A  részmunkaidős foglalkoztatás aránya európai összehasonlításban Magyarországon iszonyúan alacsony. 2023-as adatok szerint a magyar foglalkoztatottak 4,8 százaléka dolgozik ebben a formában – ez derül ki a KSH fenntartható fejlődés indikátorainak adataiból. 

Az Európai Unióban (EU) a magyar adatokkal szemben a legelterjedtebb atipikus munkavégzési forma a részmunkaidős foglalkoztatás.

Ennek megfelelően 2023-ban szinte minden ötödik munkavállaló (19 százalék) nyilatkozott úgy, hogy munkáját részmunkaidőben végezte. 

Hollandiában például a munkavállalók több, mint 40 százaléka részmunkaidőben dolgozik, Ausztriában minden harmadik dolgozó, Franciaországban is majdnem minden ötödik alkalmazott a rugalmasabb típusú foglalkoztatást választja. 

A hollandiai magas részmunkaidős foglalkoztatási arány mögött több tényező áll. Az országban erős a részmunkaidős munkavégzés kultúrája, különösen a nők körében. Történelmileg a nők később léptek be a munkaerőpiacra, és gyakran részmunkaidős állásokat vállaltak. Emellett a rugalmas munkaidő-beosztás és a gyermekgondozási lehetőségek is hozzájárulnak a részmunkaidős munkavégzés elterjedtségéhez.

Ausztriában a részmunkaidős foglalkoztatás szintén magas, különösen a nők körében. 2024 második negyedévében az osztrák nők 51,6 százaléka  dolgozott részmunkaidőben, míg a férfiak esetében ez az arány 13,9 százalék volt. Ez a különbség részben a gyermekgondozási lehetőségek korlátozottságával és a munka-magánélet egyensúlyának keresésével magyarázható.

Magyarország ezen téren nem tudott változást elérni az elmúlt másfél évtizedben sem. A részmunkaidőben foglalkoztatottak száma 210-270 ezer között mozgott 2009-2023 között 240 ezer fős átlaggal, míg arányukat tekintve, a 15-64 éves foglalkoztatottak 4-6,5 százalékát tették ki a vizsgált években. 

Mi az a részmunkaidős foglalkoztatás?

A részmunkaidő esetében a munkáltató és a munkavállaló a teljes napi munkaidőnél (8 óra) rövidebb napi munkaidőben állapodik meg. Szakemberek hangsúlyozzák, hogy a részmunkaidős foglalkoztatással a munkaerőpiac peremén lévő csoportok is könnyebben bevonhatóak a munka világába, így a diákok, a nyugdíjasok, a kisgyermeket nevelő szülők. Ezenkívül a technológiai – digitális fejlődéssel, a szabadidő felértékelődésével a fejlett gazdaságokban folyamatosan csökken a munkaidő, ami kihat a részmunkaidős foglalkoztatásra is.

A statisztikai adatok szerint a részmunkaidős foglalkoztatás az EU összes tagországban a nőkre jellemző inkább: 

  • a nők 29 százaléka;
  • a férfiaknak pedig a 9,4 százaléka végzi munkáját részmunkaidőben.

Magyarországon voltak azért kilengések

2000 és 2007 között a részmunkaidőben foglalkoztatott 15-74 évesek aránya alig változott, jellemzően 4 százalék körül alakult, ma is körülbelül itt tartunk. 2008-tól a globális gazdasági válságra adott munkaerőpiaci válaszok egyike volt, hogy a teljes munkaidős szerződések egy részét részmunkaidőssé módosították az átmeneti piaci nehézségekkel küzdő vállalkozások.

Főleg ennek következtében kezdett emelkedni a részmunkaidőben foglalkoztatottak aránya, amely 2012-re 7,1 százalékra nőtt.

