Ez a torna kizárólag a pénzről szól

– kezdte kendőzetlenül Szabados Gábor sportközgazdász a klubvilágbajnokság valódi motivációiról az Economx megkeresésére. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA új klubvilágbajnoki tornájának célja tehát nem más, mint a pénzcsinálás. A sportközgazdász szerint bár sportpolitikai és strukturális indokokat is fel lehet sorolni, valójában egyetlen dolog mozgatja a projektet: a FIFA bevételeinek diverzifikálása.

Ez most az a projekt, ahol nem lehet magyarázkodni, nem lehet azt mondani, hogy „de hát ez a sport népszerűsítéséről szól”, vagy „a fejlődő országok bevonása a cél”. Ez a torna kizárólag a pénzről szól Szabados szerint, mert a FIFA-nak új bevételi forrásokra van szüksége, hiszen gyakorlatilag egy lábon áll:

a bevételeinek 90 százaléka a labdarúgó-világbajnokságból származik.

A sportközgazdász szerint hiába rendeznek női, utánpótlás-, futsal- vagy épp strandfoci-világbajnokságokat is, ezekből töredéknyi bevétel érkezik. A partnerek, legyen szó tévétársaságokról vagy szponzorokról, jellemzően a nagy világbajnokságra szerződnek – és ezekre a kisebb eseményekre csak másodlagosan kapcsolódnak.

„A FIFA észrevette, hogy miközben a válogatott futballból csak négyévente van egy nagy dobásuk, addig a klubfutballban jóval nagyobb a folyamatos pénztermelő képesség” – emelte ki Szabados Gábor. Elég csak megnézni az UEFA-t: a Bajnokok Ligája, az Európa-liga vagy a Konferencia Liga sokkal több bevételt hoz, mint az Európa-bajnokság. Egyszerűen több az esemény, több a meccs, több a közvetítési díj, és a klubok bármikor elérhetők, mert eleve ők alkalmazzák a játékosokat.

A sportközgazdász szerint ezért is próbálkozott a FIFA már korábban is klubvilágbajnokságokkal – ám azok kicsik, érdektelenek és üzletileg gyengék maradtak. 

Most viszont tényleg nagyban játszanak: 

  • 6 földrészről 32 csapat vesz részt a tornán;
  • 63 mérkőzést játszanak a csapatok 12 különböző stadionban, 11 városban;
  • 1 milliárd dollárt dobnak szét a csapatok között – 525 milliót csak a részvétel miatt –, a győztes akár 125 millió dollárt is kereshet, (továbbá van egy „szolidaritási befektetési program” is, melyre további 250 millió dollárt szán a szervezet).

Ráadásul ehhez most egy világos sportpolitikai szál is társul: az elnöki pozícióját biztosítani próbáló Gianni Infantino számára kulcsfontosságú volt, hogy minél több országot vonjon be a nemzetközi futball elitjébe. Ezért is bővítették ki a válogatott világbajnokság mezőnyét 48 csapatosra, de nem az európai vagy dél-amerikai kontingens nőtt – ahol amúgy a legerősebb csapatok vannak –, hanem a gyengébb futballtérségek kaptak több helyet. Így például Üzbegisztán vagy Jordánia is kijutott már a következő tornára. Ez kimondva-kimondatlanul egy politikai alku volt: bővítünk, ti pedig ennek megfelelően szavaztok.

Gianni Infantino, a FIFA elnöke a Fluminense–Al Hilal-mérkőzésen
Kép: Getty Images, Alex Grimm

„A klubvilágbajnokság hasonló elven működik: afrikai, ázsiai klubokat is beemelnek a rendszerbe, amelyek korábban soha nem érhettek volna el ekkora színpadra. Ez egyrészt lehetőség, másrészt pedig egy újabb eszköz, amivel a FIFA megszerzi a szövetségek támogatását a következő kongresszusokra” – fogalmazott Szabados Gábor. „Csak pénz és politika” – mondja tömören a sportközgazdász, hangsúlyozva, hogy emögött most tényleg nincsen semmilyen más szempont. És ez nem is baj önmagában:

a sport üzlet, csak legyünk vele tisztában, hogy itt most nincs „nemesebb cél”. 

Ugyanakkor ettől még sportértéke lehet: a szakértőt például kifejezetten érdekelte, hogy a különböző földrészek klubjai hogyan állnak egymással szemben. „Voltak jó meccsek! Jó nézni!”

Noha a FIFA a klubvilágbajnoksággal új pénzforrásokat keresett, sportszakmailag meglepően izgalmas torna született Szabados Gábor szerint. A játékosok komolyan vették a meccseket, a szervezet viszont túllőtt a célon, ha a vártnál gyengébb jegybevételt és érdeklődést nézzük.

Az történt, amire számítani lehetett

– mondta a sportközgazdász arra a felvetésre, hogy sportszakmailag van-e értelme a klub-vb-nek – egyes kritikák szerint nem sok. A torna sokáig inkább felkészülési meccsek hangulatát idézte, főleg a csoportkörben, de az egyenes kieséses szakaszra felpörögtek az európai sztárcsapatok. A végén már érződött, hogy komolyan veszik, és a reakcióikon is látszott: nyerni mindig jobb, mint nem nyerni. A papírforma alapvetően kijött, de volt néhány váratlan fordulat is – például a brazil Fluminense győzelmei.

