben üvegfestő-diplomát szerzett, ebben az osztrák manufaktúrában tökéletesítette tudását. A millenniumi tárlaton „csipkés” dísztárgyaival aratott sikert, míg a párizsi világkiállításon egyrészt magyaros, másrészt naturalisztikusan festett üvegzománcaival tűnt ki, amelyeket ráadásul dúsan aranyozott. A XIX. század második felében Giergl Carl és fiai, János és István kártyakészítő manufaktúrát vezetett, ahol egyebek között olyan – úri passziónak számító – tarokk-kártyákat is festettek, amelyek pest-budai híres épületeket ábrázoltak. Mintha előrevetítették volna a jövőt, mert az újabb nemzedékből kiváló építészek egész sora került ki, akik a korabeli sztárolt mesterek irodáiban dolgoztak. Giergl Henrik fia, Kálmán Berlinben tanult, eleinte Hauszmann Alajos műhelyében működött közre a New York Palota vagy a Kúria részlettervein, majd a Klotild-ikerpaloták egyes megoldásain és a Zeneakadémia épületén. A festőművész Györgyi Giergl Alajos fiai közül Györgyi Géza építész lett, aki Ybl Miklós és szintén Hauszmann részére dolgozott. Nevéhez fűződik a budavári királyi palota és a Műegyetem kivitelezése is. Testvére, Györgyi Kálmán az iparművészet terén jeleskedett mint a társulat igazgatója és a szakmai folyóirat szerkesztője, akárcsak fia, Györgyi Dénes mint a főiskola professzora, több világkiállítás magyar pavilonjának és a fővárosi Elektromos Művek épületének tervezője.

Gyűjteményes Simon-tárlat a Volksbank Galériában

A művészeti életben is fontos szerepet vállaló magyarországi cégek élvonalába tartozó Volksbank legutóbb olyan magyar mestert mutatott be, aki ismertebb külföldön, mint itthon. A Jean-Georges Simon néven alkotó Simon György János (1894–1968) az első világháború végétől csak látogatóba járt haza, illetve képeit küldte rendszeresen magyar tárlatokra, de a második világháború után ez a kapcsolat is megszűnt. A művész Svájc, Itália és Franciaország után Angliát választotta lakóhelyéül. A róla elnevezett harrogate-i művészeti alapítvány gondozza hagyatékát, azzal a szándékkal, hogy a szigetországban vagy Magyarországon állandó emlékmúzeumot hozzon létre. Ma a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria mellett több vidéki város múzeumának gyűjteményében vannak Simon-képek. A külföldiek mellett ezek az intézmények, valamint a privát műbarátok kölcsönözték a november végéig a Volksbank Istenhegyi úti galériájában látható kiállítás mintegy kilencven festményét és grafikáját. Bretus Imre tárlatrendező méltán vont párhuzamot Simon György János és barátai – Czóbel, Rippl-Rónai, Szőnyi – életműve között, mivel az itt bemutatott festmények valóban hasonló vonulatot és kvalitást képviselnek. A korai, katonaruhás Önarcképet az első világháborúból korrekt konstruktivizmus jellemzi, az 1940-es Újságolvasó elrajzolt, pöttyös nyakkendős férfialakja viszont szinte bohócszerű. Azonos témájú, nem nagy időeltéréssel készült olajképei között is meglepő különbségeket fedezhetünk fel: 1920-ban kubista, összhatásában életvidám verziót mutatott a Tabán háztetőiről, tűzfalairól és kőkerítéseiről, három évvel később már szecessziósan dekoratívan ábrázolta a városrészt.

Eredeti Caravaggio először látható Magyarországon

A Dávid Góliát fejével című Caravaggio-kép az eddigi legdrágább egyedi műtárgy, amely valaha Magyarországra érkezett. A Szépművészeti Múzeum centenáriumát ünneplő Géniuszok és remekművek sorozatát eddig már kétszázezren nézték meg.

