A Napi Gazdaság cikke
Miután november végi aukcióján egy kérdőjeles, egyesek által Csontvárynak tulajdonított képet nulla forintért kiáltott ki és 3 millióért ütött le a Belvedere, most egész tárlatot rendezett ebben a témakörben a galéria.
A Pszeudo Csontváryk címmel március 1-jéig látható kiállítás az interneten, a https://www.economx.hu oldalon is megtalálható, sőt licitálni is lehet a honlapon a művekre. Az összesen 137 tétel kikiáltási árai az 50-400 ezer forintos sávban szóródnak, az ismert Csontváry-témákkal rokonságot mutató vagy a művész stílusát követő képek alkotójaként egységesen a "XX. századi magyar festő" szerepel. Kivételként akad néhány nevesített tétel is, mint például Fodor László 1917-es tusrajza papíron Csontváry profiljáról vagy Polák János 1931-es tempera-szén önarcképe kartonalapon - ezek egyenként 250 ezer forintról indulnak.
A licitáláson regisztrációval lehet részt venni, ez történhet személyesen vagy meghatalmazott útján, de elfogadnak telefonos, fax- vagy e-mail-jelentkezéseket is. Licitálni korlátlan alkalommal lehet, ám az első esetben foglalóként meg kell fizetni a licitérték 20 százalékát. Az éppen aktuális legmagasabb licitértéket folyamatosan közzéteszi a galéria a honlapon, a leütési ár az egy-egy műre 2009. március 1-jén 18 óráig bezárólag érkezett legmagasabb összegű vételi ajánlat lesz, ezt aznap 22 óráig teszik közzé (az előfordulhat, hogy olyan, kivételesen magas vételi ajánlat érkezik menet közben, hogy már a tárlat időtartama során értékesítik a tételt, ekkor az adott kép lekerül a listáról). A tételek kikiáltási ár alatt eleve nem vásárolhatók meg.
Mint annak idején a Napi is beszámolt róla, a Belvedere november végi katalógusában két-két régebbi és új szakvéleményt is közölt pró és kontra az akkori "Csontváry-gyanús" tételével kapcsolatban. Mostani katalógusában a galéria közzéteszi az egyik régebbi szerző, Németh Lajos A Csontvárynak "tulajdonított" képekről című tanulmányát - ez 1980-ban jelent meg először a Jelenkorban -, Martos Gábor Százharminc izé című bevezetője pedig a hazai piacot tekinti át a másolatok és hamisítványok szempontjából, konkrét eseteket hozva fel példaként az elmúlt évekből, az érintett galériák nevének említése nélkül. (Óvatossága nem véletlen, hiszen számos, korábban nemcsak műkereskedelmi berkekben, hanem a honi médiában is nagy port felvert ügyben mindmáig nem született döntés, sem bírósági részről, sem szakmai körökben.
A Magyar Nemzeti Galéria 1997-ben beszüntette addigi hivatalos műtárgybírálatát, így ma semmilyen állami múzeum vagy más szakintézmény nem vállal felelősséget a magyar festők munkáinak eredetiségéért, ez a feladat a galériák, illetve árverező házak által felkért és finanszírozott szakértőkre marad.) A Belvedere egyik szándéka éppen az volt a szokatlan aukcióval, hogy a konkrét "Csontváry-probléma" kapcsán általánosságban is ráirányítsa a figyelmet a jelenlegi áldatlan állapotokra.
Miután november végi aukcióján egy kérdőjeles, egyesek által Csontvárynak tulajdonított képet nulla forintért kiáltott ki és 3 millióért ütött le a Belvedere, most egész tárlatot rendezett ebben a témakörben a galéria.
A Pszeudo Csontváryk címmel március 1-jéig látható kiállítás az interneten, a https://www.economx.hu oldalon is megtalálható, sőt licitálni is lehet a honlapon a művekre. Az összesen 137 tétel kikiáltási árai az 50-400 ezer forintos sávban szóródnak, az ismert Csontváry-témákkal rokonságot mutató vagy a művész stílusát követő képek alkotójaként egységesen a "XX. századi magyar festő" szerepel. Kivételként akad néhány nevesített tétel is, mint például Fodor László 1917-es tusrajza papíron Csontváry profiljáról vagy Polák János 1931-es tempera-szén önarcképe kartonalapon - ezek egyenként 250 ezer forintról indulnak.
A licitáláson regisztrációval lehet részt venni, ez történhet személyesen vagy meghatalmazott útján, de elfogadnak telefonos, fax- vagy e-mail-jelentkezéseket is. Licitálni korlátlan alkalommal lehet, ám az első esetben foglalóként meg kell fizetni a licitérték 20 százalékát. Az éppen aktuális legmagasabb licitértéket folyamatosan közzéteszi a galéria a honlapon, a leütési ár az egy-egy műre 2009. március 1-jén 18 óráig bezárólag érkezett legmagasabb összegű vételi ajánlat lesz, ezt aznap 22 óráig teszik közzé (az előfordulhat, hogy olyan, kivételesen magas vételi ajánlat érkezik menet közben, hogy már a tárlat időtartama során értékesítik a tételt, ekkor az adott kép lekerül a listáról). A tételek kikiáltási ár alatt eleve nem vásárolhatók meg.
Mint annak idején a Napi is beszámolt róla, a Belvedere november végi katalógusában két-két régebbi és új szakvéleményt is közölt pró és kontra az akkori "Csontváry-gyanús" tételével kapcsolatban. Mostani katalógusában a galéria közzéteszi az egyik régebbi szerző, Németh Lajos A Csontvárynak "tulajdonított" képekről című tanulmányát - ez 1980-ban jelent meg először a Jelenkorban -, Martos Gábor Százharminc izé című bevezetője pedig a hazai piacot tekinti át a másolatok és hamisítványok szempontjából, konkrét eseteket hozva fel példaként az elmúlt évekből, az érintett galériák nevének említése nélkül. (Óvatossága nem véletlen, hiszen számos, korábban nemcsak műkereskedelmi berkekben, hanem a honi médiában is nagy port felvert ügyben mindmáig nem született döntés, sem bírósági részről, sem szakmai körökben.
A Magyar Nemzeti Galéria 1997-ben beszüntette addigi hivatalos műtárgybírálatát, így ma semmilyen állami múzeum vagy más szakintézmény nem vállal felelősséget a magyar festők munkáinak eredetiségéért, ez a feladat a galériák, illetve árverező házak által felkért és finanszírozott szakértőkre marad.) A Belvedere egyik szándéka éppen az volt a szokatlan aukcióval, hogy a konkrét "Csontváry-probléma" kapcsán általánosságban is ráirányítsa a figyelmet a jelenlegi áldatlan állapotokra.
További részletek