Nem tartalmaz áttörést az Európai Bizottság (EB) javaslata az európai pénzügyi rendszer hosszú távú stabilitásának biztosítására. A bizottság nem ajánl közös bankrendszert, közös felügyelettel és betétbiztosítással, csak rászorítaná a pénzintézeteket, hogy rigorózusan készüljenek fel bármely gondjuk kezelésére és igyekszik olyan ellenőrzési, illetve pénzügyi biztosítékokat beépíteni a pénzügyi rendszerbe, amelyek segítségével elkerülhető, hogy az adófizetők pénzéből kelljen megmenteni a csődbe ment bankokat.

Az EB a pénzügyi válság tapasztalataira hivatkozik, kiemelve, hogy az európai kormányok 2008 és 2011 októbere között összesen 4,5 ezer milliárd eurót költöttek bankmentésekre, ami megfelel GDP-jük 37 százalékának. Ezzel ugyan megelőzték a pénzintézetek csődhullámát, annak minden katasztrofális következményével, az óriási kiadás viszont hozzájárult a költségvetési deficitek és az államadósságok megugrásához, azaz az adósságválság kialakulásához. Külön figyelmet érdemel a nemzetközi szinten működő bankok tevékenységének áttekinthetetlensége.

Nana, ejnye-bejnye, irgum-burgum

A bizottság javaslata szerint a bankoknak három tervet kell készíteniük, amelyek alapvető célja az, hogy még véletlenül se kérjenek többet pénzt az adófizetőket képviselő kormányoktól. Az első lépcső a megelőzés, a második a korai beavatkozás, a harmadik a helyreállítás (szanálás).

A megelőzésen belül két tervet kell készíteniük: ezek közül a kilábalási terv tartalmazza azokat az intézkedéseket, amelyeket a bank eszközeinek és forrásainak legkisebb romlása esetén életbe kell léptetni. A helyreállítási terv már az életképtelenné vált pénzintézet talpra állítása érdekében teendő lépéseket sorolja fel. Ezek közé tartozik például az, hogyan biztosítják az alapvető banki funkciók ellátását a bajok orvoslásának idején.

Jön a felügyelet

A tagországok pénzügyi felügyeletei már a tervezés szakaszában is beavatkozhatnak, megkövetelhetik például a pénzintézetek jogi működési kereteinek módosítását, ha úgy látják, hogy a két tervben kitűzött célok eléréséhez erre van szükség. A korai beavatkozás szakasza azonban már a felügyeletek fellépésével indul, amikor egy bank nem teljesíti - vagy közel kerül ahhoz, hogy ne teljesítse - a vele szemben támasztott tőkekövetelményeket.

A hatóság erre válaszul kötelezi a pénzintézetet, hogy léptesse életbe a megelőzési és a korai beavatkozási tervében foglalt intézkedéseket, határidőkkel ellátott lépéseket tartalmazó akcióprogram készítését írhatja elő, illetve összehívhatja a részvényesek közgyűlését a szükséges döntések meghozatalára. Emellett határozott időre szólóan különleges menedzsert nevezhet ki a bank élére az említett intézkedések végrehajtásának irányítására.

Indul az úthenger

Ha mindez nem segít, és világossá válik, hogy a csőd elkerülhetetlen, akkor a felügyelet ellenőrzése alá vonhatja és egészen mélyen átalakíthatja a pénzintézetet annak érdekében, hogy a belőle még kifacsarható forrásokból biztosítsa alapfunkciói működését, illetve megelőzze az állami segítség igénybevételét. A szanálás folyamatában eladhatják a bank egyes üzletágait, áthidalóintézménybe vihetik ki bizonyos tevékenységeit, eszközkezelőbe csoportosíthatják át behajthatatlan követeléseit és veszteségeit - papírjai leértékelésével - rányomhatják részvényeseire, illetve kötvényei tulajdonosaira.

A helyreállítási műveletek finanszírozásához kétféle forrást ajánl a brüsszeli bizottság. Az egyik a pénzintézetek fedezett betéteire tíz éven át kivetett, egyszázalékos kulcsú adó. Az ebből befolyt pénz a tagországokban létrehozandó külön alapokban gyűlnének. A másik forrást a meglévő betétbiztosítási rendszerek mögött lévő tartalékok képeznék. Az így kialakuló alaprendszer működtetését összehangolnák a tagországok. Fontos szabály, hogy az összegyűjtött pénzt csak bankok átszervezésére vagy szanálására lehetne fordítani, mentőcsomagokat nem lehet belőlük finanszírozni.