Wagner István

Tihanyi aktcsoportja a MissionArt árverésén

A miskolci és budapesti székhelyű MissionArt Galéria mindkét fiókjában bemutatta a látogatók javaslatai alapján válogatott kiállítását június 6-i, miskolci aukciója előtt. Az anyag alapvetően a nagybányaiakra támaszkodik, nem véletlenül: a két galériás, Jurecskó László és Kishonthy Zsolt kezdettől fogva rájuk fokuszált, egyéni kiemeltjük, a sikeresen újrafelfedeztetett Mattis Teutsch János mellett. A galéria harmadik művészeti árverésén főleg a nagybányai iskola második–harmadik generációja dominál, még ha a legdrágább képnek több köze is van Párizshoz, mint Erdélyhez. A legmagasabbról ugyanis Tihanyi Lajos 1910 körüli, női aktokból komponált olajképe indul; a 4,5 milliós kikiáltási áron kezdő mű hátoldalán ez olvasható: „Igazolom, hogy a túloldali képet Tihanyi Lajos az 1910-es években festette, amikor vele együtt dolgoztam. Bp. 1943. VI. 18. Bálint Rezső”. (A karton ekkor került a Kartschmaroff-gyűjteménybe.) Mattis Teutsch János 1916 körüli, kis mérete ellenére is monumentális hatású olaj-vászon tája 3,2 millió forinton kezdi a licitet, majd két kép következik 2,3 milliós kikiáltással: Nagy Oszkár 1942-es nagybányai részlete, illetve a XIX. század népszerű zsánerjelenetei közül Böhm Pál Gémeskútnál című vászna. Ugyancsak azonos, 1,4 milliós magasságból indul Iványi Grünwald Béla Fürdőző nők című 1914-es vászna (hátoldalán velencei és San Franciscó-i kiállításokon való részvételt igazoló cédulákkal), valamint Fényes Adolf Tanyája az 1900-as évekből. Klein József 1922-es nagybányai utcája akár 1,2 millióért is megszerezhető. Érdekes tétel Mattis Teutsch Jánosnak a MA folyóirat kiadásában megjelent 1917-es linóalbuma; bár a tucatnyi számozott metszetből kettő hiányzik, az egymillióról startoló kollekció értékét növeli eredeti kísérőszövege és tokja. A legolcsóbb tételek sora is azt igazolja, hogy ez az árverés főleg a jó szemű és szerencsés kezű kincsvadászoknak szerezhet örömet. Lesz színes linómetszet Rippl Rónai Józseftől, a Művészház mappából, 50 ezerért, ceruzarajz Tóth Menyhérttől vagy Marosán Gyulától 40 ezerért vagy Gyenes Gittától 24 ezerért. A szobrász Medgyessy Ferenc tussal felvázolt női aktjait egyenként 35 ezerért lehet megszerezni, de aki csak 10 ezer forinttal vág neki, az is bízhat abban, hogy elviheti valamelyiket Walleshausen Zsigmond harmincas évekbeli fekete-fehér linói közül.

Album és tárlat eleink örömeiről

Szántó András metszetgyűjteményének százötven darabját gyűjtötte egy albumba, amely a könyvnyomtatástól napjainkig illusztrálja a gasztronómia örömeit. A kiadvánnyal egy időben a legszebb darabokból kiállítás nyílt a vendéglátó-ipari múzeumban.

