Az ukrajnai háború megállítása kritikusan fontos ügy. Nem pusztán az ukrán emberek védelme érdekében, hanem azért is mert az orosz nemzeti légitársaság, az Aeroflot volt vezetőjeként első kézből van információm arról, milyen romboló hatással van az invázió az orosz gazdaságra és Oroszország megítélésére – írja Andrej Panov, az Aeroflot volt vezérigazgató-helyettese a Financial Timeson megjelent cikkében. A szakértő úgy látja, hogy az orosz üzleti közösség lassan ismeri fel milyen szerepe van abban, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő és környezete folytathassa az agressziót.

Ennek meg kell változnia, mielőtt a cégvezetők bűnrészessé válnak az Ukrajnában történő háborús bűnökben. Panov az invázió kezdete után tíz nappal, március elején indult el a moszkvai Seremetyevo repülőtérről külföldre, ám ahelyett, hogy csak egy pecsétet kapott volna az útlevelébe, az FSB, az orosz belbiztonsági szolgálat emberei félrevonták egy szobába, hogy kifaggassák utazásáról. Kevés csomagjára mutatva azt monda, Tel-Avivba utazik három napra, és felmutatta a visszautazásra vásárolt jegyét. Elengedték, de az epizód a frászt hozta rá.

Az ezt követő egy hónapban egy olyan vállalati felső vezetőről hallott, aki hozzá hasonlóan emigrált és elítélte a háborút. További két cégvezető nem tervezi ugyan, hogy visszautazik, de egyelőre a távolból folytatja a munkáját. Eközben az orosz rakéták ezrek életét oltották ki Ukrajnában és milliókat tettek földönfutó menekültekké. Az orosz vállalatok hallgatnak, úgy folytatják a tevékenységüket, mintha mi sem történt volna.

Tudom, tudom, de…

Igen, a nyugati szankciók ártanak, igen, a tehetséges emberek emigrálnak, igen, az infláció felemészti a nehezen megszerzett profitot, de mit tehetek? Nem tudok megváltoztatni semmit - morgott egy orosz vállalat vezetője a brit üzleti lap cikkírójával beszélve. Panov megszólítva kollégáit azt írja: Tudom miért féltek felszólalni a háború ellen. Ugyanilyen helyzetben voltam én is, amíg Moszkvában voltam. Tudom, hogy egy felső vállalati vezető nem kerülhet szembe a politikai rezsimmel és nem kérlek benneteket, hogy mártírokká vagy politikai foglyokká váljatok.

De lemondhattok a posztotokról vagy emigrálhattok, vagy ha ez nem lehetséges, tehettek pár dolgot. Szabotálhatjátok a háború kiszolgálását halogatva vagy figyelmen kívül hagyva minden olyan megrendelést, ami az inváziót vagy az azzal kapcsolatos propagandát szolgálja. Jelezhetitek a beosztottjaiknak, hogy ellenzitek a háborút, kihagyhatjátok az azt támogató demonstrációkat és verhetitek az asztalt, hogy gazdasági katasztrófa lesz a vége, ha mielőbb nem változik valami.

Túl lehet élni, de minek

Panov nem azon aggódik, hogy a szankciók romokba döntik az orosz üzleti életet, mert a cégvezetők kreatívak, a jég hátán is megélnek. Az olajkitermelés folytatódik, a búza és az árpa megterem, az Ikea és társai majd más logó alatt visszatérnek az országba. Hosszabb távon az orosz gazdaság fel fog épülni. Jelenleg azonban kizárólag Putyin háborúja miatt szenved. Ahogy ez felőrli a gazdasági erőforrásokat, úgy halad az ország a hadi gazdaság felé, amelyben a civil üzemek is fegyvereket gyártanak és háborús feladatokat vezetnek be az emberek élelmezésében.

A volt cégvezető tudja, hogy sok volt kollégája elhiszi, amit a Kreml és médiája mond neki, de úgy véli, hogy ezek az emberek okosak, és üzleti kapcsolataik révén jól informáltak. Csak azt kéri tőlük, hogy tájékozódjanak a független médiából, amiből megtudhatják, milyen borzalmakat hozott és hoz az Ukrajna elleni háború. És innen már csak egy lépés a cselekvés - az orosz cégvezetők leleményességükről híresek.