A legfontosbb kérdés, melyben négynapi tárgyalás után sem sikerült megállapodásra jutni, a támogatások mértéke volt, mellyel a fejlett országok saját mezőgazdasági régióikat segítik. A fejlődő országok szintén felháborodtak az Európai Unió azon tervezetén, mely új szabályokat vezetne be a külföldi beruházásokra vonatkozólag; ez ugyanis a multinacionális vállalatok uralmához vezetne a felzárkózó országok képviselői szerint. Megállapodásra mindössze a fejlődő országoknak nyújtandó olcsó gyógyszerszállítmányok ügyében sikerült hozni, valamint abban, hogy a miniszterek december 15-től kezdődően Genfben ülnek ismét össze tanácskozásra. A Világbank szakértői szerint egy új, átfogó megállapodás 144 millió ember számára teremtette volna meg a szegénységből való kiemelkedéshez szükséges feltételeket, így viszont félő, hogy regionális, illetve bilaterális megállapodások fogják dominálni a világgazdaságot, aminek következtében a szegény országok szakadhatnak még jobban le. Az Egyesült Államok képviselője Robert Zoellick szerint a tárgyalások azért fulladtak kudarcba, mert a legtöbb ország csak nagyképűsködött a komoly vita helyett. Az ugandai Jaszfal Tondon szerint azonban a nyugati országok elsősorban a felelősek a fiaskóért, mivel mindenáron saját terveiket akarták először elfogadtatni. A kenyai George Odour Ongwen pedig egyszerűen csak túl nagynak nevezte a különbségeket, amiket nem lehetett áthidalni - idézte a BBC.