Belvedere: milliókat hoztak a húzónevek

Egy tételt visszavontak még a licitálás előtt a Belvedere Galéria május 26-i művészeti nagyaukcióján, a többi 224-ből 133 kelt el, ebből 32 millió feletti áron. A legtöbbet Rippl-Rónai József Kursalon a városi parkban című 1914-es olaj/kartonjáért fizettek, ez 18 milliós kikiáltás után 24 millióig jutott. Czigány Dezső 1915 körüli Csendélete 5,5 millióról lépdelt 14 millióig, Kádár Béla 1925 táján festett, a katalógus borítóján reprodukált Önarcképe 2,2 milliós indítás után látványos licitlépcsővel végzett 12 milliós magasságban. Márffy Ödön 1905 tájáról való Kertben ülő alakját (olaj/vászon ) 6,5 milliós elvárás után 10 millióért, Gulácsy Lajostól Dante és Beatrice találkozásának jelenetét (pasztell/papír) 7,5 milliós kikiáltás után 9,5 millióért értékesítették. Szépen emelte árát Berény Róbert Akt napernyő alatt című vászna is: 1,8 millióról startolt és 6,5 milliónál landolt. Batthyány Gyula gróf sokalakos és dekoratív tempera panorámaképe, a Szüretkor csaknem a dupláját hozta, amikor 2,8 milliós kikiáltás után 5,5 milliónál ütötték le. Scheiber Hugó 1933-as gouache-papír Mulatója 2,2 milliós elvárás után 4,2 milliós leütést hozott, akárcsak Vaszary János Mandulakert Józsefpusztán című vászna (ez 2,8 millióról rajtolt). A kisplasztikák mostanában legfeljebb kivételként bukkannak fel a képek között, de a Belvederénél most a milliós értékhatár fölé küzdötte magát két, méteresnél is alacsonyabb szobor. Fadrusz János patinázott bronz Toldijának párdarabja a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán is szerepel, a most kínált példány 950 ezer forint helyett 1,9 millióért kelt el. Eleve 1,2 millióra taksálták az utóbbi időben újra felfedezett brassói művész, Mattis-Teutsch János fából faragott női aktját, amelyet aztán 1,7 millióért adtak tovább. Nem tipikus mifelénk a két világháború közötti avantgárd bútorok árverezése, pedig tőlünk nyugatra rendszeresen tartanak erre szakosodott aukciókat, egyre szebb eredményekkel. A Belvedere ilyen választékbővítése egyelőre félsikert aratott: a holland de Stijl köréhez tartozó Gerrit Thomas Rietweld 1918 körül tervezett vörös-kék székének 1980 körüli Cassina-gyártmánya 220 ezres alapárán ment el, Breuer Marcell nevezetes Vaszilij-székének 1970-es replikája az amerikai Knoll International kivitelezésében ugyanennyiről 300 ezer forintig lépdelt. A francia Pierre Paulin holland gyártmányú Pillangó-karszéke a hatvanas évekből, illetve az amerikai Norman Cherner nagyjából ezzel egyidős karszéke egyelőre nem keltett érdeklődést.

Félsiker Nagyháziéknál

A májusi főszezonban annyira összetorlódtak a budapesti árverések, hogy az aukciós házak szinte egy időben tartották licitálásaikat, olykor saját maguknak is ártva ezzel. Akik nem szerveztek erős pr-hadjáratot, azok bizony megérezték az általános kifáradást, a műtárgypiaci vásárlásra szánt források apadását – ez is magyarázza, hogy a Nagyházi Galéria május 15–17. közötti nagyárverésén a tételek alig több mint felét sikerült értékesíteni és rekordárak sem születtek. Az első két napon, a régi mesterek, valamint a XIX–XX. századi festészet 608 tételéből 293 kelt el, közel félszázat ütöttek le millió felett. Megmaradt Kondor Béla 55 milliós triptichonja éppúgy, mint a XVII. századi elefántcsont Madonna 24 millióért, illetve Giovanni Paolo Pannini barokk párképe 14 millióért. A legmagasabb árat Derkovits Gyula Koncert (Folyóparton) című 1920-as vászna érte el, amely 3,2 milliós kikiáltási árról jutott 11 milliós leütésiig. Jan van Huchtenburg 1671-es Vadászatra induló társasága 9 milliós kezdő árán kelt el, több mint hatszorosára ment viszont fel Kádár Béla Spanyol város alakokkal című temperája (1,2 milliós elvárás után 7,5 millión ütötték le). A divatos gróf Batthyány Gyulától a tőle szokatlan Vízhordókért a 4,6 milliós alapárat adták meg; ugyanennyiért talált gazdára egy XVIII. századi nápolyi festő Átkelés a Jordánon elnevezésű panorámája, ám ez 2,2 millióról indult. Az angol Edward Theodore Compton 1891-es svájci látképéért 650 ezer forint helyett 4 milliót adott új tulajdonosa. A harmadik napon a vegyes műtárgyak, bútorok és szőnyegek, valamint ezüstök és ékszerek 510 tételéből 289-et értékesítettek, tizenegyet hét számjegyű leütéssel. A Piantowszky-gyűjteményből való rendkívül dekoratív neorokokó vitrin bőven megduplázta kikiáltási árát: 2,8 millióról meg sem állott 5,7 millióig. Szenzációs sikert aratott egy vele azonos korú tölgyfa szekrényke: a gyöngyház- és teknőcpáncél-berakással díszített spanyol kisbútort 180 ezres kezdés után 5,5 millió forintért vihette el valaki. A XX. századi ékszercsomagért a 3 milliós kikiáltási árat adták meg (a 126 arany, platina, illetve ezüst ékszer között vegyesen voltak gyűrűk, kitűzők, nyakláncok és karkötők, ékkövekkel kirakva, 658,6 gramm összsúllyal). Egy antik római kétfülű cserépedény 2,2 millióról 2,8 millióig jutott, hasonló, de bronzból öntött japán társát a XIII. századból 1,6 milliós kezdő árán vitték el, egy 1704-es ónfedelű, füles habán kancsóért pedig 1,4 milliós elvárás után másfél milliót fizettek.

