Aligha kell bemutatni, főleg az idősebb generációknak, a szocializmus, különösen a Kádár-kor „második gazdaságát”, amikor aki csak tehette, a főállása mellett, a műszakot letéve egy kis mellékesért cserébe vagy a háztáji gazdálkodásoknál, a mezőgazdaságban vállalt idénymunkát, esetleg „maszekolt”, azaz kisipari tevékenységet folytatott. És ha még emlékszünk rá, voltak olyanok is, akik Gazdasági Munkaközösségeken keresztül szervezetten, közösen vállaltak plusz munkát. Na, és persze, ott volt a jó öreg fusizás, az engedély nélkül, titokban végzett munka. 

Mindezek egyfajta mai, digitális kori lenyomata, jelenkori párhuzama az, amit a modern nemzetközi közgazdasági szakirodalom polyworkingnek nevez, és magyarra leginkább többes foglalkozásként, többes foglalkoztatásként lehet lefordítani. Ez tulajdonképpen azt jelenti, amikor a munkavállaló egyszerre több munkahelyen is dolgozik, nem egy, hanem kettő, akár három szerepben, pozícióban is jelen van a munkaerőpiacon. Mindez lehet egy főállás és egy, vagy több mellékállás, félállások és negyedállások kombinációja, vagy akár egyszerre több főállás vállalása is.

Mindezt Erdélyi Dóra, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szenior elemzője mondta el az Economxnak, aki arról is beszélt, hogy a polyworking csupán a fizetős állásokat takarja. Az úgynevezett láthatatlan munka, például a gyermeknevelési, idősgondozási, háztartási, családi feladatok és kötelezettségek ellátása nem tartozik ebbe a dimenzióba. Azonban az önkéntes munkát még esetleg ide lehet sorolni, amennyiben az szervesen beépül az illető heti rendjébe, napi életébe. 

Kép: Economx

A szakértő szerint a legtöbben anyagi okokból vállalnak egyszerre több munkát: az emelkedő megélhetési költségek miatt sokan nem tudnak egyetlen állásból megélni, ezért több forrásból igyekeznek jövedelemhez jutni. Hiszen, aki anyagilag több lábon áll, egzisztenciálisan jóval nagyobb biztonságban érezheti magát. Ugyanakkor Erdélyi Dóra elmondása alapján egyáltalán nem elhanyagolható indok a polyworking életformára az önmegvalósítás és a kreativitás megélésének vágya. Amikor valakinek az életében a hobbiból, a szenvedélyből válik idővel bevételi forrás.

Az Oeconomus elemzője mindezek mellett a kapcsolat- és a karrierépítés szándékát is meghatározó motivációs tényezőnek tartja. 

„Azt hozzátenném, hogy a polyworking kivitelezhetőségét nagyban elősegíti a távmunka, a hibrid munkavégzés és az egyéb atipikus foglalkoztatási formák elterjedése. Ezek ugyanis lehetővé teszik, hogy valaki egyszerre több cégnek dolgozzon, különböző projekteket vigyen, akár más és más országokban” – magyarázza Erdélyi Dóra, aki mindenekelőtt a fiatalabb, Y és Z generációs munkavállalók körében látja népszerűnek a polyworkinget. Számunkra, akik a digitális korban szocializálódtak, különösen fontos a rugalmasság, az, hogy szabadok legyenek a munkájukban is.

Náluk, a fiatalabb generációknál, ami szintén markánsan megjelenik az idősebbekhez képest, az az önmegvalósítás és az autonómia megteremtésének vágya. Az Y és Z generációsok ráadásul az 1946 előtt született veteránokkal, az 1946-1964 között születt baby-boomerekkel és az 1965-1979 között született X generációsokkal szemben a munka világában már kevésbé az állandóságra és a lojalitásra törekszenek. Ha kell, ők nem egyszer kétévente vagy évente is váltanak munkahelyet, munkahelyeket

– sorolja az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szenior elemzője. 

Lehet ezt a trendet véleményezni, azt mondani, hogy tetszik, vagy nem tetszik, el kell fogadni, hogy ez a jövő, ebbe az irányba tartunk, mert az Y és a Z generáció a jelen és a jövő munkavállalói, így egyre inkább ők diktálnak, és határozzák meg a folyamatokat – összegezte Erdélyi Dóra.

