Wagner István

Ziffer-tárlat az MKB támogatásával

A magyar mkereskedelemben egyre inkább az t megillet helyre kerül a nagybányai iskola egyik vezéralakjának, Ziffer Sándornak az életmve, aukciós árai az ezredforduló óta meredeken emelkedtek. A mvészettörténeti hiánypótlás azonban még várat magára, ezt segíti most el Egerben – Ziffer szülvárosában – a Dobó István Vármúzeum, amely Vad színek Egertl Nagybányáig címmel megrendezte a fest els magyarországi gyjteményes tárlatát, az MKB Bank helyi fiókjának támogatásával. A szeptember 2-ig látogatható kiállításon félszáznyi festmény és tucatnyi grafika látható, részben a bank gyjteményébl, részben árverési házak kölcsönzésébl, illetve magántulajdonból. Az MKB Bank másfél évtizede kezdte el a magyar malkotások vásárlását, azóta mintegy 450 kép és grafika, illetve néhány plasztika került a tulajdonába, fleg a XIX. század második és a XX. század els felébl. A 2003-ban nyitott egri fiók a kezdetektl patronálja a múzeumot: évente hozzájárulnak például a képtár restaurálási költségeihez. A mostani kiállítás katalógusa fontos dokumentációt nyújthat további kutatások számára, azt pedig a gyakorlat már rég igazolta, hogy az elméleti alapozás és a múzeumi tárlat egy-egy mvész esetében az árakat nemcsak a galériás forgalomban, hanem az aukciókon is felhajtja.

Százéves a magyar kabaré

A Budapesti Történeti Múzeum Kabaré 100 című kiállítása a magyar kabarétörténelem nagyjai előtt tiszteleg. Korabeli enteriőrben filmek, fotók, hangfelvételek és eddig ki nem állított relikviák adják vissza a századelő e sajátos intézményének hangulatát.

Utazás az olasz művészetben

A második világháborút követő időszak olasz képzőművészetét mutatja be a római Farnesina-gyűjteményből válogatott száz műtárgy a Szépművészeti Múzeumban.

A habán mítosz

A magyar műtárgyárverések elmaradhatatlan „sztárjai” a jellegzetes mustrákkal dekorált habán kerámiák, amelyek rendszerint csúcsáron cserélnek gazdát. Azt viszont szakmai berkekben is kevesen tudják, hogy világviszonylatban a legnagyobb ilyen közgyűjteménnyel az Iparművészeti Múzeum rendelkezik, és a magyar magánkollekciókat is a legjelentősebbek között tartják számon nemzetközi szinten. Most tucatnyi műgyűjtő fogott össze, hogy másfél száz válogatott példányt tárjon a nyilvánosság elé a múzeum november 25-éig látogatható kiállításán. A vendéglátó intézmény ezúttal szerényen a háttérben maradt, csak a legszükségesebb kiegészítéseket kölcsönözte, azonban adekvát helyszínként a frissen renovált Maksai termét bocsátotta a tárlat rendelkezésére, amelynek sarkában egy Besztercebányáról származó, monumentális habán cserépkályha pompázik az 1896-os múzeumavatás óta. A magyar közönség negyed százada nem láthatott hasonló válogatást. A nívós felhozatalban tallózva a továbbiakban csak néhány érdekességet ragadunk ki. A legrégebbi műtárgy 1593-ból egy ónfedéllel ellátott füles korsó, a hasán fehér alapon körbefutó kobaltkék-antimonsárga-rézzöld virággirlanddal. (Európában csak Prágában, a Blazicek család tulajdonában őriznek még egy hasonló példányt.) Az IS monogram feltehetőleg Julius Salm báró nevét jelzi, aki akkoriban az osztrák–morva–magyar határ háromszögében fekvő birtokain menedéket adott a vallási meggyőződésük miatt svájci szülőföldjükről elüldözött protestáns német telepeseknek. Kuriózumnak számít egy fali víztartó medencével 1649-ből, amelyek azonos esztendőben készültek ugyan, de eredetileg nem tartoztak össze, ezt az egymástól eltérő díszítésük is bizonyítja. A legkisebb kiállítási tárgy egy 1654-es sótartó, amelynek ráadásul négyszögletes formája és kék alapon fehér-sárga-zöld virágmustrája is ritkaságnak számít. A „legek” sorában említhetjük még a legnagyobb kiállítási tárgyat, egy fedeles korsót 1678-ból, kék alapon gazdag díszítéssel. Ezzel ellentétben a legpuritánabb egy hófehér dísztál, amelynek peremén csak a megrendelő, Szelepcsényi György érsek címere és cirkalmas monogramja, valamint az 1662-es dátum szerepel. A dísztelenség szorosan összefügg a protestáns vallás minden cifraságot kerülő szellemével, ami a habánok munkásságát is erősen áthatja. Bár az arisztokrata vásárlók igényeihez kénytelenek voltak alkalmazkodni, de saját használatukra csak szigorú szabályok szerint dolgozhattak. A legzsúfoltabb festésű egy 1672-es korsó, amit a szakértők azzal magyaráznak, hogy ez a mester feltehetőleg családostól kivált a habán közösségből, ezért a merev előírásoktól való eltérést is megengedhette magának, életvitelében és munkásságában egyaránt. Első pillantásra nem is látszik a külsején, hogy az egyik 1657-ből való korsó kettős falú, vagyis a belsejébe még egy másik, kisebb edényt építettek. A rejtett trükk nem dekorációs célokat szolgált, hanem praktikusat: a két fal közötti levegőréteg alkalmas a korsó tartalmának hőszigetelésére. Bár különféle mesterségek szimbólumait megörökítő céhkorsó több is akad a kiállításon – például a szabóké ollóval, vasalóval és tűpárnával vagy a kőműveseké kalapáccsal, vonalzókkal és vakolókanállal –, de céhtábla csak egy van, mégpedig a fazekasoké 1732-ből. Ritkaságát pusztán technikai okok magyarázzák: ilyen nagyméretű (60x64 centiméteres) kerámialapot nagyon nehéz kivitelezni repedések vagy vetemedés nélkül, így a szóban forgó példány a szó szoros és átvitt értelmében is igazi „mestermű”.

