Szomorkodhatnak a befektetők, a Brent nyersolaj határidős ára kedden hordónként 68 dollárra emelkedett, de ez azért nagyon messze van a januári 82 dolláros, de még a júniusi 78 dolláros szinttől is. Pedig nagyjából minden megtörtént az elmúlt napokban, ami normál esetben árkatapultáló tényezőként működhet.
Egyrészt ott vannak az orosz ellátási zavaroktól való komoly félelmek - Ukrajna ugyanis valóságos drón-ostrom alatt tartja az oroszországi finomítókat, másrészt tovább forr a helyzet a Közel-Keleten, mert mint ismert Izrael hétfőn szárazföldi offenzívát indított Gáza városában, ami elméletileg tovább növelheti az ellátási kockázatokat.
Persze könnyen lehet, hogy a kereskedők csak egyszerűen kivárnak, az amerikai Federal Reserve döntésére készülődnek, ami akár fel is lendítheti az üzemanyag-keresletet.
Ám a kedélyeket cserébe hűtheti Donald Trump szankciós kifarolása, ugyanis kiderült, hogy az amerikai kormányzatnak mégsem annyira sürgető, hogy további vámokat vessen ki a kínai árukra az orosz olajvásárlások megállítása érdekében.
Hasonlókkal bajlódjon az Európai Unió, gyakoroljanak ők nyomást Vlagyimir Putyin elnökre - na meg ne vegyenek az oroszoktól olajat.
A HSBC bank hétfőn közzétett elemzésében arra jutott, hogy 2025 negyedik negyedévétől napi 1,7 millió hordó olajtöbblettel érdemes számolni, 2026-ban pedig még többel, 2,4 millióval, amit súlyosbít az OPEC+ ismét lazítani fog a kitermelési önkorlátozáson. Az olajexportőr országok ugyanis megállapodtak, hogy októberben további 137 000 hordóval emelik a napi kitermelést, cserébe a tervezettnél korábban elengedik a gyeplőt.
A bank a 2026-os hordónkénti 65 dolláros Brent átlagár-előrejelzést sem tartja már annyira reálisnak, inkább lefelé mutató kockázatot lát.
Az megjegyzendő, hogy az orosz kínálat esetleges csökkenése nem szerepel a számításokban, ám az is valószínű, hogy Oroszország nehezen fogja tudni növelni termelését az OPEC+ kvóták elvárásainak megfelelően.
Az olajárak hordónként 15 dollárral estek csak idén.
- 2025 januárjában a Brent hordónkénti ára 82 dollár is volt,
- szeptember közepére pedig már 67 dollára esett.
- 2026 elejére a piac hordónként 60 dollár alá csökkenést vár.
Nagyon úgy fest, hogy az árak éveken keresztül alacsony szinten maradhatnak
Szakértők figyelmeztetnek arra, hogy az olaj valószínűleg nem lesz az évtized befektetése, a világ az alacsony olajárak új korszaka felé tart. A legnagyobb olajóriások is biztosnak tűnnek már ebben, el is kezdték a felkészülést a nehezebb időkre, összehúzzák a nadrágszíjat és a jövedelmek jelentős csökkenésére számítanak.
A globális óriások, mint a BP, a Chevron és a ConocoPhillips, ezrével szüntetik meg a munkahelyeket, mindenhol csökkentik a költségeket, és a koronavírus-járvány óta nem látott módon fogják vissza a beruházásokat. Más szereplők is a legrosszabbra készülnek. Még Szaúd-Arábia legnagyobb olajtársasága, a Saudi Aramco is tízmilliárd dollárért eladta a csővezeték-hálózatban lévő részesedését, hogy készpénzhez jusson. A malajziai Petronas mintegy ötezer munkahelyet szüntetett meg.
Amikor a világ az olcsó olaj korszakába zuhan, annak mindig negatív következményei vannak az olajtermelők és az exportáló országok számára.
Ráadásul mindez az amerikai és a kanadai olajtársaságoknak fáj majd a legjobban - mutat rá az orosz RIA Novosztyi cikke is.
Ugyanis ők termelnek a legdrágábban.
Szaúd-Arábiában a legalacsonyabbak az olajkitermelési költségek, szinte csak le kell fúrni a homokba és tör ki az olaj. Szakértői becslések szerint a szaúdi olajtermelés hordónként 10-15 dollárba kerül. Oroszország is tartotta magát jó sok évtizeden keresztül, de már itt is 20-25 dollár költséggel kell számolni, komoly állami adók is vannak rajta, ráadásul a régi mezők kezdenek kimerülni, az újakhoz pedig új infrastruktúra kell.
A palagáz-kitermelés nem olcsó mulatság
Az Egyesült Államokban a palaolaj-kitermelés költsége eléri a hordónkénti 40-50 dollárt, sőt még többet is. Kanada még kevésbé szerencsés: olajhomokból kell kitermelniük az olajat, ami még ennél is drágább.
Nem bonyolult a képlet, hogy a jelenlegi 66 dolláros hordónkénti ár mellett egyre kevésbé éri meg a buli.
Lassan mégis leválunk az oroszokról? Szijjártó 10 éves gázmegállapodást írt alá a Shell-lel
Hazánk energiaellátásának diverzifikálást sürgette Szijjártó Péter külügyi tárcavezető a milánói Gastech konferencián >>>Más kérdés, hogy azért a végtelenségig sem csökkenhet az olajár, egy 40-50 dolláros árfolyamot már nem biztos, hogy tétlenül néznek az amerikai fúrótornyok. Az orosz és közel-keleti lelőhelyekkel ellentétben egy szempillantás alatt képesek leállítani a termelést, ezzel is hiányt generálva a piacon, aminek mondani sem kell, hogy jelentős árfelhajtó hatása van. Miután pedig a kívánatos szintre léptek az árfolyamok, vissza lehet kapcsolni a tornyokat, és mehet minden a régi kerékvágásban.
Mindezzel együtt az áraknak nehéz lesz hordónként 60 dollár fölé emelkedniük az elkövetkező években, pláne ha a jelenlegi túlkínálat tényezői továbbra is fennállnak. Az OPEC+ növelni igyekszik a kitermelést, és nagy valószínűséggel 2026-ban is folytatni fogja ezt, főleg azért mert a legbefolyásosabb szereplők, köztük Szaúd-Arábia nagyon szeretnék visszaszerezni elvesztett pozícióikat az olajpiacokon.