Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter szerint most politikai és gazdasági szorításban kell a kormánynak helytállnia. Szerinte a válságkezelő modell alkalmazása most kényszerűség, a családját érintő korrupciós vádakat pedig lejárató kampánynak minősítette az Indexnek adott interjújában.
Azt mondta, Brüsszel „zsarol”, és ilyen feltételek mellett kormányként nem lehet engedni. Még akkor sem, ha háborús ellenszél, a gyenge német gazdaság és külső pénzügyi nyomás nehezíti a helyzetet.
Nagy Márton szerint azért maradt el a várt „repülőrajt”, mert amíg háború van, egy kényszerű működő modellre van szükség, az anticiklikus költségvetési politikára. „Ha a kormány nem védené a lakosságot a reálbérek emelésén keresztül, akkor nem pluszban, hanem mínuszban lennénk. A fogyasztásvezérelt növekedés hosszú távon nem fenntartható, de rövid távon, háborús környezetben szükséges. Ha a belső keresletet is elengednénk, a vállalatok egyszerre kapnák a gyenge külső és belső kereslet sokkját, ami foglalkoztatási problémákhoz vezetne.”
A miniszter rámutatott, a növekedést a német recesszió is befolyásolja. „A német gazdaságnál is mindenki 1–1,5 százalék körüli visszakapaszkodást várt korábban az idei évre. Ehhez képest az év közepén már újra recesszióra lehetett számítani, ezzel pedig három egymást követő évben is visszaesés lehetett volna, ami a második világháború óta nem fordult elő. Senki nem számolt azzal, hogy ilyen mélyre süllyednek.”
A magyar gazdaság szerkezeti problémáiról, elmondta a gazdaság szerkezeti kérdéseit nem lehet egyik napról a másikra átalakítani, és azt is látni kell, hogy a kormány finanszírozási forrásai nem kifogyhatatlanok. „Az elmúlt években hatalmas összegeket költöttünk ipari parkok fejlesztésére: Győrben, Székesfehérváron, Debrecenben, Nyíregyházán, Szegeden, és most Pécs felkészítésén dolgozunk. (…) A kormány pedig számos intézkedéssel ösztönözte is a hazai vállalatok bekapcsolódását ezekbe a beszállítói láncokba, legyen szó a közel 3 milliárd forintos keretösszegű Járműipari Beszállító-fejlesztési Programról, az 33 milliárd forintos Élelmiszeripari Beszállító-fejlesztési Programról, vagy a Védelmiipari Fejlesztési Programról.”
Szerinte nem veszélyes, hogy a kormány évek óta olyan növekedési számokra alapozza a működését és a költségvetést, amelyek végül nem teljesülnek. „Ez akkor lenne veszélyes, ha a kisebb növekedés automatikusan nagy költségvetési lyukat okozna. De most nem ez történik. A költségvetés szempontjából az a döntő kérdés, hogy miből fakad az alacsonyabb növekedés. A 2025-ös költségvetést 3,4 százalékos növekedéssel terveztük, a tényleges adat inkább 0,5 százalék körül alakulhat, de a bevételkiesés nem arányos ezzel a különbséggel. Ennek oka az, hogy a lassabb növekedés elsősorban a beruházások elmaradásából fakad, nem a fogyasztás visszaeséséből.”
Nagy Márton szerint a lakosságot sikerült megvédeni, hiába rosszak a lakossági hangulatindexek. „A lakosság természetesen mindig azt érzi, hogy több bérre lenne szüksége, ez így van rendjén. Ezért fontos, hogy ne benyomásokból, hanem számokból induljunk ki. Én például nem az Ön benyomására vagyok kíváncsi, hanem a konkrét adatokra. Ha a háztartásokat nézzük, az átlagos nettó reálkereset 2021 decembere óta mintegy 14 százalékkal emelkedett. Jövő év elején ez meg fogja haladni a 15 százalékot, 2026 végére pedig 21 százalék felett lehet. Nettó adatokról beszélünk, vagyis benne van a béremelés, az adócsökkentés és az infláció mérséklésének hármas hatása is. Ez a három együtt adja ki a reálbér-emelkedést.”
A németektől való gazdasági függésről a miniszter azt mondta, a német függőség volt, van és lesz is, „de közben azon is dolgozni kell, hogy több külkereskedelmi partnerünk legyen, és szélesebb legyen a piacunk. Ez a munka már elkezdődött: keleti nyitás, déli nyitás, Balkán, Közép-Ázsia, Közel-Kelet, Törökország. És akármennyire meglepő, Magyarországnak idővel Afrikát is komolyabban fel kell fedeznie. Ki kell nyitni a külkereskedelmet, mert Németország nem úgy néz ki, hogy egyhamar összekaparná magát – én ebben nem bízom.”
Arról, hogy hatalmas orosz kitettség mellett Magyarország még mindig nem kifejezetten olcsó energiával működik, miközben a háború pontosan erre a sebezhetőségre világított rá, úgy vélekedett, „nincs sikeres gazdaságpolitika szuverén és versenyképes energiapolitika nélkül. Ez a kulcskérdés. Magyarországnak ezen a területen volt és van teendője, de jó úton haladunk.” Mint mondta, egy válságból tanulni kell. „A cél az, hogy még egyszer ne történjen meg. Ezért növeltük radikálisan a napelemes kapacitásokat, ezért épül Paks II., és ezért az a cél, hogy Magyarországnak három „Paksnyi” kapacitása legyen: a meglévő Paks I., a készülő Paks II., és egy olyan napelemes rendszer, amely éves szinten egy Paksnyi áramot képes termelni.”
A jegybank és a kamatpolitika kérdésében Nagy Márton úgy foglalt állást, hogy az árfolyam stabilitása a kulcs. Nem az, hogy mesterségesen erős legyen, hanem hogy stabilan tükrözze a gazdaság állapotát. Szerinte most a jegybank elnökével kiegyensúlyozott a kapcsolata. „Amit én látok, az egy nagyon markáns különbség Varga Mihály és Matolcsy György között, különösen Matolcsy első jegybankelnöki ciklusához képest. Akkor egy sokkal aktívabb, a piacot vezetni akaró jegybanki gondolkodás volt jellemző. Ezt szokták unortodoxnak nevezni, amit én nem szeretek használni, mert ilyen kategória valójában nincs. Inkább arról van szó, hogy valaki a piacot vezeti, nem pedig követi. Varga Mihály ezzel szemben inkább a piacot követő megközelítést képviseli: megnézi, mit csinál a piac, mire reagál, és azt képezi le a döntéseiben.”
A családját érintő korrupciós vádak szerinte egy lejárató kampány részei. A miniszter azokra a cikksorozatokra utalt, amelyek a testvéréről, illetve a Nemzeti Tőkealap befektetéseiről szólnak, és egy 150 millió forintos nyaralóról is. „A személyem elleni támadások nem rólam szólnak, hanem arról, hogy valaki a gazdaság működtetésének egyik kulcsterületét akarja hitelteleníteni. A konkrét állítások egy része egyszerűen nem felel meg a valóságnak. A Nemzeti Tőkealapokkal kapcsolatos vádakat pedig kifejezetten koholmánynak tartom. De ez már nem az én lejáratásomról szól, hanem a teljes tőkealap-rendszer lejáratásáról. Ma ebben a rendszerben mintegy 2800 milliárd forint van, több mint 80 alapon keresztül, banki, magán- és állami szereplők bevonásával. Ezek a tőkealapok a magyar gazdaság fontos elemei: vállalatokat tartanak életben, fejlesztenek, beruházásokat finanszíroznak.”