Dzsingisz kán és öröksége Budapesten

A mongol birodalom alapításának 800. évfordulója alkalmából tavaly indított nemzetközi vándortárlat a Nemzeti Múzeumba érkezett. A mennyiségi és minőségi téren egyaránt reprezentatív bemutató mától várja a látogatókat.

Dizájnbútorokkal újít a Belvedere

A tételek több mint 15 százaléka (225 közül 35) startol millió felett a Belvedere Galéria május 26-i művészeti aukcióján. A legmagasabb áron – egyenként 18 millió forinton – két olajképet kiáltanak ki: Rippl-Rónai József Kursalon a városi parkban című, 1914-ben kartonra festett művét, illetve Vaszary János Tengerpart című vásznát. A tavaszi szezonban több háznál is került kalapács alá Gulácsy-kép, itt most egy Dantét és Beatricét megörökítő sötét tónusú pasztellre lehet licitálni, 7,5 millió forinttól. Márffy Ödöntől az 1905 körüli Kertben minimum 6,5 millió, Czigány Dezső 1915 táján festett Csendélete 5,5 millió forint. Vajda Lajostól egy 1938–40 körüli pasztell Fej szerepel a listán; a szakirodalom által eddig nem említett képet a hátoldalán lévő ajánlás hitelesíti, kikiáltási ára 3,8 millió forint. A Kieselbach Galéria 2004. októberi árverésén is indult Patkó Károly Szoptató anya című temperája, amely most is az akkori árról, 3,2 millióról startol. A kínálatot dizájnbútorok sorozata színesíti: elsőként a holland Gerrit Thomas Rietveld festett bükkfából készült, 1918-as vörös-kék székének a nyolcvanas években, az olasz Cassina cég által utángyártott példányára lehet licitálni, 220 ezres kikiáltási árral. Breuer Marcell klasszikus Vaszilij-székének a Knoll International Co. által sokszorosított, 1970 körüli darabját ugyanennyiért lehet megpályázni (a Bauhaus magyar nagyságának művei most éppen láthatók a Ludwig Múzeum tárlatán). Az amerikai Norman Cherner 1958-as terve szerint a Plycraft által kivitelezett karosszék 280 ezer forintba kerül, akárcsak az olasz Rizzo Willy bárasztala, amelynek párdarabjáért a Christie’s 2004. októberi árverésén Londonban 2270 fontot adtak. A német Mauser-művek harmincas évekbeli, feketére lakkozott art deco íróasztaláért már 850 ezer forintot, a legdrágább bútorért pedig legalább 1,6 milliót kérnek: ez az osztrák Koloman Moser 1902-ből való háromrészes ülőgarnitúrája hajlított bükkfából, a Jacob & Josef Kohn cég kivitelezésében.

Kétharmados értékesítés az Abigailnél

Csók István Pihenő sokác lányokja lett a listavezető az Abigail Galéria május 6-i festményárverésén, amelyen a 235 tételből 160-at leütöttek (kettőt visszavontak még a licitálás előtt). A 2,2 millión indított Csók-képért 2,6 millió forinton ért véget a licit – miközben a sokác lányok kisméretű akvarell–papír változata 550 ezerért nem talált gazdára. Kádár Béla tempera Enteriőrjét 2,2 milliós kikiáltási árán vitték el, Gyarmathy Tihamér ugyanennyin kezdő, Kettő és fél című olaj–farost kompozíciója viszont nem kelt el. Fajó Jánostól az olajjal fatáblára festett Pi-pi 1,2 millióig lépdelt 950 ezerről, csakúgy, mint Korniss Dezső zománcfestékkel fatáblára felvitt Kalligráfiája (mindkét művésztől maradtak is vissza alkotások, alacsonyabb árfekvésben). A legnagyobb meglepetést Gara Arnold 1917-es olaj–fa férfiportréja keltette: 240 ezerről indulva meg sem állt másfél millióig. Azonos leütési árat ért el Gábor Jenő Reggeli a szabadban című 1927-es vászna, igaz, 800 ezerről indítva. Járitz Józsa Vásári forgataga megduplázta 550 ezres kikiáltási árát, s ugyancsak 1,1 millióig jutott el Rudnay Gyula 750 ezren kezdő jelenete. A szentendrei iskola mai képviselői közül Deim Pál Narancs és vörös című akrillal festett vászna 650 ezerről jutott 800 ezerre, míg Vajda Júlia Foltok és rajz elnevezésű 1971-es olaj–farost munkáját 600 ezer forintos alapárán adták tovább. A középmezőnyben Scheiber Hugó gouache Táncosnője 420 ezres leütésével csaknem megnégyszerezte 110 ezres induló árát, Czene Béla női aktja 140 ezerről jutott 480 ezerig, Tóth Menyhért balatoni naplementéje kartonon 480 ezres kezdés után 600 ezer, Czigány Dezső önarcképe ugyanilyen indítással 700 ezer forintnál landolt. Meglepő érdektelenség övezte viszont a nagybányai iskola számos, mára népszerűvé vált képviselőjének kvalitásos, ámde mérsékelt árú tájképét, pedig ebben a kategóriában nem jellemzőek a hirtelen kilengések.