Polyworking: pro-kontra

A szakértővel áttekintettük azt is, hogy milyen érvek szólhatnak a polyworking életforma mellett:

  • magasabb bevétel;
  • nagyobb anyagi biztonság a diverzifikált forrásoknak köszönhetően;
  • az állandó rugalmas és praktikus szervezés következtében a kreativitás és a problémamegoldó képesség fejlődése, amelyek rendkívül hasznos skillek, képességek ma a munkaerőpiacon;
  • ugyanezekkel összefüggésben nő az önbecsülés és az önbizalom;
  • kiterjedtebb kapcsolati háló, ami szintén újabb előnyökhöz vezet az üzleti, szakmai életben;
  • személyes boldogságérzet, elégedettség, pozitívabb hozzáállás, motiváció.

A polyworkingnek persze megvannak a maga kockázatai is, ha az egyensúly megbomlik:

  • a túl sok feladat, a multitasking és az állandó zsonglőrködés közben időközben elveszhet a motiváció;
  • az állandó megosztottság miatt kevesebb figyelem és energia jut az egyes feladatokra, így az elvégzett munka minősége sem lesz kellően színvonalas;
  • mindez idővel kiégéshez vezethez;
  • szintén veszélyforrás, és egyaránt a burnout egyik nagy táplálója lehet, amikor a hobbiból, a korábbi kedvelt szabadidős tevékenységből is kötelesség, munka válik, és az illetőt helyette már semmi sem kapcsolja ki.

Erdélyi Dóra a polyworking kapcsán külön kiemelte a munka-és a magánélet egyensúlyának kérdését is, mert mint mondja, előfordulhat, hogy a rengeteg teendő közt navigálva háttérbe szorulnak, vagy akár teljesen meg is szűnnek a családi, a baráti, a magánéleti kapcsolatok. A sok munka miatt kitolódik az ismerkedés, a párválasztás, a családalapítás ideje, nincs kapacitás és idő ezekkel foglalkozni. Cserébe aki fiatalon egyszerre másfél, két, három állásban is helyt áll, később akár komolyabb tőkével, például saját ingatlan és autó birtokában vághat bele a gyermekvállalásba.

Mit mutatnak a nemzetközi trendek?

Az Oeconomus elemzője találkozott olyan, az Egyesült Államokban 2023-ban készült kutatással, amely alapján az amerikai munkavállalók 46 százaléka mondta azt, hogy egyszerre több állásban is dolgozik. Valamint további 36 százalékuk tervezi, hogy vállal még egy állást. Ezen belül az év elején külön vizsgálták a fiatalokat is az USA-ban, amelyből pedig az derült ki, hogy a Y generáció tagjainak közel negyede (24 százaléka) vállal a főállása mellé akár további két vagy három mellékállást is. Sőt, 33 százalékuk azt nyilatkozta, hogy egyszerre négy-öt különböző bevételi forrással is rendelkezik. Az átlagos éves mellékjövedelmük így közel 13 ezer dollár, ami átszámítva 4 és fél millió forintot tesz ki.

Az Eurostat hivatalos európai statisztikái azt tartják nyilván, hogy a 15-64 éves munkavállalók közül mennyien rendelkeznek egynél is több, hivatalosan bejelentett munkahellyel. Mivel hangsúlyosan hivatalosan bejelentett állásokról beszélünk, itt négy százalékos arány jött ki 2023-ra, az unió átlagára vonatkozóan. Ez mindössze 8 millió munkavállalót jelent, ezen belül is főként az észak-európai és nyugat-európai országokban jellemző, hogy a meglévő főállás mellé plusz feladatokat is vállalnak. Míg például Hollandiában és Dániában 10 százalék ez az arány, a déli államokban, Romániában és Olaszországban hivatalosan 1 százalék volt a mellékállással rendelkezők aránya.

Az Eurostat Magyarországra vonatkozóan 1,6 százalékos eredményt hozott ki, amelyhez képest egy szintén 2023-ban készült, önbevalláson alapuló globális vizsgálat azt állapította meg, hogy a magyar munkavállalók több mint harmadának (34 százalékának) van mellékes jövedelmi forrása.

Kapcsolódó