A mentális betegségek egyre nagyobb terhet jelentenek a modern társadalmak számára, mégis úgy tűnik, hogy az ellátásukra fordított erőforrások elmaradnak a szükségletektől. Magyarországon szakértők szerint a pszichiátriai ellátás alulfinanszírozottsága nem csupán szakmai panasz, hanem számos adat által alátámasztott strukturális jelenség – közölte Váradi Enikő pszichiáter, pszichoterapeuta.
A mentális és viselkedészavarok súlya a hazai betegségteherben jelentős.
Nemzetközi kutatások szerint Magyarországon az összes elvesztett egészségév mintegy 11 százaléka ilyen problémákhoz kapcsolódik.
Másképpen fogalmazva: minden tizedik elvesztett egészségév mentális betegségekhez köthető. Ezek a problémák azonban nemcsak az egyének életminőségét rontják, hanem komoly gazdasági következményekkel is járnak. A mentális zavarok gyakran vezetnek megváltozott munkaképességhez, hosszabb táppénzes időszakokhoz vagy korai nyugdíjazáshoz, miközben csökkentik a munkavégzés hatékonyságát is. Emellett a pszichés problémákkal küzdőknél gyakoribb a testi betegségek előfordulása, ami tovább növeli az egészségügyi és szociális rendszerek terheit.
Mindez egy olyan egészségügyi rendszerben történik, amely összességében is kevesebb forrásból gazdálkodik, mint az európai átlag.
Magyarország 2021-ben a GDP 7,4 százalékát fordította egészségügyre, ez az arány azonban az utóbbi években még csökkent is: 2023–2024-ben már csak nagyjából 6,5 százalék körül alakult. Ez jóval elmarad az Európai Unió átlagától, ami eleve szűk mozgásteret hagy a különböző ellátási területek finanszírozásában.
Alulfinanszírozottságtól szenvednek a pszichiátriák
Ezen belül a mentális egészségügy különösen alacsony arányban részesül a forrásokból. Nemzetközi összehasonlítások szerint Magyarországon a mentális egészségügyi kiadások az összes egészségügyi közkiadás mintegy 4–5 százalékát teszik ki, miközben az OECD-országok átlaga 6–7 százalék körül alakul. Egy hazai elemzés szerint ráadásul a mentális betegségek közvetlen egészségügyi költségeinek aránya 2015 és 2019 között még csökkent is: 5 százalékról valamivel 4 százalék fölé esett. Ha mindezt a gazdaság méretéhez viszonyítjuk, akkor a mentális egészségügyi kiadások nagyjából a GDP 0,3 százalékát teszik ki. Ez a szám jól érzékelteti, mennyire alacsony közvetlen erőforrás jut egy olyan területre, amely jelentős társadalmi és gazdasági terhet hordoz.
A finanszírozási adatok szerint 2024-ben az aktív fekvő pszichiátriai ellátás mintegy 485 ezer ápolási napot jelentett, ami napi átlagban körülbelül 1330 foglalt kórházi ágyat jelentett. Ez nagyságrendileg a kardiológiai ellátáshoz mérhető kapacitást képvisel a kórházi rendszerben.
A finanszírozás mértéke azonban jelentős különbségeket mutat más szakmákhoz képest. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adatai szerint 2024-ben egy pszichiátriai aktív fekvőbeteg-nap átlagosan 17–18 ezer forintos finanszírozást kapott. Ezzel szemben számos más, nem műtétes szakterületen – például a belgyógyászatban, a neurológiában vagy a kardiológiában – egy kórházi nap finanszírozása akár kétszer vagy ötször magasabb is lehet.
Humánerőforrás-intenzív a terület
A különbség részben az eltérő technológiai költségekkel magyarázható, hiszen sok szomatikus ellátás drága diagnosztikai vagy terápiás eszközöket igényel. A pszichiátria viszont elsősorban humánerőforrás-intenzív terület: a kezelésben orvosok, pszichiátriai szakápolók, pszichológusok, szociális munkások és más szakemberek együttműködése szükséges. A multidiszciplináris csapatmunka azonban a jelenlegi finanszírozásban nem jelenik meg kellő súllyal.
A finanszírozási rendszer sajátosságai is hozzájárulnak az aránytalansághoz. A kórházi ellátás alapját képező teljesítményfinanszírozás esetalapú, miközben a pszichiátriai betegségek akut szakasza gyakran hosszabb kórházi tartózkodást igényel. Így az egy esetre jutó finanszírozás több kezelési nap és több szakember munkája között oszlik meg.
Történt ugyan némi korrekció az elmúlt években: 2025-ben emelkedett a finanszírozás alapdíja és a pszichiátriai súlyszámok is, ami az átlagos napi finanszírozást nagyjából 22 ezer forintra növelte. Ez javulást jelent, de a különbség a többi szakmához képest továbbra is jelentős.
A járóbeteg-ellátásban hasonló mintázat figyelhető meg. A pszichiátriai ellátások a szakrendeléseken megjelenő betegek mintegy 6 százalékát adják, miközben a finanszírozási pontokból mindössze nagyjából 3,3 százalék jut erre a területre.
Az adatok tehát több szinten is ugyanarra a következtetésre vezetnek: miközben a mentális betegségek jelentős betegségterhet jelentenek, és a pszichiátria komoly ellátási volument képvisel az egészségügyi rendszerben, a finanszírozás mind a kórházi, mind a járóbeteg-ellátásban aránytalanul alacsony. A szakértők szerint ezért a pszichiátria alulfinanszírozottsága nem egyetlen mutatóval leírható probléma, hanem egy több adatból kirajzolódó, rendszerszintű jelenség.