Legutoljára komoly esély arra, hogy Svájc belépjen az Európai Unióba közel 20 éve volt, de az 1992-es népszavazáson csak 49,7 volt csatlakozáspárti, így végül nem maradt más az akkori kormánynak, ki kellett találnia, hogyan élvezze az EU előnyeit, de ne kelljen magát igazán elköteleznie. Nem sokkal később kereskedelmi megállapodást kötöttek Brüsszellel, azóta pedig ezt több mint 120 kétoldalú egyezmény és szerződés követte. Ezek biztosítják a svájci gyógyszerek, használati cikkek, édességek és vegyi anyagok piacra jutását, cserébe a közös uniós piaci szabályok svájci betartásáért és a szegény uniós régióknak nyújtott szerény pénzügyi hozzájárulásért. Svájc tagja a schengeni térségnek, amelyben nincsenek határellenőrzések. Részt vesz az Erasmus diákcsereprogramokban, az uniós tudományos kutatásokban és a rendőrségi együttműködésben. Az uniós egészségügyi rendszerhez és a villamosenergia-piachoz való hozzáférés magasan szerepel a svájciak kívánságlistáján.

A Bertelsmann Stiftung egy 2019-es tanulmánya szerint egyetlen ország sem profitál többet az EU egységes piacából, mint Svájc: az átlagos uniós polgár számára a hozzáadott érték évi 1008 dollár többletet jelent, az átlagos svájciaknak 3499 dollár jut egy évben. A Bázelhez vagy Genfhez közeli svájci határ menti régiókban állampolgárok tízezrei ingáznak a szomszédos országokba dolgozni. A kórházak, éttermek és más vállalkozások erre támaszkodnak. Nem véletlen, hogy egyesek szerint Svájc egyfajta "passzív EU-tagsággal" rendelkezik, és nem véletlen az sem, hogy az Egyesült Királyság brexiter kampányában sokszor érveltek azzal a konzervatív támogatók, hogy Svájc példája megmutatja, hogy milyen előnyökkel jár a szuverenitás megőrzése és a közöspiachoz való hozzáférés.

Inkább kényszerházasság

Brüsszelben azonban a svájciakat nehéz partnerként ismerik: míg Norvégia, egy másik, széles körű piaci hozzáféréssel rendelkező nem tag, soha nem kérdőjelezi meg az EU-hoz való pénzügyi hozzájárulását, addig Svájc rendszeresen visszatartja azt, hogy valamilyen kérdésben elérje az akaratát. A svájci népszavazások szintén súrlódások forrásai. A 2014-es népszavazás a bevándorlási kvótáról például megsértette az EU-val kötött kétoldalú megállapodásokat a személyek szabad mozgásának védelméről - írja a Svájc-EU-viszonyról szóló elemzésében a Foreign Policy.

A 2014-es népszavazás volt az utolsó csepp a pohárban az EU számára: Brüsszel rájött, hogy milyen nehéz kezelni a kétoldalú megállapodásokat, mert "folyamatosan kell őket frissíteni, mint egy iPhone-t, amely egyébként nem képes kezelni az új alkalmazásokat." Ez állandó tárgyalásokat jelent a két fél között, aminek a kockázata, hogy ha az egyik fél felmondja vagy megszegi az egyik kétoldalú megállapodást, a többi is automatikusan összeomlik. Ezért a 2014-es bevándorlási kvótareferendumot követően Bern és Brüsszel tárgyalásokat kezdett egy új intézményi keretről, amely magában foglalja és stabilizálja az összes meglévő megállapodást, csökkenti a politikai feszültségeket, ugyanakkor teret biztosít a jövőbeli megállapodásoknak.

Ennek eredményeként a kényszerházasok 2018-ban megállapodtak egy szövegben. Viszont ez csak felszínre hozta az ellentéteket: az EU 27 tagállama még mindig támogatja ezt a szöveget, de a svájci oldalon számos probléma merült fel. A berni kormány 2018-ban időt kért, hogy konzultálhasson a politikai pártokkal, a civilszféra szereplőivel és a lakossággal. Ahogy ez elkezdődött, mindegyik csoport kritizálni kezdte a tervezetet, és változtatásokat követelt. Több mint két éve viaskodnak, fogalmaznak meg módosításokat, javaslatokat, törölnek vagy írnak újabb bekezdéseket, előrébb még nem jutottak. Figyelemre méltó, hogy a svájci kormány soha nem védte meg a szöveget, de nem is támadta azt, csak a kompromisszumkeresést ösztönözte.

