A Napi Gazdaság hétfői számának cikke
A jegybank monetáris tanácsának (MT) tagjai az elmúlt két hétben a korábbi időszakhoz képest meglehetősen intenzív kommunikációval igyekeztek terelni a piaci várakozásokat. A januári kamatdöntést megelőzően ugyanis 25−50 bázispontos emelésről szóltak a piaci várakozások, a tanács végül 4:3 arányban a 7 százalékos ráta tartása mellett döntött. A kezdeti meglepetést és felháborodást követően a pénzügyi folyamatok igazolták a döntést, így az elemzők is elfogadóbbá váltak a döntést illetően. Tankönyvileg prudensebb lett volna megemelni a rátát, de nem mindig ez a célravezető. Bátor döntés volt, utólag jól döntött − vélik a piaci elemzők, hozzátéve azonban, hogy ha a nemzetközi piacon a hangulat nem alakul olyan kedvezően, akkor ma azért másképp kellene értékelni a döntést.
Az ex post igazolt döntés azonban felvet két problémát. Tudja-e az MT sikeresebben terelni a várakozásokat, valamint robban-e, és ha igen, mikor a régi (elnök és a két alelnök) és az új tagok közti nézeteltérés. A februári, keddi kamatdöntő ülést megelőző kommunikáció részben erről szólt. Gerhardt Ferenc és Kocziszky György MT-tagok a januári jegyzőkönyv másnapján jelezték az általuk látott irányt, majd az azt követő nap Karvalits Ferenc alelnök az InfoRádiónak adott interjúban vázolta a régiek álláspontját. Az általa vázolt legfőbb problémák enyhüléséről azonban múlt héten ismét nyilatkozott az alelnök, így nem meglepő eredmény, hogy a Reuters-konszenzus egységesen a 7 százalékos szint tartását várja kedden.
A tagok kirajzolódó álláspontja szerint az EU−IMF-megegyezésig maradhat az alapkamat, majd utána lehet a ráta enyhítéséről beszélni. Ezt tükrözik elemzői várakozások is: a makrogazdasági mutatók nem indokolnak ilyen szigorú monetáris kondíciókat, a pénzügyi stabilitási kockázatok azonban nem adnak teret az enyhítésre − mondta lapunknak Árokszállási Zoltán, az Erste Bank közgazdásza. A tagok közötti összhang azonban a későbbiekben felbomolhat. A következő feszültség akkor alakulhat ki, ha felmerül a kamatvágás lehetősége − véli Forián Szabó Gergely, a Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója. Elképzelhető, hogy az eltérő helyzetelemzés miatt a ráta csökkentésére vonatkozó sürgető és fékező álláspontok alakulnak ki. Mindkettő álláspontban lehet igazság, de ez egy vitás kérdés lehet majd. Egy januárihoz hasonló éles törés benne van a pakliban, de kizárt, hogy szükség esetén ne tudjanak megegyezni a tagok − tette hozzá Keszeg Ádám, a Raiffeisen elemzője. Tavaly év végén is látszódott, hogy ha eltérően értelmeztek egyes pontokat a tanácstagok, ha arra volt szükség, emeltek a rátán.
A következő negyedévben azonban van két kockázati tényező, amely kiélezheti a konfliktust. Az egyik egy "későbbre" tolódó megállapodás a nemzetközi szervezetekkel, a másik a piaci hangulat alakulása. Akadnak olyan kombinációk, amelyekben egységesen döntene az MT, azonban ha nincs megállapodás, fontos kérdés, hogyan ítélik meg a tagok a piaci hangulatot, márpedig itt kiütközhetnek az ellentétek. Az elemzők azonban bíznak a tárgyalásokban, bár annak lezárultát (főleg, hogy még hivatalosan el sem kezdődött) a korábbinál későbbre teszik. Továbbra is a második negyedévre számítunk, azonban április helyett már május−júniusra tesszük az időpontot − mondta Árokszállási. Addig is sok múlik a megnyugtató, hiteles kommunikáción. Túl sokat nem késlekedhet a kormány, azt a piacok nem tolerálnák.
Így alapforgatókönyvként marad a második félévi kamatcsökkentő ciklus beindítása. Ha az euró forintárfolyama a 280-as szint alá megy, el lehet gondolkodni egy óvatos csökkentésen, 300 fölötti szinteken viszont a jegybanknak fokozottan kell figyelnie a pénzügyi stabilitási és inflációs kockázatokra − véli Forián Szabó. Az idei év utolsó hat hónapjában a Napi Gazdaság által megkérdezett elemzők fokozatos, 25-önkénti vágásokkal 50−75 bázispontos lazítást várnak.