Nagy különbség van a napokban bejelentett spanyol és görög megszorító csomag között: a madridi kínosan ügyel rá, hogy kerülje a nyugdíjak bárminemű lefaragását, míg az athéni vezetés, amely utolsó esélyét játssza ki a nemzetközi támogatás megőrzésére, keményen hozzányúl a nyugdíjakhoz - emelik ki a New York Timesnak nyilatkozó elemzők. Az utóbbi - már persze, ha a parlamenten is át tudják tolni - olyan elemeket tartalmaz, amelyekre még soha nem volt példa egy fejlett országban. A nyugdíjasok jövedelmének tizedét elveszik, ugyanakkor még ez is kevésnek bizonyulhat a teljes csőd elkerüléséhez.
A spanyol csomag ugyan a legdrákóibb költségvetés az ország történetében - amivel meg akarják győzni a befektetőket arról, hogy a kormány fegyelmezetten gazdálkodik a rá bízott forrásokkal -, nyugdíjcsökkentésről azonban nem esik szó benne. Sőt, jövőre egy százalékkal emelik az ellátásokat. Utóbbi forrása a 2000 óta gyűjtött nyugdíjalap, amit a társadalom elöregedésének ellensúlyozására szántak.
Csiki-csuki
Madridnak jó okai vannak a nyugdíjak érintetlenül hagyására. Először is tízmillió embert érint ez a kérdés, akikkel jobb nem összeakasztani a bajuszt, miközben az utcán tízezrek tüntetnek a kormány ellen. Másodszor a 25 százalékos munkanélküliség miatt rengetegen élnek a szüleiknél úgy, hogy azok - illetve nagyszüleik - jövedelmére, részben nyugdíjára támaszkodnak.
Becslések szerint a 16 millió spanyol háztartásból 1,7 millió bevételei forrásai között egyáltalán nincs fizetés. A nyugdíj fontosabb az embereknek, mint a munkanélküli-segély, mivel az utóbbi egy idő után elvész. Így aztán a szakszervezetek utolsó csepp vérükig küzdenek az előbbiek mérséklésének megelőzéséért. A mérleg másik serpenyőjében azonban egyebek mellett az van, hogy csak az egyszázalékos emelés elhagyása négymilliárd euró megtakarítást hozna a költségvetésnek.
A nyugdíjakban van a nagy pénz
A nyugdíjkiadások adják a spanyol költségvetés messze legnagyobb tételét, 40 százalékát. Ez egyben a GDP kilenc százaléka. Az utóbbi ugyan elmarad a 15 százalékos francia és a 13 százalékos olasz aránytól, ám a lakosság gyors öregedése miatt a nyugdíjak szintén tempósan fognak nőni a következő évtizedekben. Várhatóan a lakosság 30 százaléka lesz 65 év feletti 2050-re.
A madridi kormány nincs egyedül óvatosságával. A francia vezetés bizonyos foglalkozási ágakban visszavitte 60 évre a nyugdíjkorhatárt az elődje által megemelt 62 évről. A brit kormány szintén tartózkodik a nyugdíjrendszer babrálásától, mert fél az idős konzervatív szavazók elvesztésétől. Portugáliában a tömeges felháborodás miatt visszavonták azt a jogszabály-tervezetet, amely a munkaadókról a munkavállalókra súlyozta volna át a nyugdíjjárulékok fizetését.
Ezek a politikák fenntarthatatlanok - mondja Jagadeesh Gokhale, a konzervatív washingtoni Cato Institute kutatóintézet nyugdíj- és szociális ügyekre specializálódott szakértője. A nyugdíjrendszerekbe kódolt, hosszabb távon jelentkező kiadási kötelezettségek gyorsan átalakulnak az államok adósságának növekedésévé. Az európai politikai fejlemények azonban szembe mennek a gazdasági racionalitással.