A paraszti sors krónikása volt

Kajári Gyula Hamilton Aulich Art galériabeli emlékkiállításával egy időben jelent meg Szuromi Pál Fekete izzásban című könyve a művész munkásságáról.

Viennafair: magyar művek árai euróban

Harmadszor rendezték meg idén Bécsben a kortárs képzőművészet nemzetközi vásárát, a Viennafairt. Az április végi eseményre most két magyar galéria, az acb és a bécsi–budapesti székhelyű Knoll kapott meghívást, de a társintézmények sorában a Műcsarnok is reklámozta standján programjait, a művészeti folyóiratok között pedig az Art magazin és a Műértő képviseltette magát. Az acb galéria kilenc idei képet hozott Braun Andrástól, az olajjal és akrillal festett egy-két négyzetméteres vásznak iránt élénk volt az érdeklődés. A legolcsóbb közülük a viszonylag kis méretű Mozgó számok volt, 1250 euróért, a legdrágább a legnagyobb Valkűr 5750-ért. Hans Knoll örömmel újságolta standján, hogy már az első órában eladta Birkás Ákos mindkét Fej-kompozícióját, egyenként 13 200 euróért. (Ezek ma már ritkaságnak számítanak, mivel a művész időközben stílust váltott.) Az 1991-es változat svájci magántulajdonba került, az 1996-os datálású pedig egy dél-franciaországi privát gyűjtőhöz, aki kizárólag emiatt érkezett a vásárra. Birkás újabb, realisztikus portrécsoportjaiból a Három férfi, három nő 2005-ös vászna, illetve tavalyról a szintén olajjal festett Like a Movie iránt szintén volt érdeklődő (áruk egyenként 8800 euró). Nemes Csaba 2004-es Mediterrán fala a terméskőből rakott öreg parasztházzal, ciprusokkal és tévéantennával 2050 eurót kóstált. Az eladást jelentő piros pont több helyen is feltűnt az őszi fővárosi zavargásokat animációs technikával feldolgozó Remake-projekt három témakörben (Elindul a tank, Túró Rudi, Combino song), nyolc-nyolc számozott példányban készült digitális nyomatai mellett, amelyeket egyenként 480 euróért kínáltak, de 20 eurós tombolajegyekkel is lehetett pályázni rájuk. A magyar művészek munkáit forgalmazó külföldi galériások közül klasszikus avantgárd mestereinket népszerűsíti a zürichi és párizsi székhelyű Galerie Lelong (ezúttal Kemény Zoltánt vette fel listájára), a bécsi Johannes Faber (André Kertésztől Moholy-Nagy Lászlóig) vagy a Victor Vasarely mellett kitartó salzburgi Rudolf Budja. Vasarelyvel kezdte a pozsonyi Komart galériában Peter Sokol is, aki újabban a posztavantgárd generáció mesterei közül Bak Imre, Konok Tamás és Fajó János mellett tette le a garast, tőlük korábban három-három lapos grafikai mappákat is kiadott és forgalmazott. Fajótól a vásáron 15 ezer euróért kínáltak egy 2005-ös sárga ovális kompozíciót, egy 2006-os fehér verzióért tízezer eurót kértek. A bécsi Linde Lindner hűségesen képviseli a magyar Maurer Dórát, akitől most a falapokra akrillal festett Quod libet 46. illetve a Kis eltolt hármas sík kereste gazdáját, egyenként 3420 eurós áron. A ljubljanai Gregor Podnar hosszú esztendők óta árusítja Csörgő Attila munkáit, itt most az 1995–2001 között készült, Hámozott kocka című fekete-fehér fotográfiai sorozatot tízezer euróra tartotta.