− Az AmCham elnöke a napokban arról beszélt, hogy az elmúlt években olyan közhangulat, közbeszéd alakult ki, amiben a külföldi befektetők kényelmetlenül érzik magukat, és úgy látják, nem értékelik kellőképpen azt, amit ők hoztak Magyarországra. A HITA-nál ebből mi csapódik le?
− Nálunk is panaszkodnak az adóváltozásokra, a különadókra, illetve hiányolják a kiszámítható környezetet, de végül mégis előkerülnek a fejlesztési tervek. Sok, több kontinensen jelen lévő multi már kezdi termelését visszaszervezni Európába, és ebben a folyamatban újra a földrész keleti része élvez előnyt. Igaz, a régióban nagyon erős a befektetésekért folyó küzdelem, de az infrastruktúra terén Romániánál és Bulgáriánál, a bérek tekintetében pedig Csehországnál és Nyugat-Szlovákiánál vagyunk versenyképesebbek. Vonzónak számít még a magyar oktatási rendszer is. A következő néhány hónapban 50, már itt lévő befektető cég vezetőjével készítünk majd személyes interjút, ami szektoronként és ágazatonként 4-5 társaságot jelent. Reményeim szerint áprilisban már be is számolhatunk a kutatás eredményeiről. Nincs kizárva, hogy abból a további mintegy 20 befektetői döntésből, amit az év hátralevő részére prognosztizálunk, több áttolódik jövőre. A befektetők az európai válság kimenetelét várják, míg a hazai szabályozás kilengéseit főleg az észak-európai befektetők élik meg nehezen. Mindez viszont nem mutatkozik meg abban, hogy termelő cégek hagynák itt az országot − igaz, egy pénzügyi befektető könnyebben mozdulhat. Az általános makrogazdasági helyzet kapcsán nem tapasztalunk félelmet a befektetők körében, akik itt vannak, tisztában vannak azzal, hogy Magyarország nem Görögország.
− A már megszületett befektetői döntések közül hány kapott egyedi kormánydöntés alapján megítélt (ekd) támogatást?
− A 19-ből kilenc, de azt tapasztaljuk, hogy a döntések során nem az ekd az elsődleges szempont, sokszor inkább pr-értéke van, a befektetők VIP-elbánásként értékelik ezt a fajta támogatást. Munkahelyenként ötmillió forint a plafon, de tipikusan csak 1-2 milliós támogatást kapnak az érintettek. A fejlesztési pályázatokon egyébként jóval több pénzhez juthatnak a beruházók − akár 25 százalékos támogatásintenzitás is elérhető, nem beszélve az egyéb adókedvezményekről, miközben az ekd százalékban csak egy számjegyű mértéket jelent. Igaz, ez egy Audi méretű beruházásnál már milliárdokban mérhető.
− Egy autóipari kerekasztal-beszélgetésen a napokban arról panaszkodtak a résztvevők, hogy az új, nagy volumenű beruházások miatt a cégek egymástól, sőt, beszállítóiktól szipkázzák el a nyelveket beszélő mérnököket, akik közül sokan végül németországi munkahelyet választanak. A HITA tud valamit tenni a szakemberhiány orvoslásáért?
− Mi is látjuk ezt a folyamatot, annyit tehetünk, hogy minden lehetséges fórumon felhívjuk a figyelmet a szakképzés és a mérnökképzés égető fontosságára. Nemcsak az autó-, hanem az elektronikai iparban is ez számít az egyik legnagyobb veszélynek. Tudunk olyan esetről, ahol csak azért nem hajtottak végre nagyobb bővítést, mert az adott régióban nem volt már több felvehető munkaerő.
− Mennyire Budapest-orientáltak a befektetők?
− A 19 idei beruházási döntés Magyarország minden régióját érinti, az északi és keleti országrész a munkahelyteremtés tekintetében felül is van reprezentálva. Miskolcon, Tiszaújvárosban és Szegeden is lesznek beruházások, azt pedig, hogy Pécs miért nem népszerű a külföldi befektetők körében, a város vezetésével közösen vizsgáljuk.
− Jelenleg mennyire preferált a szolgáltató központok idetelepítése?
− A tárgyalás alatt álló 89 projektből több mint húsz szolgáltató központ (shared service center − ssc) letelepítéséről szól. Bár eddig az ssc-k túlnyomó többségükben Budapesten jöttek létre, kifejezetten szeretnénk a vidéki városok felé fordítani a befektetők figyelmét. Ezek ugyanis első körben Budapest, Prága, Varsó, Szófia és Pozsony között mérlegelnek, így rá kell venni őket, hogy vizsgáljanak meg más magyarországi településeket is. Történelmi hátrányunk, hogy nincsenek európai viszonylatban közepesnek számító városaink, így ha egy befektető legalább 250 ezres lélekszámú települést választana, akkor Magyarországon csak Budapest jöhet szóba, míg Lengyelországban Varsóval együtt 12 ilyen város található.
Bár gyakran éri az a vád az ssc-ket, hogy velük kapcsolatban a költségvetés bevételeit csak az ott dolgozók bére utáni adók és járulékok gyarapítják, a központok fontos előnye, hogy segítenek kezelni a fiatal diplomások munkanélküliségének problémáját. A nyelveket beszélő fiatalok számára az ssc-k így jó ugródeszkát jelenthetnek karrierjükben. Mindezek mellett a tapasztalat azt mutatja, hogy a sikeresen működő ssc-k tulajdonosai később akár termelő beruházások idetelepítéséről is dönthetnek, illetve fordítva, a termelő beruházásokat szolgáltató központok követhetik.
− A nemrégiben menesztett külgazdasági államtitkár, Becsey Zsolt korábban lapunknak azt nyilatkozta, hogy az ssc-k vidéki megtelepedésének fő akadálya, hogy Budapesten kívül nincsenek A kategóriás irodaházak. A termelő beruházások esetében is van hasonló gond?
− Nemritkán szembesülünk azzal a róka fogta csuka helyzettel, hogy egy befektető csak akkor kötelezné el magát egy adott ipari park mellett, ha ott megvalósulnak bizonyos fejlesztések, miközben a park tulajdonosa garanciát szeretne a potenciális invesztortól, hogy biztosan számíthat-e a fejlesztés megtérülésére. Tolna megyében például olyan szűkös az elérhető ipari területek nagysága, hogy kiesik a befektetők érdeklődési köréből.
Közel százezer ígéretes munkahely