Wagner István

Az állam én vagyok?

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum időszaki kiállítása Gatto Nero, azaz Wittman Rezső karikaturista negyvenes évek végén készült, hajdan az Operett eszpresszó falain függött pasztellképeit mutatja be.

Nagyháziéknál jótékonysági aukció is volt

A százezres nagyságrendet tartották a XIX. és XX. századi festmények árai a Nagyházi Galéria március 27–28-i aukciójának első napján, ahol a 374 tételből 182 talált gazdára. A legtöbbet, 700 ezer forintot Neogrády László Téli alkony című vásznáért adta meg valaki, 280 ezres indítás után – nem kellett viszont senkinek a festő hasonló stílusú Téli erdője, amely 80 ezerről kezdte a licitet. A második helyezett Iványi-Grünwald Béla Lovasok tájban című élénk koloritú olajképe lett, amely 550 ezerről araszolt 600 ezerig. Félmillión ütötték le Molnár C. Pál mutatós Mátrai táját – ezt népszerűsítették a katalógus címoldalán is –, amelynek 200 ezerről sikerült idáig jutnia, az orosz Pavel Petrovics Csisztjakovnak tulajdonított Női portré pedig 180 ezerről kapaszkodott fel ugyanerre a szintre. Az érdekesebb eredmények közé tartozik, hogy Domján József Kék madár című színes fametszetének árát 50 ezerről 420 ezerre verték fel; az 1956-ban emigrált művész az utóbbi években rendszeresen és sikeresen szerepel a német nyelvterület árverésein, idehaza pedig az év végén nyílt, kimondottan az ő hagyatékát ápoló budapesti galéria centenáriumi rendezvényei népszerűsítik. Neogrády Antal – Neogrády László apja – patakparton virágot szedő hölgyével lépdelt 320 ezer forintról 100 ezerrel magasabbra. (Összehasonlításul: az idősebb Neogrády a Dorotheum húsvéti salzburgi licitálására egész oldalas reprót kapott a katalógusban, amelyben hasonló témájú, illetve kvalitású képének becsértéke 3–4 ezer euró.) Másnap a műtárgyárverés jótékonysági része száz-egynéhány tételének csak egynegyede maradt vissza. Az aukciót vezető Soóky Marietta a jó cél érdekében időnként lefelé vitte az árszintet, ha nem volt érdeklődés, és olykor épp ez hozta meg a kedvet a vetélkedéshez, ismét felfelé hajtva az árakat. Az aukció után saját ajánlatokat is lehetett tenni, akár az eredeti kikiáltási ár feléért. A csúcsot a Párizsban élő Sándorfi István állította be, amikor az Erdész-Makláry Galéria által felajánlott Szerelem fehérben című nőalakjának ára 60 ezerről 160 ezerig ért. Ezt követően a vegyes műtárgyak 290 tételéből 169-et sikerült értékesíteni. A kétnapos aukció abszolút győztese egy XV–XVI. századi, tölgyfából faragott német láda lett, amelyet 2,8 millióra tartottak és 4,6 milliót ért új tulajdonosának. Egy XVIII. század végi emeletes holland írószekreter ára 1,6 millióról kétmillióig jutott. Miközben jóval olcsóbb társai sorra visszamaradtak vagy legfeljebb árukon cseréltek gazdát, egy 1880 körüli Zsolnay-kínáló hozta 600 ezres kikiáltási árát, csakúgy, mint az 550 ezren induló, 1772-ben Darócon készült mázas cserépkorsó. Izgalommal kísérték a teremben két telefonos licitáló elszánt vetélkedését, amellyel egy-egy dúsan dekorált itáliai ónmázas fajansz dísztálat 150 ezerről egyaránt 550 ezerig vertek fel. Hasonló meglepetést keltett egy az előbbiekhez hasonlóan ugyancsak a XIX. századból való hétrészes japán étkészlet, amely 80 ezerről meg sem állt 360 ezer forintig.

Az urbánus részletek szürke szimfóniája

Szüts Miklós festőművész mintha „szabadon választott gyakorlatként” hajtaná végre a zsákban futás nehéz produkcióját, mert úgy érzi, ezzel tartozik önmagának és annak az igényes műbarátnak is, aki képes értékelni puritán piktúráját.

