Képesek vagyunk bizonyos ártalmakat kezelni, ám ehhez segítségre van szükségünk a nemzetközi, a hazai szervezetektől, illetve a munkáltatók részéről - szögezte le Baranyai Valéria munka- és szervezet-szakpszichológus. Ember-gép-munkakörnyezet rendszerben ugyanis annál nagyobb a kockázati tényező, minél nagyobbak a terhelő hatások (amelyeket a dolgozó már nem tud feldolgozni), illetve minél kisebb a fizikai, idegrendszeri és pszichológiai terhelhetőség (amelyek segítségével a rendszert már nem tudja irányítani). A szervezet funkcionális egységként működik: a fizikai és pszichés terhelés hatása általában nehezen választható el egymástól. Például a körülhatárolt izomcsoportok túlzott megterhelése általános fáradtságérzésben is megnyilvánul. Mi lehet a pszichés betegségek és működészavarok megelőzésének tudománya - tettük fel a kérdést. A szakember szerint először is tudni kell, hogy a munkahely sokféle hatást gyakorol a személyiségre, és ezek akár önálló oki tényezőként, akár más okok láncolatába kapcsolódva pszichés zavarokat vagy betegségeket okoznak. Ami mindenképpen igaz: a dolgozó egészségi és baleseti kockázatának mértéke egyenesen arányos a terhelő tényezők nagyságával és fordítottan a terhelhetőséggel. Munkavégzésünknek - pontosabban nem megfelelő munkaszisztémánknak - számtalan következménye lehet. Nézzük munkavégzésünk talán legegyszerűbb következményét, az elfáradást, ami alkalmazkodási nehézséget okoz! A dolgozó eleinte megpróbálja kezelni a fáradtságát, de az elfáradás fokozódásával kialakul az alkalmazkodási elégtelenség. Ez lehet időleges vagy tartós - utóbbit már kimerültségnek hívjuk. Hasonló stressztényező életünkben a monotónia, vagyis az aktivitás csökkent állapota, ami fokozott szubjektív fáradtságérzéssel, álmossággal, csökkent reakciókészséggel és teljesítményingadozással jár. Szorosan kapcsolódik az ismétléshez, a rutinszerű feladatmegoldáshoz, a változatosságot nélkülöző tevékenységet kísérő unalom érzéséhez, és mentális alulterhelésben, a figyelem-összpontosítás képességének gyengülésében nyilvánul meg. E monoton tevékenység hatására telítődés következik be, ami feszült emocionális állapotot idéz elő: ingerlékenységet, érzelmi-indulati nyugtalanságot, idegességet. Rengeteget hallani manapság a stresszről, aminek kapcsán Baranyai Valéria az 1676-os Hooke-törvény alapfelvetését idézte: "Az alakváltozás arányos a deformáló erővel, ha az alakváltozás vagy a deformáló erő elegendően kicsi marad (azaz egy bizonyos arányossági határ alatt marad). Ha a feszültség megközelíti vagy túllépi az arányossági határt, a terhelés megszűntével maradandó alakváltozás lép fel." A stressz akkor lép fel, ha nem tudunk megbirkózni a velünk szemben támasztott követelményekkel, illetve nem tudunk alkalmazkodni azokhoz, azaz olyan tranzakció megy végbe a személy és környezete között, amely túlterheli vagy meghaladja a személy erőforrásait. E tekintetben igen nagyok az egyéni különbségek: akadnak, akik igen intenzív élettani válaszmintát mutatnak, közben érzelmileg kevésbé élik át a stresszreakciót, ám a fordítottja is gyakori. A stresszhatások minden esetben kiváltanak fiziológiai és pszichés következményeket. A stressz legyengíti a szervezetet, tartós fennállása egyik legjelentősebb kiváltó oka a pszichoszomatikus megbetegedéseknek, amelyek szükségválaszok: rögzülnek vagy megmerevednek a teststruktúrában. Sajnos az is nagyon gyakori, hogy az egyéni szükségletek, motívumok akadályozása, azaz a dolgozó és a munkahelyi környezet közötti konfliktus frusztrációt, szorongást okoz: ilyen például a munkahely elvesztésétől való félelem, a nem megfelelő szakképzettség miatti aggodalmak, kompetenciaproblémák vagy az önálló munka lehetőségének, a munka befolyásolási lehetőségének hiánya, netán a helytelen vezetési stílus. A dolgozó szociális, individuális (szociális státus) helyzetéből eredő kedvezőtlen fizikai és szociális munkakörnyezeti feltételek, illetve kedvezőtlen munkafeladatok megbetegedéshez vezethetnek. Bár e kockázati tényezők egy része munkahelyen kívül keletkezik, a dolgozók megelégedettségét, komfortérzetét, egészségi és baleseti kockázatát nagymértékben befolyásolják.