Egyelőre úgy fest, hiába rendelt a napokban 500 ezer tonna nyersolajat a Mol Oroszországból – tengeri szállításra – abból egy csepp sem juthat el a magyar olajtársaság két finomítójába, Százhalombattára és Pozsonyba.
Horvátország: orosz olajról szó sem lehet
A horvát gazdasági miniszter, Ante Sunsjar ugyanis visszautasította az orosz eredetű nyersanyag felszállítását a Janaf vezetéken Magyarország és Szlovákia felé. Déli szomszédunk ugyan megígérte, segít a régió üzemanyag-ellátási gondjait orvosolni, de álláspontjuk szerint szó sem lehet arról, hogy ebben orosz olaj szerepet játsszon. Mindez azt jelenti, hogy kizárólag nem-orosz olajjal teli tanker hajózhat be Omisalj kikötőjébe, szóval a Molnak ezt figyelembe véve kellene kőolajat vásárolnia, miután január 27. óta a Barátság vezetéken nem jön egyáltalán semmi.
Susnjar szerint Horvátország nem lesz a Kreml logisztikai kiterjesztése. Segítenek a magyar és szlovák partnereknek, de csak az európai jogszabályok és az OFAC irányelvei szerint.
A miniszterelnök is véleményt mondott
Közben Orbán Viktor miniszterelnök Washingtonban, a Béketanács első ülése után arról beszélt: a horvátoknak kötelességük, hogy bármilyen eredetű olajat felszállítsanak Magyarországra, akkor is, ha az orosz. Megjegyezte azt is, hogy a horvátok nem túl lelkesek, de reméli, mindenki jogkövető magatartást tanúsít majd.
A horvátok véleménye szerint a diszkont miatt ragaszkodik Magyarország az orosz kőolajhoz, a gazdasági miniszter úgy véli, az Urals típus most 30 százalékkal olcsóbb a referencia Brent árnál. A helyzet az, hogy a Molon kívül senki nem tudja, hogy valójában milyen áron vásárol Magyarország: abból lehet kiindulni, hogy az Urals típusból szintén importáló India mennyit fizet, ez jelenleg 57-58 dollár hordónként.
Az irányadó Brent-et viszont 71-72 dolláron jegyzik, vagyis 14 dollár a különbözet, több mint 24 százalék.
Árkülönbözetből extraprofitadó
Ez azonban csak kisebb részben növeli a Mol profitját: amikor a magyar piacra vásárol a cég, akkor a hordónként 5 dollár feletti Brent/Urals különbözet 95 százaléka adóként a költségvetésbe vándorol. A mai árak alapján a két olajtípus 14 dolláros árkülönbözetén az olajcég csak 5,45 dollárt „keres”, a többi, 8,55 dollár a költségvetés bevételét növeli. Alternatív nyersolajtípusok esetén ettől az árkülönbözettől az olajvállalat és a magyar állam is elköszönhet.
Szlovákiában nincs ilyen típusú extraprofitadó, így ott a finomítói profit magasabb az Urals-Brent különbözet után.
Hogy jön ide a Brent?
A Brent ármozgás azért érdekes, mert a Mol az üzemanyag eladási árait (nagykereskedelem) nem a saját költségei alapján állapítja meg, hanem az importparitás elve alapján: a hazai ár nem térhet el tartósan attól, amennyiért ugyanaz a termék külföldről behozható lenne, ezért az árképzést a mediterrán üzemanyag jegyzésárakat követve állapítják meg (hetente akár többször).
Technológiai szempontok miatt is ragaszkodhat a Mol az orosz típushoz. Többször elhangzott, hogy a két belső finomító az orosz kőolajkeverékhez optimalizált, ezt bedolgozva érhető el a legjobb minőség és a legnagyobb mennyiségű termékkihozatal. Fejlesztések, beruházások most is zajlanak, de csak a jövő év elejére fejeződnek be, azután lehet majd leválni az Urals típusról.
Persze a Mol finomítói a közepes nehézségű orosz exportkeveréknél könnyebb és alacsonyabb kéntartalmú Brenttel is elmennek (akár most is), de mint azt a Mol közleményben jelezte más típusból csak kevesebbet tudnak termelni, ezért a kiesést importból kéne fedezni.
De a kevesebb termelés (finomítás) most is fennáll: a Dunai Finomító a tűzeset helyreállítási munkái miatt ez év októberig egyébként is csak 75 százalékos kihasználtsággal működik.
Az Erste pénteki helyzetértékelése szerint a kérdés továbbra is nyitott,
vagyis hogy a Mol tud-e orosz nyersolajat vásárolni a jövőben. Az előjelek alapján az ellátásban a jövőben inkább a tengeri kőolajféléknek lesz szerepe a keleti vezetékrendszer leállása és a Janaf politikája miatt, mivel a horvát vállalat nem kíván orosz kőolajat szállítani a Mol csoportnak.
Más eredetű olajat viszont örömmel beszállítanak a Molnak. A horvát vezeték az üzemeltetője szerint évi 15 millió tonna olaj továbbítására képes, ez pedig meghaladja azt, amennyit a pozsonyi és a százhalombattai finomítók együttesen, maximális kapacitáskihasználtsággal fel tudnak dolgozni. A Mol azonban kockázatokat lát (erről több alkalommal nyilatkoztak) ilyen mennyiségre ugyanis sosem tesztelték az Adria vezetéket.