A piaci befektetők egyetértenek abban, hogy ha a technológiai szektorról van szó, akkor nem az európai vállalatok között kell keresni a jó befektetési célpontokat. Van néhány jelentős vállalat, az ASML, az SAP vagy a Spotify, de ezek inkább a szabályt erősítő kivételt képviselik – kezdi elemzését a Financial Timeson Stephanie Butcher, az Invesco tőketársaság vezető befektetési igazgatója. Ha valaki a technológia fejlődéséből, az innovációból akar pénzt csinálni, akkor az USA-ban vagy Ázsiában keres befektetési célpontot. Sok pénzember fejében Európa csak arra jó, hogy a gazdasági ciklusok egy-egy pontján némi kiegészítést hozzon, egy kis habot lehessen vele nyomni a tortára.

Ugyanakkor a technológiát érdemes szélesebben értelmezni, mint amit az USA és a Ázsia dominálta közösségi média és a félvezetőgyártás jelent. Része ennek a fintech és az egészségügy is, amelyek cégei jóval szélesebb körből kerülnek ki, mint a világnak ez a két régiója. És ami a zöld innovációt és technológiát illeti, Európa előtt igazi lehetőségek állnak arra, hogy nagyot alkosson. Ez nem azt jelenti, hogy például az USA és az EU innovációs modellje megfelelne egymásnak.

Más úton

Az Egyesült Államok jól ismert rendszerében helye van a Szilícium-völgy technológiai központjának, amely összegyűjti a technikai tudást, a tőkét a politikai hátteret, mármint az újítások és az USA katonai igényeinek összehangolását. Ez kiegészül a neves egyetemekkel, mint helyi fejlesztési központokkal, továbbá az óriási mennyiségben rendelkezésre álló vállalkozói tőkével, illetve szintén nem kis összegű állami támogatással, ami az ország globális katonai hatalmának támogatását teszi az első helyre, majd innen vándorolhatnak át az újítások a polgári életbe.

Bár Európának nincs Szilícium-völgye, a szakértelem, a tőke és a világos politikai akarat a környezettudatos gazdasági átállásra mellett megvan. Akár azzal is érvelhetünk, hogy a katonai és az űrverseny modern megfelelője a versenyfutás azért, hogy a gazdaság nettó karbonsemlegessé váljon 2050-re. Ami a gyors fejlesztés igényét illeti ezek a célok párhuzamba állíthatók – véli a befektetési szakértő.

Nincs még egy régió világon, amely annyira elkötelezte volna magát az utóbbi mellett, mint Európa. Bár a zöld párti politika nem európai találmány – az ausztrál United Tasmania Group 1972. márciusi létrejöttével indult – Németországban vált olyan mozgalommá, amely az 1980-as parlamenti választáson párttá szerveződve el tudott indulni. Ez tette lehetővé, hogy a környezetvédelem hiteles, befolyásos törekvéssé váljon Európában és a világon.

Nagy kihívás

A zöld forradalom óriási feladat és hatalmas a tőkeigénye. Az Energy Transitions Council kutatóintézet tavaly szeptemberi becslése szerint a nettó nulla szén-dioxid-kibocsátás elérése 2050-re évente 1-2 ezer milliárd dollár befektetést igényel a világ országaitól, ami a globális GDP 1-1,5 százaléka. Ez a pénz kormányzati költésekből jöhet össze, vagy legalábbis sokkal inkább ezekből, mint a kockázati alapoktól, amelyek garázscégeket támogatnak a nagy kockázatért cserébe nagy hasznot remélve.

A gazdasági szabályozás átalakítására van szükség, hogy a kínálatot a megfelelő irányba tereljék, fogyasztói támogatásokra, hogy meglegyen a kereslet, továbbá hatalmas infrastrukturális fejlesztésekre, hogy a gazdaság átálljon a fosszilis energiahordozók felhasználásáról a megújulókra. A politikai háttér Európában találkozhat olyan érintett ágazatokkal, mint a vegyipar, az autógyártás, az áramtermelés, az építőipar és a közüzemi szolgáltatások. A közlekedés elektromos meghajtásra való átállításától az épületek energiahatékonyságának javításáig megvannak a gyártók, azaz a kínálat és megvan a kereslet a fejlesztésekre. A versenybe persze az USA és Kína is beszáll, de az európai vállalatok ebben a meccsben az NB-1-ben játszanak.