Provence. Franciaország délkeleti részén fekvő tartomány, amelynek lakossága provanszi nyelvet beszél. A legnagyobb városai közé tartozik Marseille, Nizza és Toulon. A tartomány neve a Római Birodalom korából származó latin eredetű szó - Provincia Romana -, amelynek jelentése római tartomány. A rómaiak bukása után Provence a kereszténység egyik legfőbb központja, a középkorban önálló országként működött, amely csak a 15. században vesztette el függetlenségét és vált Franciaország részévé. Jelenleg közel négymillió ember lakja a 32 ezer négyzetkilométernyi tartományt. A provence-i vidék területei: Vaucluse völgyei, Le Var szőlészete, Alpes-de-Haute-Provence és Haute-Alpes hegycsúcsai, Bouches-du-Rhone mocsarai. Természeti szépsége mellett ma elsősorban mezőgazdasági terményeiről és gasztronómiájáról ismert. A legtöbb boltban fellelhető a majoránnát, rozmaringot, kakukkfüvet és szárított fokhagymát tartalmazó provanszi fűszerkeverék, de innen származik a muskotályszőlő is, amelyet Provence utolsó uralkodója, Anjou René honosított meg. Az itt élő franciák - talán az olaszok közelsége miatt - kevésbé élnek feszes életritmus szerint, és az angol nyelv használatától sem határolják el magukat annyira, mint az északi területeken élő franciák. Aix-en-Provence A kisvárost Caius Sextius Calvinus főkonzul i. e. 123-ban alapította, igaz, akkor gazdag - ma is működő, 35 fokos - forrásai miatt Aquae Sextiae-nek nevezték. A források naponta több mint 45 ezer hektoliter vizet szállítanak a felszínre. A turisták egyik kiindulási pontja a Cours Mirabeau sétány, amely egészen az óvárosig viszi a látogatókat. Erről az útról a St. Sauveur székesegyházat is megnézhetik az érdeklődők. A város büszkeségei a Rue Gaston de Saporta úton épült elegáns magánvillák, amelyeket gazdagon díszített ablakakok, kapuk, kovácsoltvas balkonkorlátok díszítenek. Aix-en Provence-ban született Cezanne, Stendhal, Zola, akiknek művészeti és kulturális örökségét ma is őrzik a helyiek. Marseille A kikötővárost i. e. 600-ban görög hajósok alapították Massalia néven. A város egyik sajátossága egy tengeri kapu, amely a szárazföldre és a tengerre egyaránt nyíló diadalív. A helyiek állítása szerint a városnak alapítása óta lelke van. A városban száznál is több quartier, azaz kis negyed található, mindegyik saját templommal és látnivalókkal csalogatja a turistákat. A hajósok és halászok zarándokhelyének számító Dotre-Dame de la Garde a hajósok védőszentjének temploma. A tornyán látható nőalak kitárt karokkal a tenger felé fordulva áll, így várva a tengerről szerencsésen megérkezőket. Ezenkívül kedvelt turistalátványosság a Dumas regényében is megörökített If szigete és a rajta található erőd, ahol Monte Cristo grófja is raboskodott. A szigetre 1516-ban I. Károly parancsára építettek erődítményt, amely 1528-tól kizárólag börtönként funkcionált. Grasse Provence keleti részén fekszik az igazi parfümvárosként emlegetett Grasse, a francia parfümgyártás központja. A turisták számára is nyitott üzemlátogatások alkalmával az illatok palackba mentését, illetve a virágszirmok főzését és az illatok kikeverését mutatják be az érdeklődőknek. Az illatok szerelmesei a Fragonard-ban, más néven a parfümmúzeumban vásárolhatják meg a választott illatokat. Avignon A város a XIV. században - a nagy egyházszakadás idején - a pápáknak adott otthont. Ez az időszak komoly nyomokat hagyott a városon. Ekkor épült például a pápai palota (más néven a pápai erőd), amely két részből áll, az egyszerűbb régi palotából és a díszesebb, gótikus új palotából. A belső udvarban ma többek közt színi előadásokat is tartanak. A palota másik érdekessége a kincseskamra, ahol még pénzérmét is vertek.