Berecz János 1930. szeptember 18-án született a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ibrányban.

1950-ben kezdte tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, majd egy év múlva a budapesti Lenin Intézet hallgatója volt, ahol 1955-ben végzett. 1963-1966 között az SZKP Központi Bizottságának Társadalomtudományi Akadémiáján tanult, 1967-ben a történelemtudomány kandidátusa lett. Nevéhez fűződik az 1969-ben megjelent Ellenforradalom tollal és fegyverrel 1956 című könyv, amelyben a forradalom és szabadságharc leverését, a megtorlás helyességét próbálta igazolni.

Már 1955-től különböző funkciókat töltött be az állampárt ifjúsági szervezetében. 1966-ban a Külügyminisztérium pártbizottságának titkárává választották, 1972-től a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) KB külügyi osztályának helyettes vezetője, 1974-től osztályvezetője volt. 1982-ben a párt központi lapja, a Népszabadság főszerkesztője lett, 1985-től KB-titkár és a KB mellett működő agitációs és propagandabizottság vezetője volt, 1987-ben a legszűkebb vezetés, a Politikai Bizottság tagja lett. Ebben az időszakban az állampárt egyik legbefolyásosabb politikusává lépett elő, Kádár János közeli bizalmasaként tartották számon.

1985-ben lett országgyűlési képviselő, 1989-ben az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökévé választották.

Az 1989-ben az MSZMP utolsó kongresszusán megalakult Magyar Szocialista Párthoz (MSZP) nem csatlakozott, hanem a marxista-leninista elvek és a kádári szocializmus mellett kitartani kívánó, újjáalakított MSZMP-ben folytatta a politizálást. 1990-ben a párt jelöltjeként indult az első többpárti parlamenti választáson, de nem szerzett mandátumot. 1991-ben kilépett a pártból, majd vállalkozásba kezdett. 1997-ben csatlakozott a Magyarországi Szociáldemokrata Párthoz (MSZDP), de két év múlva ebből is kilépett. Nyugdíjasként több könyvet írt, a többi között 2004-ben jelent meg Vállalom című önéletrajzi műve - írta az MTVA nekrológjában.