Azzal mindenki tisztában van, hogy nem mindegy, hogy aranyat vagy rezet birtoklunk, hiszen egy gramm arany nagyjából 7 kilogramm réznek felel meg. (Ez a hatalmas különbség − a hasonló színnel párosulva − csábította mindig is a hamisítókat arra, hogy rezet aranyként próbáljanak meg eladni.) Ha viszont valakit a tőzsde világából arról kérdezünk, vajon inkább egy gramm aranyat vagy hét kiló rezet vegyünk, nagy valószínűséggel a mindegy, vagy az "attól függ, mit várunk az áraktól" választ kapjuk. És ez így rendjén is van mindaddig, amíg abból indulunk ki, hogy az egyik is egy áru meg a másik is. A legtöbben ma is ebből indulnak ki, s a tudomány mai állása szerint ez helyes. És valóban az, ha az aranyra olyan befektetésként tekintünk, aminek valamely devizában kifejezett árfolyamváltozására spekulálunk. Magyarul a célunk az, hogy több dollárunk, eurónk vagy éppen forintunk legyen befektetésünk eredményeképp, mert ez utóbbiakat tekintjük pénznek.
Van azonban egy másik nézőpont is, amely kisebbségi ugyan, de terjedőben van. Ez leginkább azok kiindulópontja, akiknek az elsődleges befektetési célja az értékmegőrzés. A válság őket gyakorta a megtakarításuk, vagyonuk elvesztése iránti félelemmel tölti el. Számukra különös aggodalmat okoz, hogy a történelem során eddig minden papírpénz gyorsan vagy lassabban, de elértéktelenedett. Ha ebből indulunk ki, az értékmegőrzés leghelyesebb módja befektetésként belső értékkel bíró dolgok vásárlása. Ez persze elvben lehetne akár a réz is. Azonban aki a modern, bizalomfedezetű pénzben nem bízik, hajlamos lehet a letéti rendszerekben sem bízni (hiszen az is egyfajta bizalmat feltételez), így a reáljószágot fizikailag kívánja birtokolni. Nyilvánvalóan itt tárolási és mozgatási problémák merülnek fel, azonban ez az 1:7000 váltószám miatt jóval kisebb az arany, mint a réz esetében. Pontosan ez az a körülmény, ami miatt az arany annak idején a pénz szerepét betöltötte, s ami miatt arra ma is alkalmas: a nagy értékkoncentráció. Minél mélyebb a válság, annál inkább újra megjelenhetnek annak a folyamatnak a csírái, ami annak idején spontán módon kialakította a pénzrendszert: az arany nagy értékkoncentráló képessége miatt "önmagától", s nem állami döntések folytán válhat pénzzé. Persze csak abban az esetben, ha az éppen aktuális (papír)pénz valamiért alkalmatlanná válna továbbra is pénzként funkcionálni. A leggyakoribb ilyen ok, ha úgymond beindul a bankóprés, azaz egyre több fedezetlen (a mai pénzrendszerben minden pénz fedezetlen) pénz kerül forgalomba. Az ettől való félelmeket erősíti néhány közelmúltbeli esemény. Mint ismeretes, az Egyesült Államok többek között éppen ezzel a módszerrel kívánja kezelni a válságot. A svájci frank esetében is csak úgy tartható fenn a híres 1,20-as árfolyamküszöb a piac ellenében, ha a svájciak korlátlanul "nyomtatják" a frankot. Aranyat viszont nem lehet nyomtatni, ezért az utcán sem fogják azt söpörni − tartja a néphit és ezzel szemben lehetetlen tudományos ellenérvet találni. Más kérdés, hogy az arany modern pénzekben kifejezett árfolyama bármerre változhat. Azaz a dollár, euró, font, frank, forint nemcsak le-, de fel is értékelődhet aranyban számolva. Kockázatmentes befektetés tehát nincs (legfeljebb a tankönyvekben), s akit a vagyon elvesztésétől való félelem a profitszerzésnél jobban motivál a befektetés során, a kockázatok ellenére nemcsak hogy az arany mellett teszi le a voksát, de azt valami különleges − az árukétól eltérő − szereppel is felruházza.