Likviditási próbatétel előtt áll az 1800 milliárd dollárosra becsült priváthitel piac. Történt ugyanis, hogy a Morgan Stanley és a BlackRock egyes alapjaiból elkezdte korlátozni a befektetői tőkekivonásokat.
A Financial Times arról írt, hogy tehetős magánbefektetők az első negyedévben több mint 10 milliárd dollárt próbáltak kivonni a legnagyobb magán hitelalapokból, ami arra késztette a befektetési alapkezelőket, hogy korlátozzák a kivonásokat, és ezzel veszélybe sodorják a Wall Street egyik legfontosabb növekedési forrását. A visszaváltási kérelem mintegy 70 százalékát teljesítették. Néhány wall street-i szakértő, például a Pimco korábbi társelnöke, Mohamed El-Erian, úgy nyilatkozott, hogy
a zavarok a 2008-as pénzügyi válság korai napjait idézik.
Pánikról, vagy pénzügyi összeomlásról azonban messze nincs szó,, a Yahoo Finance hírháttere szerint rendszerszintű stabilizáció történik, semmi egyéb.
Legutóbb a Morgan Stanley korlátozta a befektetett tőke visszafizetését, miután a North Haven Private Income Fund-jából a benn lévő pénz közel 11 százalékát akarták kivonni a befektetők. Az alap kezelője azonban csak a kérelmek 46 százalékát teljesítette, az egy negyedévre vonatkozó kifizetési limit miatt. A BlackRocknál pedig a 26 milliárd dollárt kezelő HLEND alapból kezdték korlátozni a kifizetéseket, miután a visszaváltási kérelmek elérték a nettó eszközérték 9,3 százalékát.
Mi az a magánhitel?
A private credit (magánhitel/privát hitel) olyan hitelezési forma, amelynél a kölcsönt nem bankok, hanem nem-banki intézmények (például magántőke-alapok, vagyonkezelők) nyújtják vállalatoknak. Ez a finanszírozási forma az utóbbi években gyorsan növekedett, és fontos alternatívát jelent a hagyományos banki hitelekkel szemben, különösen, ha azok túl korlátozóak. Elsősorban olyan kis- és középvállalatoknak szól, amelyek nem tudnak, vagy nem akarnak hagyományos banki hitelt felvenni.
A vagyonkezelők, mint például a Blackrock, az alapban összegyűlő befektetői pénzt helyezik ki privát hitelként, szóval egyértelműen látszik, hogy nem likvid eszközről van szó, ez nem egy részvényalap, ahonnan könnyű a tőke kivonása. Gondot okozhat az is, hogy az alap kezelői a hiteleket hosszabb futamidőre, 3-7 év nyújtják, a befektetők viszont gyakran rövidebb időtávban gondolkodnak.
A lényeg a likviditás
Az Erste vezető elemzője így magyarázta el a privát hitelek működését: a private credit alapok összegyűjtik a kisbefektetők pénzét, amelyből magán hiteleket nyújtanak. Miért éri meg ez a tulajdonképpen árnyékbanki tevékenység? Magasabb jövedelmezőség, kamatok és marzsok. A hosszú futamidő általában beruházási hiteleket jelent, amiket még akkor sem tudnak egyik percről a másikra visszafizetni, ha amúgy teljesen jól működnek.
Viszont az alap befektetési jegyeit bármikor vissza lehet váltani. Ha ez nagy tömegben történik meg, például amikor a piaci szereplők megijednek attól, hogy a mesterséges intelligencia cégeket túlhitelezik, akkor az ilyen jellegű alap likviditásával probléma adódhat, mint annak idején az ingatlan alapoknál is történt itthon a 2008-2009-es válság folyamodványaként. Akkor az első megoldás az alapok ideiglenes bezárása volt, majd a későbbiekben olyan szabályozást fogadtak el, hogy a befektetési jegy visszaváltása és kifizetése között fél évnek kell eltelnie. Pont azért, hogy a jegyek visszaváltása ne okozzon likviditási gondot. A két amerikai priváthitel alap esetében is megtörtént a hasonló első lépés. Nevezetesen az, hogy az alap felfüggesztette a kifizetéseket.
- fogalmazott Miró József.
Egyébként a privát hiteleket nyújtó alapok szabályzata világosan tartalmazza a visszaváltási korlátokat, szóval messze nincs szó új intézkedésről, pláne nem pánikreakcióról. A piac többi szereplője is reagált a fejleményekre. Nem újabb kifizetési korlátozásokról van szó, hanem arról, hogy például a JPMorgan priváthitel alapjai visszafogták a szoftvercégek hitelezését.