Kapcsolódó

2013-tól a válság hatásainak enyhülésével párhuzamosan csökkent, 2017-re 4,8 százalékra mérséklődött. Ezt követően a részmunkaidős foglalkoztatás nem, vagy csak kismértékben nőtt egészen 2020-ig – ekkorra a mutató értéke 5,6 százalékra emelkedett. A magasabb arány hátterében a pandémia okozta gazdasági következmények álltak, amelyek hatására a munkáltatók – többnyire átmenetileg – a munkavállalók egy részét teljesből részmunkaidőssé minősítették át.

A  járvány lecsengését követően a részmunkaidős foglalkoztatás mértéke ismét csökkenésnek indult és 2023-ra 4,8 százaléka esett vissza.

A nők körében nagy igény lenne a részállásra

A nők megközelítőleg kétszer annyian választják a részmunkaidős foglalkoztatást, mivel számukra a gyermekgondozási teendők, illetve egyéb családi kötöttségek mellett gyakran csak az ilyen típusú munkavállalás adhat lehetőséget a jövedelemszerzésre, karrierépítésre. 

Arányuk azonban így is jóval elmarad a nyugati országokban részmunkaidőben dolgozókéhoz képest. Ennek egyik oka, hogy míg a nyugati-európai országokban a nők nagy része a gyermek születése után rövid idővel visszatér a munkaerőpiacra, addig hazánkban az ellátási rendszer támogatásai (gyermekgondozási ellátás) révén az anyák tovább maradhatnak otthon gyermekeikkel. 

2008-ig, a válság kitöréséig a nők körében a részmunkaidősök aránya 6 százalék  alatt maradt, 2012-re 9,8 százalékra emelkedett, majd 2017-ig fokozatosan mérséklődött. Ezt követően újra növekedésnek indult, majd a 2020-as 8,2 százalékos csúcs után fokozatosan csökkent. A ráta értéke 2023-ban 6,7 százalék  volt.

Nem minden csodás, vannak árnyoldalak is

Vannak persze a részmunkaidőnek árnyoldalai is, többek között, aki nem nyolc órában dolgozik, azoknak a bére is alacsonyabb, mint azoké, akik  teljes állásban dolgoznak.

Egy hazai távközlési cég legtöbb munkavállalójánál a sikert pénzben mérő gondolkodásmód és az anyagi kockázatok kerülése a részmunkaidős állás legfőbb akadálya, az átlagnál jobb fizetések és a munkabér tőkejövedelemmel való kiváltásának vágya ellenére 

– közli Antal Miklós az MTA-ELTE Új vízió kutatócsoportjának szakértője a tanulmányában. 

A kisebb cégek esetében nagyobb a motivációk és a konkrét lépések diverzitása: a kkv-knál könnyebben elképzelhető, hogy legalább részben a jó munkahelyi kapcsolatok miatt biztosítják a részmunkaidős állást.

Ezzel szemben a nagyobb cégek formalizáltabban működnek, és az erős személyes kapcsolatok hiányában sokkal könnyebben lehetnek olyan munkavállalók, akik a munkaadó céljával ellentétesen használnak ki egy csökkentési programot.

További tapasztalat, hogy a nagyobb cégek kockázatkerülők: jellemzően csak olyan programokat vezetnek be, ahol nem kell tartani az egy főre jutó termelés érdemi csökkenésétől. Ennek oka vélhetően a tulajdonosi szerkezetben is keresendő, hisz a részvényesek a cég értékének növelésében érdekeltek, amit egy gazdaságilag ki nem fizetődő munkaidő-csökkentés veszélybe sodorhat. A kisebb cégek ezzel szemben vállalhatják, hogy csökken az egy főre jutó termelés, közölte a kutató.   

Ugyanakkor egy másik elemzés szerint az elmúlt évszázad során jelentősen csökkent a ledolgozott munkaórák száma a fejlettebb gazdaságokban, évről évre rövidül az átlagos munkahét hossza, csökken a munkaidő. A ténylegesen ledolgozott heti munkaórák száma 2023-ban 36,1 óra volt az EU átlagában, ezzel közel 2 órával dolgoztak az unióban kevesebbet, mint 15 évvel ezelőtt.