A kormányzat szeretné elérni az MNB új vezetésével, hogy a jegybank a bankok kötelező tartaléka után ne fizessen a pénzintézeteknek kamatot - értesült a hvg.hu. A meghökkentő elképzelés számításaink szerint a pénzintézeteknek összességében 25-30 milliárd forintba kerülne, hiszen elesnének a kamatjövedelemtől, a jegybanknak viszont ugyanennyivel csökkenne a kiadása, ami a nyereségességét (végső soron az államháztartás helyzetét) javítaná.

Bár az elfogadott szakmai álláspont szerint a tartalékra fizetendő piaci kamat a helyes gyakorlat, a jegybankok nagyon sok helyen kihasználják a bankrendszer rejtett adóztatásának a lehetőségét. A hvg.hu által idézett tanulmány szerint a jegybanki alapkamatot 2010-ben csak 7 központi bank fizette, 28 az alapkamatnál kevesebbet, 86 pedig nem fizetett díjat a kötelező tartalékra. Viszont a nagy központi bankok (a Fed, a Bank of England és az Európai Központi Bank) fizetnek a bankok kötelező tartaléka után.

A magyar bankrendszernek vélhetően jelentős teher lenne egy ilyen visszalépés, hiszen az elmúlt hetekben tudhatták meg, hogy az évi mintegy 140-150 milliárd forintos terhet jelentő bankadó "örök életre" fennmarad. Közvetett úton a bankadóhoz hasonlóan a tartalék utáni kamatfizetés megszűnése is bankrendszer tőkéjét apasztja, vagyis hitelezési kapacitása tovább szűkülne.

A tartalékok előírt mértéke a 2008 végi tartalékráta-csökkentés után az utóbbi két évben 410-470 milliárd forint között ingadozott a szektor egésze számára, de jellemző, hogy a szektor az egyes hónapokra előírt szintet 5-10 milliárd forinttal túltartalékolja, hogy biztosan elkerülje az alultartalékolásért járó pénzügyi büntetést. A kötelező tartalékok szintjéből és a jegybanki alapkamat várható további csökkentéséből az adódik, hogy a bankszektor mintegy 25-30 milliárd forintos kamatbevétel-kieséssel számolhat, ha a kötelezően előírt tartalékokra a sajtóértesüléssel összhangban valóban nem fizetne majd kamatot az MNB.

A hvg.hu másik értesülése szerint a kormány azt is szeretné elérni, hogy a jegybank kéthetes kötvényállománya csökkenjen. Az ötlet szerint korlátozni kellene a bankok forrásainak a kéthetes kötvénybe való elhelyezésének lehetőségét. Ennek hatása a fenti elképzeléshez hasonló lenne: a jegybank kamatkiadásai csökkennének, ahogy a kereskedelmi bankok ilyen típusú bevételei szintén. Ez költségvetési szempontból szintén előnyös lenne, azonban számos hátulütője van az ötletnek - írta a portfolio.hu.

Egyrészt félreértés, hogy egy ilyen lépés a hitelezést élénkítené. Valójában a hitelezés élénkülésével sem csökkenne ez az állomány, hiszen az új hitel a bankszektorban valahol ismét forrásként jelentkezne, és eszközoldali likviditásként ugyanúgy kicsapódna kéthetes kötvényben. A legegyszerűbb úgy elképzelni, hogy a felesleges likviditás egy forró krumpli, amit egymás között dobálnak a bankrendszer szereplői - a hitelezési aktivitástól függetlenül.

A korlátozó lépés viszont torzulást okozhatna a jegybanki transzmisszióban, hiszen az MNB a kéthetes kötvény kamatán keresztül befolyásolja az eszközárakat a gazdaságban. Hasonló esetre egyébként volt már példa: 2003 januárjában a sáveltörlési spekuláció olyan hatalmas forró pénz beáramlást okozott, hogy már a jegybank is "elugrott" előle. Azzal, hogy megszüntette a kéthetes betétben való korlátlan rendelkezésre állást, de facto kamatcsökkentést hajtott végre a jegybank (a jóval alacsonyabb kamatú overnight bankközi betétállományba szorult be a forró tőke jó része, és lassan hagyta el az országot), nem is folytatta sokáig ezt a gyakorlatot a jegybank, mert hosszabb távon káros hatásai világosak voltak.

A pénzintézetek számára egy ilyen lépés szintén tőkevesztést, hitelezésikapacitás-szűkülést okozna, amennyiben nem találna hasonló kamatozású rövid lejáratú eszközt. Mivel a teljes kéthetes állomány majdnem 4000 milliárd forint, a korlátozás mértékétől függően ez a teher akár sokszorosa is lehet a tartalékon elszenvedett veszteségeknek, egy második bankadóként funkcionálhat - olvasható a portfolio.hu-n.

A hvg.hu írása szerint további ötlet az IMF-devizahitel közvetlenül devizatartalékból való finanszírozása. Ahogy azt az alábbi cikkünkben már megírtuk, ez teljes félreértés a gazdaságpolitika részéről. A devizatartalék jellege, a devizatartalék szintje, valamint az uniós szabályozás egyaránt nehézzé teszi, hogy a kormány olyan forrásként tekinthessen erre a jegybanki eszközre, ami nagy szabadsággal felhasználható céljaihoz.