Megjelent a brexit-irigység

Azóta lényegében annyi körvonalazódott, hogy svájci részről három további követelést fogalmaztak meg, amelyektől az EU mereven elzárkózik. Bern kivételeket akar a vállalkozásoknak nyújtható uniós állami támogatási szabályok alól, kivételeket az uniós polgároknak nyújtott szociális juttatások alól (amelyeket az EU-ban élő svájciak is megkapnak), valamint különleges munkajogi korlátozásokat, amelyek a Svájcban működő uniós cégeket kevésbé versenyképessé tennék a svájci cégekkel szemben. Mindhárom követelés olyan kivételeket tartalmaz Svájc számára, amelyeket az EU-tagállamok maguk soha nem kapnának meg.

A Forreign Policy elemzése itt emeli ki a brexit-párhuzamot. Tavaly, amikor London szintén megpróbált maximális uniós piacra jutást biztosítani a szabályok minimális betartása mellett, a 27 tagállam elutasította az egész javaslatot. Meg akarták őrizni az egységes piacot, példát akartak mutatni más, nem tagországok számára, amelyek egyébként ugyanezt követelnék. A brexit miatt az EU kevésbé rugalmas már, ami megfosztja Svájcot attól, hogy megkapja azt a személyre szabott megállapodást, amelyre jogosultnak érzi magát.

Amint az EU és az Egyesült Királyság között 2020 decemberében megkötötték a kilépési megállapodást, a svájciak átfésülték a szöveget. Két olyan dolgot találtak, amit elirigyeltek: az első, hogy az Európai Bíróság nem kap közvetlen szerepet a London és Brüsszel közötti vitákban. A második, hogy a briteknek nem kell "dinamikusan" követniük az európai szabályokat, mint Svájcnak. A svájci politikusok és polgárok napokon belül sürgetni kezdték kormányukat, hogy menjen Brüsszelbe a brexit-megállapodással a kezében, és szerezze meg ezt a két dolgot is. 

Az EU megpróbálta megmagyarázni, hogy Svájc nem kaphatja meg ezeket, mert sokkal szorosabb a kapcsolata az EU-val, mint a londoni-brüsszeli viszony. A Svájccal folytatott viták például szinte mindig piaci kérdésekről szólnak, és az egyetlen bíróság, amely képes uniós piaci kérdésekkel foglalkozni, a luxembourgi testület. Sok svájcit azonban ez nem győzött meg. Ebben az értelemben a brexit mindenképpen megnehezítette az EU-svájci kapcsolatok kezelését. A svájciaknak még egy szavuk is van erre: "brexit-irigység".

A politikai kalandorok szuverenitás harca

Sok szempontból Magyarország, vagyis az Orbán Viktor miniszterelnök vezette kormány átvette a britek kényelmes szerepét az EU-ban: az állandó különutasság, gazdasági opportunizmus, a folytonos vétófenyegetés újra és újra tárgyalásra készteti a tagállamokat és döntéshozókat, az amúgy sem gyors uniós döntéshozatal így még lassabb, ami révén pár engedmény mindig kivívható. Jó példa erre a tavaly év végén hosszú viták árán elfogadott 750 milliárd eurós helyreállítási alap ügye, ahol a jogállamisági mechanizmus enyhe, de azért valamilyen szintű tompítását ünnepelhette a budapesti vezetés, hogy aztán az egészet megtámadja az EU bíróságán. Az Orbán-kormány fő jelszava is - legyen szó vakcinabeszerzésről, vagy közös uniós ügyészségről - a szuverenitás, ahogy volt az még a David Cameron-féle brit vezetés esetében is.

A brit és a magyar példa pedig ragadóssá vált, Svájcban megjelentek olyan szuverenitást követelő hangok, akik úgy beszélnek Brüsszelről, mint a magyar kormány kommunikációjában, vagy a brit a kilépés előtt. A különbség csak az, hogy Svájc soha nem is volt - és a dolgok jelenlegi állása szerint - nem is lesz az EU tagja. A politikai kalandorok pedig már mozgalmakat építenek a swixitre (Swiss exit szavakból alkotott kifejezés - a szerk.). Közülük emelkedik ki Alfred Gantner milliárdos, aki mozgalmat indított a keretmegállapodás ellen. Az Allianz Kompass/Europa nevű szervezetet vállalatok, gazdák, sőt szakszervezetek is támogatják, mert az egy még inkább felcicomázott Brexit-megállapodást akar, kiegészítve a teljesen szabad kereskedelemmel.

