A forintsáv elleni spekulációs támadás elhárítása és a monetáris politikai eszköztár visszaállítása után a kormánynak és a jegybanknak egyaránt a költségvetési és a monetáris politika jobb összehangolására, a korábban lefektetett makrogazdasági pálya fenntartására kell koncentrálnia – jelentette ki Medgyessy Péter miniszterelnök tegnap, miután bankvezetőkkel találkozott. Járai Zsigmond, a jegybank elnöke – aki a múlt héten találkozott a hazai kereskedelmi bankok vezetőivel – hétfőn szintén a gazdaságpolitika összehangolásának jelentőségére hívta fel a figyelmet. A gazdaságpolitika összehangolásának igénye joggal merül fel a 2002-es esztendő keserű tapasztalatai után. Tavaly a példátlanul laza fiskális politika, a termelékenység növekedésétől elszakadt jövedelempolitika és az ezek miatt kifejezetten szigorú monetáris szabályozás által alkotott gazdaságpolitikai mix nem volt optimális. Az összehangoltság hiánya miatt a gazdaságpolitikai célok elérése a lehetségesnél magasabb költségekkel járt, és a különböző gazdaságpolitikai aktorok közötti konfliktusok kiéleződéséhez vezetett. Tavaly az államháztartás hiánya meghaladta az 1600 milliárd forintot, ami az eredeti célszámnál több mint ezermilliárd forinttal magasabb, de a módosított előirányzatot is több száz milliárd forinttal meghaladja. A bruttó hazai termék (GDP) 9,6 százalékára rúgó hiány jelentős része ugyan az EU-módszertan átvételével és egyszeri tételekkel hozható összefüggésbe, de a deficit ezzel együtt is komoly egyensúlytalanságra utal, és növeli az inflációs nyomást. A kormány középtávú gazdaságpolitikai terve és a költségvetés szerint idén a GDP-arányos hiányt 4,5 százalékra kell csökkenteni, de ezt a szakértők – elsősorban a tervezésnél használt 4,4 százalékos növekedési prognózis miatt – túlságosan ambiciózusnak tartják. A 2002-es esztendő egyensúlyi szempontból legkritikusabb folyamata a béreknek a termelékenység alakulásától elszakadt növekedése volt. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint tavaly a reálbérek 13,6 százalékkal nőttek éves alapon. A kiemelkedő bérdinamika inflációs kockázatokat rejt, de egy olyan kis és nyitott gazdaságban, mint Magyarország, a külső egyensúly felborulásával is fenyeget. A bérrobbanást szakértők a minimálbér-emelés strukturális hatásával, a közalkalmazotti bérek emelésének begyűrűzésével és a vállalati szektor vártnál lassabb alkalmazkodásával magyarázzák. A jövedelmi politika egyensúlyi szempontból az idei évvel kapcsolatban is komoly veszélyforrás: az Országos Érdekegyeztető Tanácsban elfogadott – de a versenyszektorban nem kötelező jellegű –, 4,5 százalékos reálbér-növekedést jelentő megállapodás a jegybank számításai szerint csaknem 8 százalékos bruttó bérnövekedést okoz 2002-ben, szemben a korábban várt 6 százalékkal. Az utóbbi hónapokban a szakmai és politikai támadások kereszttüzébe került a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Az éles kritikát a jegybankárok azzal „vívták ki”, hogy a laza fiskális és jövedelmi politikát szigorú monetáris politikával próbálták ellensúlyozni, ez pedig viszonylag magas kamatszintet és erős forintárfolyamot jelentett. A tavalyi, legfeljebb 5,5 százalékos áremelkedést lehetővé tevő inflációs célkitűzés teljesült – decemberben 4,8 százalékos árindexet mért a KSH –, de ehhez az exportvállalatok versenyképességét rövid távon rontó árfolyam- és kamatpolitikára volt szükség. Az MNB politikáját hibásnak tartó szakemberek szerint az optimális gazdaságpolitikai mix kialakítása érdekben a monetáris politikának kellett volna valamelyest alkalmazkodni, a jegybank vezetői azonban – a jegybanktörvényre hivatkozva – kizárólag az infláció elleni küzdelmet tekintették feladatuknak. A tavalyi fiskális és jövedelmi folyamatok begyűrűzése miatt a 2003-as inflációs cél a jelenlegi árfolyamrendszer mellett gyakorlatilag tarthatatlannak bizonyult, így a piac az inflációs cél és az árfolyamsáv között feszülő ellentétet látva idén januárban spekulációs támadást indított az intervenciós sáv eltolása érdekében. Az MNB sikeresen hárította el a forró pénzek támadását, de egy újabb spekulációtól tartva elfogadta a gyengébb árfolyamot és gyakorlatilag feladta az idei inflációs célt. Abban teljes az egyetértés, hogy idén végre a gazdaságpolitika tudatos összehangolására van szükség, egyelőre azonban nem látszik pontosan, ezt melyik szereplő hogyan képzeli el. Elemzők szerint ígéretes, hogy a kormány az idei költségvetési szigorral, a jegybank pedig a korábban tervezettnél magasabb infláció tolerálásával megtette az első lépést.