Ausztráliában - igen, ott, ahol a közelmúltig túl sok minden a szénről szólt, és ott, ahol a legutóbbi globális klímacsúcson (COP26) elhangzottak szerint a világ legszennyezőbb országa működik, - egy frissen kiadott tanulmány arra jutott, hogy a Bristol Springsben megépülő komplex energiakomplexum (napelemes rendszer, eletrolozáló, hidrogéntároló) alaposan rácáfol majd az ARENA prognózisára. Az Ausztrál Megújuló Energia Ügynökség ugyanis úgy látja, hogy a kontinens méretű országban jelenleg 6–9 amerikai dolláros áron lehet a  zöldhidrogén előállítási költsége.

A Frontier Energy állítja: a megadott ársáv alsó határának kevesebb mint a harmadáért képes lesz erre nyugat -Ausztráliában. A Perth-től 120 kilométerre épülő Bristol Springs Green Hydrogen Project a vonatkozó előzetes megvalósíthatósági tanulmány (PFS) eredményei alapján, és a jelenlegi beruházási árakon számoltan 2,83 ausztrál (1,98 amerikai) dollárért fog tudni zöldhidrogént előállítani.

1 kg hány kW?

A hidrogén a tömegéhez mérten kiváló energiahordozónak számít, mivel 1 kg hidrogén 33,33 kWh hasznosítható energiát tartalmaz. Összehasonlításul: a benzin és a dízel kilója ennek alig több mint harmadát, 12 kWh eredményt produkál. (forrás: h2data.de)

Ez azért  is érdekes, mert teljesülni látszik a tavaly decemberben a Wood Mackenzie által kiadott, globális hidrogénboomra vonatkozó menetrend, mely szerint 2030-ra sok piacon elérhetővé válik az 1 dollár/kg költségár - leginkább ott, ahol olcsó a megújuló energia, és nagy az igény a karbonmentes zöldhidrogén energetikai bevonására. A WoodMac akkor úgy látta, hogy bár az előállítási és gyártási költségeket rengeteg tényező csökkenti majd (olyanok, mint a méretgazdaságosság, a folyamatosan és drámai méretekben bővülő piac, az automatizálás és a mind nagyobb modularitás), de a drámai árcsökkenést csak az évtized közepére várták-várják. 

A PV Magazin kereste meg a Bristol Springs projekt PFS íróját, innen tudható, hogy a perthi székhelyű Xodus Group a megvalósíthatósági tanulmányba áramforrásként a Frontier Energy 114 MW teljesítményű napenergia-farmja került, amely egy 36,6 MW-os, lúgos technológiájú elektrolizátort "hajtana meg", s így az üzem az első lépcsőfokon évente 4,4 millió kilogramm zöldhidrogént tud majd előállítani.

Az elsőn, merthogy tervez a cég több lépcsőfokot is - ahogyan azt korábban Grant Davey, a Frontier ügyvezető elnöke elmondta: azt tervezik, hogy a második lépésben hozzávetőleg 500 MW-ra növelik a zöldenergiás projektméretet, és ebben már egy 150 MW teljesítményre képes elektrolitzáló megépítése szerepel. Az olcsó előállítási költséget többek közt az teszi lehetővé, hogy a napemes erőmű területének közvetlen közelében van egy timföldüzem - a hozzá szükséges áramhálózati infrastruktúrával, amire az építendő infrastruktúra olcsón és hatékonyan tud kapcsolódni (a timföldgyárnak adják el majd a fölösleges áramukat), ráadásul a területen több, a feladathoz szükséges vízmennyiség biztosítására képes lelőhely is van - amit nem kell sótalanítani, "csak" ki kell termelni - ez utóbbi viszont lényegesen olcsóbb, mint az óceán vizét a vízbontáshoz biztosítani.  

A Bristol Springs projekt napelemes beruházása az előkészületek lezárta után, várhatóan 2023-ban kezdődik el. Majd a hidrogén előállító telep, a hálózati fejlesztés, a víz biztosítása és a rendszerek összekapcsolása következik. A Frontiernél úgy készülnek, hogy a projekt első, már zöldhirdogént is termelő  fázisát az évtized közepére befejezik. Azt követően pedig az igényeket és a lehetőségeket is figyelembe véve bővítik a kapacitásokat. A kockázataikat nagyban csökkenti, hogy Nyugat-Ausztrália 2030-ra az összes szénerőművét bezárja - és több energiacég is gőzerővel dolgozik azon, hogy megújulókra, köztük hidrogénre (és más energiatároló technológiákra) állítsa át az áramtermelését.