A német gazdaság hosszú távú sikerességét fenyegető problémák sora hosszú. Az első helyen a magas áramárak állnak, a másodikon az elavuló infrastruktúra, a harmadikon a gyengén muzsikáló oktatás, a negyediken a merev munkaerőpiac, az ötödiken a még mindig túl kockázatosan működő tartományi bankrendszer. A kancellár a 2011. márciusi fukusimai atombaleset után egy csapásra megváltoztatva véleményét a német atomerőművek leállítása mellé állt. Az ennek nyomán keletkezett energiaellátási feszültségek azonban felszínre hozták az áramtermelés súlyos gondjait.
A németországi áramárak 30 százalékkal magasabbak az európai átlagnál főként az alternatív energiaforrások felhasználását támogató tarifarendszer miatt. Ez a piaci árnál 20 százalékkal magasabb árat kínál a megújuló forrásokra támaszkodó termelőknek, amihez a végfelhasználók számláihoz adott pótdíjakból teremt forrást. Ezzel ugyan kisebb részekre bontva szétosztja a fogyasztók között a terheket, ám a német vállalatok arra panaszkodnak, hogy a viszonylag magas áramár tönkreteszi versenyképességüket. Az atomenergia kiesése a kínálat csökkenéséhez vezet, ami tovább hajtja fel az árakat.
Izzasztó tárgyalások
Merkel a választások előtt halogatta, hogy egyedülálló politikai befolyását a probléma megoldásának szolgálatába állítsa, mivel az iszapbirkózásszerű tárgyalásokat ígért a tartományi vezetőkkel, a környezetvédőkkel, az ipari lobbikkal és az energiaszektor képviselőivel. Az energiapolitika körüli bizonytalanság miatt azonban számos beruházást halogatnak a vállalatok - figyelmeztetnek szakértők.
A kellő fejlesztés hiánya miatt válhat szűk keresztmetszetté a német gazdaság bővülésében az elöregedő infrastruktúra. A független Gazdaságkutató Intézet elemzői úgy vélik, hogy a közlekedési hálózat korszerűsítésére évi tízmilliárd euróval kevesebb befektetés jut, mint amennyire szükség lenne. Ha ezt, illetve az oktatás javítását szolgáló forrásokat nem tudják növelni, az 2017-re a GDP potenciális éves növekedését 1,6 százalékról egy százalékra zsugorítja.
Sarokba szorított fiatalok
A munkavállalók elbocsátásának szabályozása a fejlett országok összehasonlításában Németországban a legmerevebb - derül ki az OECD összehasonlításából. Az idősebb alkalmazottak védelme miatt a fiatalabbak csak rosszul fizetett állásokhoz jutnak, és még ezekre is csak ideiglenes munkaszerződéssel veszik fel őket. Ez egyre nagyobb bérkülönbségekhez vezet. Az IMF augusztusi jelentése szerint Németországnak ösztönöznie kellene a nők bővebb foglalkoztatását is, ami hozzájárulhatna a munkaerő elöregedésének ellensúlyozásához.
A munkaadói szervezetek akkor is bírálták Angela Merkelt, amikor - engedve a koalíció legkonzervatívabb szárnyának - a kormány tavaly támogatni kezdte a Maradjanak otthon az anyák programot. Közgazdászok szerint ez az intézkedés nem igazán segíti vállalatok ellátását képzett munkaerővel. A szakszervezetek azért kritizálják a kancellárt, mert szerintük nem veszi elég komolyan az időskori elszegényedés veszélyét, ami a népesség elöregedésével egyre erősebbé válik.
Putyin győzött
Végül, de nem utolsósorban lassan halad az erős politikai összefonódásokkal működő tartományi bankok rendszerének reformja. Ezek a helyi önkormányzatok tulajdonában lévő pénzintézetek - amelyeket a pénzügyi válság idején eurómilliárdokkal kellett megmenteni az összeomlástól - túl sok közepes vállalatot finanszíroznak. Az IMF szerint ugyan halad valamennyire az átalakításuk és a konszolidálásuk, ám "további erőfeszítésekre van szükség" ezen a téren.
Kritika érte Angela Merkel lassú döntéshozatalát a külpolitika terén is. A világ legbefolyásosabb országait tömörítő G20 szeptemberi szentpétervári csúcstalálkozóján a nyugat-európai országok közül egyedül Németország nem írta alá a szíriai rezsimet a vegyi fegyverek bevetése miatt elítélő nyilatkozatot. A kancellár szóvivője szerint Merkel nem akar elébe menni az EU állásfoglalásának. Csakhogy ezzel megtörte az egységes európai kiállást Szíria ügyében, segítve az éppen erre törekvő Vlagyimir Putyin orosz államfőt.
Az ilyen típusú megfontoltság azonban pozitív visszhangra talál a német néplélekben. Tipikus példa erre Lutz Franke, egy 48 éves minőségellenőr véleménye. Mint mondja, értékeli, hogy a kancellár asszony hosszasan mérlegel magában, mielőtt megszólal.