A radikális jobboldali Svájci Néppárt, amelynek Guy Parmelin elnök is tagja, és az Autonomiesuisse vállalkozói platform szintén ellenzi a megállapodást. A szociáldemokraták és a liberálisok megosztottak, de közben EU-párti csoportok is létrejöttek. Hirtelen új lendületet és sok új színt kapott Svájc politikai élete. A pártfegyelem eltűnőben van, a viták pedig egyre érdekesebbé válnak.

Sok svájci számára a kormány visszafogottsága a 2018-as megállapodással kapcsolatban azt jelenti, hogy azt valószínűleg nem érdemes megvédeni. A svájci kormány megosztott, amit jól jelez, hogy sajtóértesülések szerint a miniszterek még abban sem tudnak megegyezni, hogy Parmelin milyen üzenetet vigyen Brüsszelbe: Svájcnak el kell-e dobnia az új megállapodást, vagy meg kell próbálnia újratárgyalni azt. Szóval nemhogy B-tervük nincs, még az A-t sem találták ki.

Micheline Calmy-Rey volt svájci elnök nemrég azt mondta:

"A Brexit-megállapodás azt mutatja, hogy a politikusoknak tudniuk kell, mit akarnak. Svájc nem tudja. Ebben a tekintetben tanulhatnánk valamit Boris Johnsontól".

A piaci szereplők viszont sikítanak

A brexit esetében a legnagyobb brit és multinacionális cégek nem győzték eleget hangsúlyozni: az Európai Unió nélkül a gazdaságuk felmérhetetlen károkat szenved el. Megjósolták, hogy a gyártócégek nagy része elhagyja az országot, sok szolgáltatás drágább lehet, vagy eltűnhet az Egyesült Királyságból. Végül a jóslatuk részlegesen be is jött, amit a brit autóipar és más ágazatok sorvadása jelez is.

Svájcban is hasonló a helyzet: több nagy vállalat, iparági vezetők a héten végre elkezdték megkongatni a vészharangot. Több újságban is emlékeztettek, hogy a svájci vagyon jelentős része az európai egységes piacról származik - és hogy Svájc, szinte félig-meddig tagországként, több európai szabályt köteles betartani, mint az Egyesült Királyság. Philip Mosimann, a Bucher Industries vezérigazgatója azzal vádolta a kormányt, hogy tájékozatlan, fogalmatlan a gazdasági előnyökkel kapcsolatban.

Közben az Európai Bizottság és a tagállamok képviselői közötti brüsszeli találkozóról kiszivárgott jelentés azzal vádolta a svájci kormányt, hogy tétlenül nézi, ahogy a vita elfajul. "Svájc részéről nincs kötelezettségvállalás. A bizottság nem tud önmagával tárgyalni" - idézett a svájci sajtó a jelentésből. 

Nyertese ennek nem lehet

A mostani tehát egy mély válság: az új keretmegállapodás nélkül a meglévő kétoldalú megállapodások maradnak érvényben. Brüsszel azonban nem hajlandó azokat frissíteni, ha Svájc továbbra is húzza az időt az új megállapodás megkötése előtt. Ha az EU kitart, Svájc már májusban elveszítheti a hozzáférést az új orvostechnikai eszközök uniós piacához. Fokozatosan több ágazat is kizárásra kerülne, ahogy Brüsszel már előre kizárta a svájci hozzáférést az EU villamosenergia- és egészségügyi piacához is, ha nem haladnak a tárgyalások.

Itt pedig már Svájcon múlik, hogy mennyire akarja követni a britek példáját, akiknek a gazdaságán számos léket vert az Európai Unió az év eleji tényleges távozáskor. A monstre 450 milliós EU jóval nagyobb ligában játszik, mint a az alpesi ország.

Benjamin Franklin egyszer óva intett attól, hogy "köveket dobálj a szomszédaidra, ha a saját ablakaid üvegből vannak". Parmelin és von der Leyen semmit sem nyerhet a további eszkalációval. De a kiút megtalálása nem lesz könnyű

- zárja Caroline de Gruyter a Foreign Policy uniós és európai ügyekért felelős elemzője a helyzet leírását.