A nyugdíjrendszer 2012. január 1-jétől történt átalakulása a társadalom jelentős csoportját alkotó rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjasok számára nagyon komoly változást hozott, ami sokak esetében az addigi jövedelmük csökkenését, elvesztését, valamint életkörülményeik jelentős negatív változását is eredményezte anélkül, hogy egészségi állapotuk javult volna - veti fel a problémaként az MSZP képviselőtestülete a pénteken megjelent tervezetben, hogy egy ideje bekövült a megváltozott munkaképességűek és sok nyugdíjas életét befolyásoló törvény.

Kritizálják a törvényjavaslatban, hogy a hét évvel ezelőtti módosításig a rokkantsági nyugdíj összegét az érintett által megszerzett összes szolgálati idő, illetve elért kereset figyelembevételével állapították meg, addig a megváltozott munkaképességűeknek járó ellátás összege ma már nem függ a megszerzett összes szolgálati időtől, és az elért kereset is csak bizonyos mértékig játszik szerepet az ellátás kiszámításában. Sőt, korábban a minimálbér, jelenleg pedig az évente meghatározott alapösszeg bizonyos százalékában maximáláták az ellátás összegét, ami sokaknak kárt okoz.

De felhozzák azt is, hogy a 2012-ben már elbírált rokkantsági nyugdíjak és egyéb nyugdíjszerű ellátások az egészségbiztosítás körébe tartozó megváltozott munkaképességűeknek járó ellátásokká - bizonyos esetekben öregségi nyugdíjjá - alakultak át. Több tízezer ember számára ez kifejezetten hátrányos következményekkel járt, például elveszítették a nyugdíjasokat megillető különféle kedvezményeket, az ellátás esetleges méltányosságból történő emelésének lehetőségét is. Felidézik, hogy az Alkotmánybíróság egy 2018 novemberi határozatban meg is állapította ennek kapcsán, hogy a  2012. január 1-je előtt már rokkantsági nyugdíjban részesültek esetében úgy módosították a nyugdíjvárományukat, hogy ezzel a kormány szerzett jogokat sértett.

Ezért az MSZP-s képviselők által beadott törvényjavaslat több módosítást vezetne be, amelyekben számítanak az Országgyűlés támogatására:

 

  • a megváltozott munkaképességűvé válás időpontjában betöltött életkor alapján, differenciáltan állapítsák meg (magasabb életkorhoz több biztosítási idő legyen szükséges), majd az elbírálás során ne csak az igénybejelentést megelőző időszakban elért, hanem az érintett által bármikor megszerzett biztosításban töltött időt is vegyék figyelembe,
  • kérik továbbá, hogy törvényben határozzák meg az állapotjavulás fogalmát, miszerint állapotjavulás az orvos szakma szabályai alapján az érintett egészségi állapotában végbemenő olyan pozitív változás, ami egyidejűleg a komplex minősítési rendszerben minősítési kategória változását is eredményezi,
  • az ellátás összegének meghatározása során a tényleges fizikai állapotjavulás mértékére, illetőleg a 2012. január 1. napját megelőzően megállapított rokkantsági nyugdíj összegére is legyenek tekintettel,
  • azt pedig felsőhatár nélkül a havi átlagjövedelemként a korábban alapul vett havi átlagjövedelemnek az évente bekövetkezett fogyasztói árnövekedés mértékével növelt összege állapítsák meg,
  • törvényben határozzák meg, hogy a rehabilitáció, különösen a foglalkoztatási rehabilitáció mikor tekinthető sikeresnek,
  • rehabilitáció sikerességének előmozdítása érdekében megfelelő átképzési rendszert alakítsanak ki,
  • a rokkantnyugdíjassági rendszer korábbi átalakításának kárvallottjai pedig kapjanak kártérítést.

De úgy látják, hogy bővíteni kell azon munkavállalók körét, akiknek a foglalkoztatása esetén a munkaadó mentesül a rehabilitációs hozzájárulás megfizetése alól, illetve azok körét, akik után adókedvezmény érvényesíthető.

A javaslat egyelőre tárgysorozatba vételre vár.