Nagyon érdekes volt látni, hogyan ütköznek egymással különböző futballkultúrák, és nekem különösen tetszett a dél-amerikai csapatok teljesítménye. A brazilok tényleg megszorongatták az európaiak tökét, de végül kijött a különbség

– mondta Szabados. A kérdés viszont nem az, hogy jók voltak-e a meccsek,

a FIFA ugyanis nem elsősorban sportélményt akart nyújtani, hanem pénzt keresni.

„És ez az, amiben szerintem nem jött be a számítása” – tette hozzá. A közvetítési jogokat például eleve csak úgy tudták eladni, hogy a DAZN mögé beállt egy szaúdi befektetési alap, és lényegében egy egymilliárd dolláros injekcióval mentették meg a projektet – ez üzletileg azért elég kockázatos volt.

A FIFA nagy dobása – szaúdi tőkéből

A klub-világbajnokság közvetítési jogait a FIFA végül csak úgy tudta eladni, hogy a DAZN mögé beállt a szaúdi PIF (Public Investment Fund). Ez a befektetési alap 1 milliárd dollár értékben szerzett részesedést, amivel gyakorlatilag megmentették a projektet – és érdekes módon pont ekkor nyerte el Szaúd-Arábia a 2034-es vb rendezési jogát is. Nem véletlen, hogy sokan sportdiplomáciai alkut sejtenek a háttérben.

A közvetítések újításaival – drónkamerák, bíróra szerelt kamera, dinamikus vágás – ugyan kísérleteztek, de a jegyeladásokat ez nem mentette meg. „A FIFA szerintem jelentősen felülbecsülte az érdeklődést. Egyrészt túl nagy stadionokat választottak, másrészt a jegyárak hamar bezuhantak a dinamikus árazásnak köszönhetően, így a végén már volt, amit 13 dollárért lehetett megvenni” – hangsúlyozta a szakértő. Ezek nem azok az árak, amiket eredetileg terveztek, de még így sem sikerült mindenhol teltházat produkálni. Ráadásul a szervezés és a díjazás is rengeteg pénzbe került – csak a csapatoknak kiosztott díjak egy milliárd dollárba kerültek.

Szinte üresek voltak a lelátók az atlantai Mercedes-Benz Stadionban a Chelsea Los Angeles elleni meccsén
Kép: Getty Images, Alex Grimm

A negyeddöntőkig lejátszott 56 meccsen a Guardian szerint az átlagos nézőszám mindössze 35 ezer fő volt – ez a stadionok 51 százalékos kihasználtságát jelentette. Ez ugyan több, mint az MLS-átlag, de messze elmarad a vb-k közel 53 ezres átlagos nézőszámától. Mindenesetre azért így is volt 11 közel teltházas mérkőzés, viszont volt 8 olyan is, ami a 30 százalékos kihasználtságot sem érte el. Átlagosan 77 százalékosan teltek meg a stadionok, ha dél-amerikai csapat játszott, őket követték az európaiak 75 százalékkal – ilyen szempontból leginkább a Real Madridra voltak kíváncsiak, ugyanis a spanyol csapat meccsein átlagosan 95 százalékban teltek meg a lelátók.

A klub-vb-n ízelítőt kaphattunk abból is, milyen lehet(ne) a fociközvetítések jövője – bírókamera, drón a pályán, dinamikus vágás és így tovább. Az alábbi videón például a Chelsea támadójának, Netónak a Los Angeles ellen lőtt gólja látható:

Szabados szerint egyébként könnyen lehet, hogy az egész torna veszteséges lesz végül, de ha nem is az, biztosan nem hozta azt a megtérülést, amit a FIFA várt korábban. Így persze felmerülhet a kérdés, hogy hibázott-e a FIFA az amerikai rendezéssel.

Sokan azt mondják, hogy nem kellett volna az Egyesült Államokba vinni a tornát, mert ott a futball csak az ötödik legnépszerűbb sportág. De ez félreértés. Az USA egy akkora piac, hogy még ötödiknek lenni is óriási lehetőség. Ráadásul a labdarúgás ott is erősödik: a ’94-es világbajnokság a mai napig nézettségi rekordokat tart

– mondta a sportközgazdász, rávilágítva, hogy nem a házigazdával volt a gond, hanem az esemény iránti globális érdektelenséggel. A klub-vb nem hozott elég vonzerőt. Nem lett belőle egy „must see” esemény – és ez akkor is igaz, ha egyébként voltak izgalmas meccsek. Szabados szerint a FIFA előtt most nagy döntés áll: beismerni, hogy a klubvilágbajnokság nem hozta az elvárt eredményeket, vagy folytatni egy megtérülésben gyenge projektet, csak az arcvesztés elkerülése érdekében.

„Még egyszer: a FIFA célja nem változott, több pénz a klubfutballból, több szavazat a kongresszuson. De eljön az a pont, ahol mérlegelniük kell: mekkora veszteséget hajlandóak elviselni ezekért a célokért?”

A klubvilágbajnokság vasárnap zárul a PSG-Chelsea döntővel.