A szén-dioxid (CO2) földbe sajtolása nem új találmány; évtizedek óta ezzel a módszerrel nyomják ki az olajmezőkből a nyersanyag maradékát, amelyet más módon már nem lehet a felszínre hozni. Egyedül az USA-ban évente harmincmillió tonna CO2-t használnak fel erre a célra. Ha az olajtermelő cégek részesülnének a környezeti haszonból, amelyet az üvegházhatású gáz eltüntetésével hajtanak, nyilván még több helyütt alkalmaznák ezt a módszert, amellyel összesen körülbelül 125 milliárd tonna szén-dioxidtól lehetne megszabadulni; ez a jelenlegi évi antropogén-emisszió ötszöröse. Az óriási lehetőségek ellenére ez idő szerint a Kiotóban 16 százalékos emissziócsökkentést vállaló Norvégia az egyetlen ország, ahol ipari méretekben, klímavédelmi céllal szén-dioxid földbe – kimerült szénhidrogénmezőkbe – injektálása folyik. A Statoil állami olajvállalat által eltüntetett gázmennyiség egyelőre szerény, évente 1 millió tonna, az infrastruktúra azonban rohamosan épül. A Statoil hajózási részlege, a Navion már bejelentette olyan gázszállító hajók építését, amelyek mínusz 50 fokra hűtött, cseppfolyósított szén-dioxidot szállítanak majd a tengeri földgázmezőkre, ahonnan – ugyancsak cseppfolyós – propángázzal megtöltve térnek vissza. A költségekről csak annyit árultak el, hogy elmaradnak attól a 350 millió dollártól, amibe egy ugyanilyen célt szolgáló gázvezeték kerülne. Veszélyesebb vizekre merészkedtek azok, akik a Hawaii-szigetek közelében kísérleteznek szén-dioxid mélytengerbe eresztésével. A vizek elnyelőképessége óriási: az a gázmennyiség, amely a légkör CO2-tartalmát megduplázza, a tengerekét mindössze 2 százalékkal növelné. A CO2 felszíni viszonyok között buborékok formájában távozik a vízből, mint a szódás pohárban, a mélytengerben viszont az alacsony hőmérséklet és óriási nyomás hatására többé-kevésbé feloldódik. Ennek vizsgálatára indult a hawaii projekt, amelynek keretében 60 tonna CO2-t szándékoztak a mélytengerbe pumpálni. A munkálatok az amerikai energetikai minisztérium (DoE) vezetésével, több ország és magáncég részvételével folynak. A környezetvédők azonban alapvetően elvetik azt az ötletet, hogy az emberiség a levegő helyett egy másik közeget szennyezzen el. Szerintük az ilyen próbálkozások helyett fel kéne hagyni a fosszilis energiahordozók egyre fokozódó használatával. A kétségtelen ökológiai veszélyeken túl a legfőbb adujuk egy 1986-os kameruni katasztrófa, amikor is az ottani Nyos-tó fenekéről feltörő szén-dioxid 1700 embert ölt meg. A helybéliek ugyancsak ádázul ellenzik a tervet, így a hawaii halászok szervezetétől a Greenpeace-ig terjedő, tarka mozgalom jött létre annak megtorpedózására. A tiltakozás az eredeti, 2000. nyári időpontban meg is akadályozta a szigetek közelében az injektálás elkezdését. A DoE azonban nem tett le a terveiről, csak éppen új helyszíneket jelölt ki, olyan vizeken, amelyek – jóllehet a szigetek közelében vannak – nem Hawaii állam, hanem a szövetségi kormány fennhatósága alá tartoznak.