Már 125 esztendeje működik a gyomai Kner Nyomda

A sikertörténet a közös monarchia korában, a „boldog békeidőkben” kezdődött. Kner Izidor felmenőitől könyvkötészetet tanult, de vándorlásai során elleste még a betűszedés és a nyomtatás mesterfogásait is. A helybéli elöljáróságok biztatására 1882 nyarán – huszonkét esztendős korában – mindössze 74 forint készpénzzel és némi kölcsönből megalapította Gyomán egyszemélyes műhelyét. Egyetlen egyszerű taposógéppel és pár fióknyi ólombetűvel indult neki a vállalkozásának, de hamar felismerte a korabeli közigazgatási rendszer egyidejű integrálódásában és differenciálódásában rejlő lehetőségeket. A hivatalos nyomtatványok nagy mennyiségű sorozatgyártása tulajdonképpen a második világháborúig biztosította azt az anyagi alapot, amelynek jövedelméből olyan luxuscikkeket is létrehozhatott, mint a maga korában nagy port kavart „magánkiadványok” (egyetlen vagy csak tucatnyi példányban nyomtatott alkalmi könyvek). Miközben a múlt század elejétől a hazai közönséget gazdagon illusztrált heti előjegyzési naptárakkal látta el, az európai megrendelőket is sikerült megnyernie nemzetközi világpostai levelezőlapokkal. Kivitelezési igényessége miatt eladdig kizárólag német vagy osztrák privilégium volt a farsangi szezonban a művészi tervezésű és több színnyomású báli meghívók, táncrendek, falragaszok készítése, de Kner Izidornak sikerült Röpke Lapok elnevezésű időszaki reklámújságja révén tartósan betörnie erre a piacra, Párizstól Bukarestig. Mindenből lehetőleg a legjobbat igyekezett biztosítani, így például a vállalat fennállásának huszadik évfordulójára a Kalászok és kévék című modern antológiát adta ki a kor legnépszerűbb íróinak és festőinek munkáiból, olyannyira, hogy még a termelési folyamatokat megörökítő belső felvételeket is a híres Klösz György készítette. Az első világégés előtt úgy igyekezett felzárkózni a korabeli Európához, hogy a modern magyar írók és költők szövegeihez (mint például Balázs Béla vagy Kosztolányi Dezső) adekvát illusztrációkat társított a korábban külföldön élt Divéky József grafikáival. A háború után az egyszerűség lett a jelszava és minden díszítés mellőzésével, csupán a betűk típusának és a tipográfia stílusának illő megválasztásával adta ki például Lesznai Anna vagy Lányi Sarolta versesköteteit. A Kner Nyomda karakteres profilját – neobarokk stílusban – tulajdonképpen a húszas évektől a Kozma Lajossal való tartós együttműködés hozta meg. A híres építész nemcsak az immár három generációs nyomdászfamília gyomai villáját tervezte és építette meg paraszt-barokk modorban, hanem ettől fogva az ő magyaros tradíciót stilizáltan rekonstruáló fametszetei díszítették tudatosan a szokásos almanachokat éppúgy, mint a naptároldalakat vagy az irodalmi és művészeti kiadványokat. Ez a külső forma – népies naivitásával – remekül illett Vörösmarty Csongor és Tündéjéhez éppúgy, mint Csokonai Lilla-dalaihoz, de Ady-kötetéhez is, akárcsak Szabó Lőrinc Föld, erdő, isten címmel megjelent legújabb költeményeihez. Érdekes módon, még Naszreddin Hodzsa török történeteinek csokra vagy a Pancsa-tantra indiai meséje is jól simult formailag ebbe a sorozatba, amikor „porondra lépett” a legkisebbik fiú, Kner Albert saját keleties szövegközti díszeivel és lapszéli mustra-soraival. A legidősebb fivér, Kner Imre szerepet vállalt a Német Könyvművészek Egyesületének levelező tagjaként nemcsak annak munkájában, hanem a Magyar Bibliofil Társaság tevékenységében is – hogy az arra érdemes magyar könyvek külföldi megjelenését elősegítse –, továbbá az ő nevéhez fűződik „Az év öt legszebb könyve” versenyének 1919-es elindítása is. A második világháború után is folyton változó lehetőségek jellemezték a nyomda életét, azonban a hazai vagy külföldi kitüntetések sorozata lankadatlanul folytatódott mindmáig. 1970-ben megnyílt a gyomai Kner-villában az ország első és mindmáig egyetlen nyomdamúzeuma, amelyben egyes régi gépek még manapság is munkára foghatók, a felnőtt és iskolás látogatók nagy örömére, hiszen a vállalkozó szellemű érdeklődők így maguk is részt vehetnek az emlékként elvihető alkalmi példányok előállításában. Személyes családi dokumentumok és fényképek mellett régi nyomóformák vagy könyvkötészeti díszek sorakoznak, az eredeti grafikák, címlaptervek nyomán kivitelezett egykori és mai nyomtatványok között pedig nemcsak könyvekre, hanem régi kalendáriumokra vagy elegáns meghívókra is bukkanhatunk százhuszonöt esztendő terméséből válogatva.