Alkalmi vételek a Belvedere kamaraárverésén

A XIX. századtól napjainkig tartó időszakból válogatott 172 tétel kerül kalapács alá november 18-án a Belvedere Galéria kamaraárverésén; akadnak köztük rangos mesterek és ismeretlenek képei is, közös vonásuk, hogy mindegyik mérsékelt árfekvésben pályázható meg. Rudnay Gyula 1947-es akvarellje, A. Tóth Sándor pápai házakat megörökítő vászna akár már 60 ezerért is elvihető, de Nagy István vagy Tornyai János olajképeit, Ziffer Sándor nagybányai vízfestményeit is csak 80 ezerről indítják. Az akadémikus piktúrára visszakanyarodva: az árveréseken ritkán felbukkanó, a müncheni iskolát képviselő Wagner Sándortól is megszerezhető egy korai szénrajztanulmány a sírban fekvő Krisztusról, szintén 80 ezerért. Valamivel magasabb árfekvésben – 120 ezerért – Rippl-Rónai-pasztell kapható, ám egy XIX. századi osztrák piktor hasonló technikával készült alpesi tájaiért már darabonként 420 ezret is elvárnak. Gadányi Jenőtől öt kép is van, közülük Duna-parti akvarelljeit 20 ezerért, a vegyes eljárással készült Káposztaföldet 80 ezerért kínálják, a Kert című pasztell pedig 95 ezerbe kerül. A korán elhunyt cigány festő Péli Tamás jellegzetes bibliai alakjainak kartonjait egyenként 60 ezerről kiáltják ki. Van még Dési Huber Istvántól vegyes technikájú, szigorúan szerkesztett utcarészlet 80 ezerért, Pór Bertalantól lazán felvitt skiccek női aktokról 30 ezerért, kortárs nagy öregjeink művei közül 95 ezer forinton kezdi a licitet Schéner Mihály 1978-as tempera műteremcsendélete.

Morzsái az eltörött világkalácsnak

A rendkívül sokoldalú, de mára némileg elfeledett művészről, Lesznai Annáról rendezett kiállítást a Petőfi Irodalmi Múzeum. A Nyugat közölte verseit, a festők Nyolcak köréhez tartozott, igazi ismertséget azonban a párnákon és más textíliákon visszaköszönő, népi motívumokat használó terveivel és mesekönyv-illusztrációival szerzett.

Két régiségvásár a császárvárosban

A bevált gyakorlatnak megfelelően az idén is egybeér a Wiener Internationale Kunst- und Antiquitätenmesse (WIKAM) november 5-én zárult és a Hofburg november 4-én kezdődő eladásos antikvitásvására, hogy a hétvégi látogatók mindkettőt felkereshessék. Az előbbire félszáznyi galériás érkezett Ausztriából, Svájcból és Németországból, köztük olyan törzsvendégek, mint a modern osztrák piktúrát is felkaroló Schütz Kunst & Antiquitäten. Az ékszer kategóriában induló svájci Art Kabinett antik példányai közül érdekes volt egy 1880 tájáról való francia függő smaragddal, rubinttal és gyémánttal kirakva, illetve egy 1920-ban készült jadeköves angol art-deco fülbevaló. A Blau & Scheibl dekoratív állatos brossokat hozott az 1920–1940 közötti évtizedekből, a Kunsthandel Miklauz sztárja egy francia arany karkötő volt a XIX. század 60–70-es éveiből (türkizekkel keretezett tengeri csiga kámeával). Az encore!encore! standját nemesfémből és drágakőből készült pillangók és szitakötők tarkították, üvegkínálatában pedig a kortárs olasz stúdiók neves képviselői mellett (Cenedese, Seguso, Zilio, Celotto) az amerikai Jack Ink is felbukkan. A szőnyegek piacát vezető dr. Rohani a hagyományos „perzsák” mellett Tulga Tollu kortárs török építész modern takaróival lepte meg látogatóit. A Hofburg termeit évről évre kibérlő nemzetközi hírű galériások közül a Galerie bei der Albertina 12 500 euróért kínál Johann Loetz Witwétől egy 1900 körüli opál tálat, ugyanennyiért vihető el Hans Bolek 1910-es ezüst nyaklánca holdkő függővel, egy Franz Hofstätter tervezte üvegvázáért pedig 22 ezer eurót kérnek. Pintárnál a harmincas évek Párizsából származik Van Cleef & Arpels art deco platina ruhacsatja 15 500 euróért, egy az ötvenes évekből való arany virágbross ára három brillel viszont csak 3900. Egy frappáns kortárs ékszer ennek csaknem duplájába kerül Sven Boltensternnél: a turmalin kővel díszített brazíliai arany karkötő 6400 euró. Kovacek üvegkínálatában van kasseli metszett serleg 1715–1720 tájáról 45 ezer euróért, 1836 utáni cseh talpas kupa Zsófia főhercegnő portréjával 75 ezerért, 1820 körüli emlékpohár Trieszt látképével 25 ezerért, de az 1900 körüli cseresznyevirágos Daum Nancy váza már 8500-ért elvihető. Van persze hat számjegyű ár is: Peter Hardt galériájában például 125 ezret kell lepengetni a XIII. századi félméteres nyugat-tibeti bronz Buddháért.