Gulácsy és Rippl-Rónai a Belvedere árverésén

Tizenötödik művészeti aukcióját tartja március 31-én a Belvedere Galéria; a 211 képből háromtucatnyi indul millió felett. A legmagasabbról, 9,5 millió forintról Gulácsy Lajos biblikus olajképe, az utólagos címadású Látomás, amelynek témafelvetése társtalan a keresett festő életművében. Hasonlóan kivételnek számít Pirk János munkásságában is az egymillióval alacsonyabbról kezdő Disputa a romok között Taorminában című kép három olasz papjának „római iskolás” komponálása. Az utóbbi évek árverési favoritja (olykor botrányhőse), Rippl-Rónai József 1910 táján készítette Párizsi utca forgatagában című pasztelljét, amelyet most 7,5 millióért kínálnak. A valamivel alacsonyabbról kezdő alkotások közül egyaránt 4,8 millióra tartják Vaszary János Mandulakert Józsefpusztán című vásznát és Kádár Béla tempera csendéletét Csáky-szoborral. Mattis-Teutsch János olajtemperája, a Három férfi – stilizált aktok oldalnézetből – 4,4 millióról indul. Tételenként 3,8 milliót kérnek Csók István Teknővájók című zsánerképéért és Czóbel Béla lányalakjáért (mindkettő olaj/vászon), Berény Róbertnek az ötvenes évek hangulatát idéző Üdülőkje 3,6 millión kezdi a licitet. A hárommillió alatti képek közül említést érdemel Mednyánszky László védett Alkonya, Vaszary Jánostól pedig a családi tulajdonból való hercegprímási portré Vaszary Kolosról. Végezetül egy kuriózum. Aki nem veszi észre az „A. Hitler” szignót, akár el is sétál az osztrák városrészletet ábrázoló akvarell mellett, amelyért 480 ezer forintot kérnek. Gajdó Gyula anyagvizsgálatának katalógusban mellékelt szövege szerint „jellegzetes, 1900 körüli akvarelltechnikával készült a mű, gyakorlott kezű, de nem kiemelkedő képességű művész képe”. Német nyelvterületen újabban felbukkannak hasonló, Hitlertől származó veduták; ott az aukcionálónak joga van akár árverezés közben is visszatartani az inkriminált tételt, például ha egy ilyen képnél felmerül a gyanú, hogy neonáci kultuszt szolgálhat.

Olcsó képek, drágább műtárgyak a Nagyházinál

A Falk Art Fórum antik és modern művészeti fesztiváljával egy időben nyílt meg március 17-én a Nagyházi Galéria márciusi tavaszi árverésének kiállítása; az aukció második napján, március 28-án a fesztiválon összeadott száz tétel kerül kalapács alá, jótékonysági céllal (az erdélyi Mathias Corvinus Collegium, valamint a Téka Kulturális Alapítvány megsegítésére). Előtte azonban XIX. és XX. századi képekre lehet licitálni, 374 tételben, március 27-én. Az árak igen „gyűjtőbarátnak” mondhatók, a legmagasabb is alig haladja meg a félmillió forintot. Tornai Gyula Keleti zarándoklata 600 ezer forintról startol, ezt követi Iványi-Grünwald Béla Lovasok tájban című olajképe 550 ezerért. Gyarmathy Tihamér hat szitanyomat képgrafikáját együtt 360 ezerért kínálják. Másnap, a jótékonysági intermezzo után, a bútorok, néprajzi és művészeti tárgyak következnek, közel háromszáz tételben. Itt már milliós kikiáltási árak is akadnak: egy közel kétméteres német tölgyfa láda a XV–XVI. századból 2,8 millióról indul (ez a kétnapos aukció legdrágább tétele). Egy hollandinak feltételezett emeletes írószekreter a XVIII. század végéről 1,6 milliótól pályázható meg. Egy 1930 tájáról való háromrészes magyar ebédlőgarnitúra nyolc székkel 1,3 millió forint, egy 1800 körüli osztrák ágy, részben tussal festett, részben faragott és aranyozott díszítéssel minimum 1,1 millió. A továbbiakban órák, tükrök, lámpák és magyar paraszti bútorok, afrikai faragványok, mázas cserepek és üvegek, fajanszok és távol-keleti egzotikumok között válogathatnak a licitálók.

Kádár, Scheiber, Vasarely és Lakner Hamburgban

A modern művészek és a második világháború utáni, vagyis kortársnak számító periódus alkotóinak munkáiból tartja árverését a Ketterer Kunst hamburgi fiókja március 30–31-én, magyar szereplőkkel is. Kádár Béla női aktját az 1930–1940 közötti évtizedre datálják a ház szakértői, becsértékét 1200–1500 euróra taksálták. (A zürichi magántulajdonból való akvarell-tustoll kompozíció eredetiségét a baseli magyar galériás, Bartha Miklós igazolta szóban.) Ugyanennyire értékelték Kádár kortársa, Scheiber Hugó színes krétával rögzített utcai jelenetét az 1920–1940 közötti periódusból, amelyet a művész nemcsak a mű jobb alsó sarkában, hanem hátoldalán is jelzett. A Ketterer árverésein elmaradhatatlan Victor Vasarelytől az Origines 1986-os sorozatából egy számozott és szignált színes litográfia – három gyalogló egy csempézett aluljáróban – 600–700 euró, míg 1972-ből egy-egy cím nélküli, elvont, színezett szerigráfiát (a párizsi Denise Renée galéria hitelesítésével) egyaránt 1000–1500 euróra taksáltak. Az évtizedek óta Németországban alkotó Lakner Lászlótól egy kétszer másfél méteres, Marcel Duchamps emlékének ajánlott kompozíciót kínálnak, az 1978–1979-es datálású művet a 6–8 ezer eurós sávban indítják.