Esterházy-kastély: Central Europe Revisited I.

A napokban újabb attrakcióval gyarapodott Kismarton (Eisenstadt), a magyar turisták körében is népszerű Esterházy-kastély városa. A monumentális műemlék épület belső udvarának földszintjén mostanáig az Esterházy-borászat céljait szolgálta, ezért a közönség előtt zárva maradt az úgynevezett Sala Terrena. Ez az oszlopcsarnok nyílt most meg a Central Europe Revisited I. tárlat alkalmából, amely szeptember 16-ig tekinthető meg. Ernst Hilger bécsi galériája régóta foglalkozik a közép-európai régióval; az ő közreműködésével válogatott kéttucatnyi fiatal osztrák, magyar, szlovák és horvát alkotó munkáiból Hegyi Loránd művészettörténész, aki tíz évig volt a bécsi Modern Művészetek Múzeumának igazgatója (most a franciaországi St. Etienne modern művészeti múzeumát vezeti). A magyar résztvevők között ott vannak az utóbbi évek kortárs műkereskedelmi vásárainak olyan sikeres szereplői, mint például Moizer Zsuzsa, akinek képeit Deák Erika értékesítette Frankfurtban, Bolognában vagy éppen Bécsben. Kismartonban a tavalyi datálású Deer ego I–XII. szarvassorozata vendégszerepel, amely az üldöző és az üldözött motívumát boncolgatja. Németh Hajnal fotói és videói korábban a Knoll, valamint a Vintage Galéria budapesti kiállításain és külföldi standjain jelentek meg. Az Esterházy-kastélyban a Gitárszóló hatperces videója látható, amely egy stúdióban készült, a hangszigetelő ablak innenső felén, így a mozdulatokat nem kíséri a hozzá tartozó zene. Hasonló megközelítésen alapul a Gogo című videó is, amelyen a félmeztelen táncosnő árnyéka egy betonfalra vetítve jelenik meg. Adorján Attila, akinek egyéni tárlatát régebben a Mű-Terem Galéria is bemutatta, szívesen használ saját, illetve újságokból kivágott fotókat hiper-naturalista képeinek megfestéséhez. Nagyméretű vásznain a kisemberek hétköznapjait örökíti meg az Érsekvadkerti krumpliszedők pihenő parasztasszonyainak hármasa éppúgy, mint az Üdülés az NDK-ban padon üldögélő turistacsoportja. Szépfalvi Ágnes is fotórealisztikus olajképeket mutat be, legyen az akár a nyírfasorban hófehér paripáját simogató fiatal hölgy, akár az Ebéd csoportja. Trombitás Tamás teljes teremrészt betöltő absztrakt installációkkal van jelen, homokba vagy szénporba ágyazott fémtárgyait színes neoncsövekkel világítja meg. Ilyen az 1990-es datálású, acél hegesztőüstökből „verbuvált” Privát hadsereg és a műanyag fóliával kombinált Kópia is.

Álom luxuskivitelben – a szecesszió üvegművészete

Az amerikai Tiffany és a francia Gallé remekművei köré szerveződik az Iparművészeti Múzeum tárlata, amelyen, ha csak egy villanásra is, de megjelenik a szecesszió üvegművészetének más jelentős európai és magyar képviselője is.

Batthyány Lajos sorsának fényei és árnyai

A Várban egy ikertárlat emlékezik a kétszáz éve született Batthyány Lajosra. Mindkettő más-más aspektusból közelít a jubileumhoz, ám közös nevezőre hozza az ünnepelt személye és az a tény, hogy sok kiállított tárgy az intézmények új szerzeménye.

Fényesen jubilált a Dorotheum

Az idén áprilisban fennállásának 300. évfordulóját ünneplő bécsi Dorotheum minden eddiginél nagyobb bevételekre tett szert az idei első félévben. A születésnapot sokféle műfajban tette emléke-zetessé a világ legrégebbi aukciósháza, amely vetélytársaihoz hasonlóan a kortársak felé is nyit.