Az ítélőtábla a felperes bank fellebbezését megalapozatlannak tartotta, míg az alperes magyar állam az ítélet indoklására vonatkozó fellebbezésének részben helyt adott, ugyanis a bíróság szerint a Fővárosi Törvényszék bizonyos, a per tárgyát képező általános szerződési feltételeket nem vizsgált, így az ítélet hiányos.
A másodfokú bíróság az általa vélt hiányosságokat kiegészítette, álláspontja szerint az újonnan vizsgált feltételek szintén tisztességtelenek, mivel nem felelnek meg az átláthatóság elvének.
A határozat szóbeli ismertetésében a bíró elmondta: az elsőfokú bíróság értelmezése helytálló, a pénzintézet egyoldalú módosítást lehetővé tevő szerződéses kikötései nem felelnek meg az átláthatóság elvének, ezért tisztességtelenek és érvénytelenek. A bíróság szerint a szerződés megértését nehezítik a bank által használt bonyolult utaló szavak, így az átlagos fogyasztó egyebek mellett nem tudja felmérni az általa viselt kötelezettségeket.
A bíró a szóbeli indoklásban kiemelte: az ítélőtábla abban is egyetért az elsőfokú ítélettel, hogy a pénzintézet által alkalmazott magatartási kódexben megfogalmazott, az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó pontok túl általánosak, így az, hogy a fogyasztói hitel- és kölcsönszerződések megfelelnek a kódexnek, nem jelenti, hogy eleget tesznek a hatályos törvénynek is. A másodfokú bíróság nettó 280 ezer forint másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a felperest, valamint rögzítette: az alperes részére megfizetendő elsőfokú perköltség 899 ezer forint.
A felperes pénzügyi intézmény fellebbezésében alkotmánybírósági (Ab) eljárás kezdeményezését kérte, mivel álláspontja szerint a nyáron elfogadott devizahiteles törvény több helyen sérti az alaptörvényt. Kiemelte: az elsőfokú ítélet indoklása hiányos, felülbírálatra alkalmatlan, mivel a törvényszék nem vizsgálta a felperes által felvetett alkotmányossági kifogások többségét. A felperes szerint annak megítélése, hogy a törvény rendelkezései alaptörvénybe ütköznek-e, a rendes bíróság által nem megítélhető kérdés, az kizárólag az Ab-ra tartozik. Amennyiben egy kérdéses jogszabály esetén a bíróság nem él a fenti jogával felmerülhet, hogy túllépett hatáskörén - mutatott rá a pénzintézet fellebbezésében. A felperes jogi képviselője szóban kifejtette: ha bíróságnak kétsége merül fel a devizahiteles törvény alaptörvénybe ütközésével kapcsolatban, akkor kell Ab-hoz fordulnia. Ezt a kétséget statisztikailag az is megalapozza, hogy 76-ból 8 esetben Ab-hoz fordult a bíróság, amit az Ab érdemben tárgyal is. A pénzintézet jogi képviselője szerint megalapozott kétség, hogy a jogszabály mégsem teljesen felel meg az alaptörvénynek.
Az alperes magyar állam ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helyben hagyását kérte. Kifejtette: az elsőfokú bíróság jogszerűen járt el, amikor elutasító döntését meghozta. Alkotmányossági kérdésben nem dönthetett az elsőfokú bíróság, ezzel elvonta volna az Ab jogkörét, pont ezzel döntött volna hatáskörén túllépve. A magyar állam jogi képviselője szerint az elsőfokú bíróság nem sértette meg indoklási kötelezettségét azzal, hogy nem vizsgált meg minden elvet. Hozzátette: nem volt az elsőfokú bíróság esetében olyan eljárási szabálysértés, ami érdemi felülbírálatra alkalmatlanná tenné a határozatot.