Mi legyen a \"tőzsdéző\" városokkal?

A Napi Gazdaság keddi számának cikke

Egyelőre nincs egységes, országosan alkalmazható megoldás az önkormányzatok adósságának kezelésére − értettek egyet a Napi Gazdaság által megkérdezett szakértők. Ennek ugyanis előfeltétele egy olyan, hatásvizsgálaton alapuló átvilágítás, amely a helyhatóságok gazdálkodását külön-külön vizsgálná, hogy "ki, miért, mikor, milyen feltételek mellett vett fel hitelt, bocsátott ki kötvényt és az abból befolyó összeget mire költötte" − mondta a Napi Gazdaságnak Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetségének (MÖSZ) elnöke. Gémesi szerint csak így dolgozható ki igazságos és átlátható megoldás.

Egy lapunknak név nélkül nyilatkozó szakember szerint ugyanis az önhibájukon kívül adósságspirálba kerülő települések gondjait más szempontok alapján kell kezelni, mint azon eseteket, ahol a kötvénykibocsátásból fakadó elsődleges nyereségeket gyakorlatilag "eltőzsdézték". Az igazságos struktúra kidolgozásához a tények ismerete szükséges, azaz elsőként a hitelállomány felmérésére lenne szükség, majd az információk nyilvánosságra hozatalára, végül pedig egy olyan átvilágításra, amely alapján kiderül, hogy melyik önkormányzat gazdálkodott felelősen és melyik nem. Ilyen hatástanulmány nélkül veszélyes amatörizmus bármilyen megoldással előrukkolni − tette hozzá Gémesi.

A felelősség továbbpasszolása nem megoldás

A MÖSZ és a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TÖOSZ) a Bankszövetséggel karöltve már tavaly felvetette ennek a lehetőségét, az átvilágítás után kormányzati szintű megoldás kidolgozását sürgetve. Ez azonban nem oldja meg az égető problémákat. A MÖSZ-elnök szerint amíg az önkormányzati érdekszövetségek javaslatai megértő fülekre találnak, a tőketörlesztési határidők egy-két éves eltolására, és nem a felelősség "továbbpasszolására" van szükség. Zongor Gábor, a TÖOSZ főtitkára szerint az önkormányzatok adósságállományának felhalmozásában a kistelepülések mindössze 10 százaléka érintett. Ezek nem élhettek a 2006 után divatossá vált kötvénykibocsátással, szemben a tehetős városokkal.

A gazdasági válságtól független, 2000 óta nyilvánvaló tény, hogy az önkormányzatok alulfinanszírozottak, az állami támogatások alacsony szintje miatt egyre növekvő pénzhiánnyal küzdenek. A finanszírozási rendszer átalakítását célzó felvetések már akkor megfogalmazódtak, reform hiányában azonban néhány éven belül az önkormányzatok csaknem kétharmada külső finanszírozásra szorult. A kényes szituációra átmeneti megoldást kínáltak volna az uniós források, a legtöbb támogatás lehívásához azonban önerőre volt szükség, illetve a pályázatok zöme utófinanszírozott volt, ami tovább növelte a települések nehézségeit. Az önkormányzati kötvénykibocsátás is ideiglenes megoldásnak tűnt, a devizaalapú ügyletek kockázatait az adósok többnyire figyelmen kívül hagyták, aminek Zongor szerint komoly szerepe volt a jelenlegi adósságállomány felhalmozásában.