„Képeim megbízhatóan izzanak”

A Budapest Galéria kiállítóházában Jakobovits Miklós festőművész negyven műve látható. Az Idő és csend című tárlat a sokféleséget hivatott felvillantani a látszólagos állandóságban.

Nemzedékek találkozója az Abigail Galériában

Első ízben rendez „mester és tanítvány” jellegű, eladással egybekötött csoportos kiállítást az Abigail Galéria: a március 28-ig tartó tavaszi tárlat keretében együtt szerepel professzor és diák. A geometrikus absztrakcióra szakosodott emeleti teremben tulajdonképpen négy nemzedék képviselteti magát – ha csak áttételesen is –, a most hetvenéves Fajó János ugyanis Kassák Lajos növendéke volt 1964-től 1967-ig. Fajó János nemcsak aktív festő, grafikus és szobrász, továbbá teoretikus és szervező, hanem a Moholy–Nagy Művészeti Egyetemen is tanít; most az Abigail tárlatán síkkonstruktivista képekkel, valamint hozzájuk illő plasztikákkal szerepel. Tanítványainak első hullámából az alkalmazott grafikusként széles palettán dolgozó Bányász Éva jelenik meg mértanias piktúrájával, illetve objektjeivel. A következő generációt a harmincas éveit taposó Marafkó Bence képviseli, aki Fajó János meghívására először 1989-ben vett részt az encsi művészeti szabadiskola tevékenységében. Bútorasztalosi képzettséggel és formatervezői szakon szerzett egyetemi diplomával a teljes munkafolyamatot maga végzi, a hajlított és festett lemezek képekké alakításától a fából faragott tárgyak szobrokká formálásáig. A galéria földszinti termében az organikus piktúra mutatkozik be. A Szentendrén alkotó Gy. Molnár István képeinek egy része a tájat stilizálja, másik csoportja urbánus részleteket szerkeszt eggyé mértanias szigorral, de több olyan műve is akad, amelyeken a folklór dekorativitása érvényesül. A másik végletet képviseli Végi Péter, a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakának hallgatója, akinek az Abigail Galéria kollektív bemutatójával párhuzamosan nyílik egyéni tárlata az Epreskertben is. Ő a helyszínen rögzített természeti látványt a műteremben szinte „sormintává” transzponálja, a könnyed, szinte áttetsző összhatást a vásznon szándékosan szabadon hagyott területek fokozzák. Akár jelképként is felfogható: a katalógus címlapjára Fajó János Perforált rombusza került, míg a hátsó borítón Végi Péter Organikus ritmusait reprodukálták.

Kitűzték a magyar zászlót a bécsi Dorotheumban

Történelmi fegyverek, egyenruhák és vegyes militáriák licitálását tartották március 6-án a bécsi Dorotheumban; a 344 tétel között, mint mindig, ezúttal is bőven akadt magyar vonatkozású tárgy. Egy magyar nemesi szablya – amelyet 1658 környékéhez, vagyis I. Lipót császár időszakához kötnek a szakértők – 180 euróról indulva addig lépdelt, amíg épp a duplájára, 360 euróra fel nem futott az ára. Más fegyver nemigen akadt, annál több volt a kínálatban az egyenruha: a Szigetvár császári és királyi cirkáló altiszti sapkája 450 helyett 750 euróért ment el, egy huszárkáplár 1911-es előírások szerinti, világoskék atilláját 200 eurós kikiáltási árán ütötték le. Négyszeresére verték fel az árát József főherceg első világháborús dragonyosezrede sapkajeleinek: egy tételben nyolcat 75 helyett 280 euróért szerzett meg új tulajdonosa. A katalógus borítójára is felkerült a magyar honvédség két világháború közötti lovassági zászlója, egyik felén Nagy-Magyarország angyalos-koronás címerével, másik felén Magyarország patrónájával; a Dorotheum szakértői által igen ritka példányként értékelt lobogót 1500 eurós kikiáltási árán ütötték le. Ferenc József arasznyi bronz mellszobra – magyar hadvezéri uniformisban, talpán a Habsburg- és a magyar címerrel – 140 helyett 220 euróba került, míg egy sárgaréz huszárfigura 200 helyett 220 eurót kóstált.