A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

Nézőpont függvényében ugyanaz a hír lehet jó vagy rossz is. Remek példa erre a görög helyzet megoldása, amely bár fájdalmas és aggályos, mégiscsak megoldás − nem kell többé találgatni, kik mennyit és főleg mi módon fognak bukni a görög állam eurózónába való belépésekor és azóta tanúsított magatartása miatt. Már pontosan tudunk mindent, egy hete már azt is, hogy az "új" görög kötvényeket a névérték 21,5 százalékára árazta a piac. Továbbá azt is, hogy a biztosításként működő úgynevezett cds-ek fizetnek, tehát akár államcsőd a neve, akár nem, a kötvénycsere államcsőd-értelmezési szempontból biztosítási eseménynek minősül.

Az érem másik oldala, hogy a megoldás precedenst teremthet, hiszen vannak még bajban lévő vagy jó eséllyel bajba jutó országok. Egyre többször felvetődik, vajon melyik eurózónatag lesz a következő, amelyik az Európai Unióval megállapodva, annak jóváhagyásával fityiszt mutat a kötvénytulajdonosoknak, amikor eljön a fizetés ideje.

Az állampapír a kockázatmentes befektetés?

Állampapír-piaci szempontból is felvetődik néhány súlyos kérdés. Mi alapján értékeljük egy eurózónatag által kibocsátott állampapír kockázatát, igaz-e az ebben a kontextusban, hogy az állampapír a legbiztonságosabb befektetés? Igaz-e, hogy az állampapírhozamot felfoghatjuk egyfajta kockázatmentes kamatlábként? Fenntartható-e hosszú távon, és ha igen, milyen áron az euró úgy, hogy az állampapírpiacok lokálisak, azaz ott többnyire nem az unió vagy legalábbis az eurozóna által garantált kötvények forognak? Válaszok egyelőre nincsenek, azonban látható, hogy olyan kérdésekről van szó, amelyek alapvető szemléletváltást eredményezhetnek az állampapírpiacon.

Itthon a piacot izgalomban tartó fő kérdés továbbra is az, hogy lesz-e EU−IMF-megállapodás vagy sem, illetve újfent az is, ki szerint kellene ez feltétlenül, s ki látja úgy, hogy enélkül is meg lehet lenni. És itt érkeztünk el a kapocshoz a görög megoldás és a hazai helyzet között.

Unortodoxia itt és ott

A megállapodás annál nehezebbnek ígérkezik, minél inkább "unortodox" itthon a (gazdaság)politika. Onnantól kezdve azonban, hogy az unió bizonyos körülmények közt maga is hajlik az ilyesmire, felbátorodhatnak az unortodoxia hazai támogatói. Joggal érvelhetnek, hogy megállapodás nélkül is van élet, ha nagy baj van, mint a példa mutatja, az unió is kapható egy kis rendhagyásra. Egy kezelhetetlennek tűnő államadósságot például uniókonform módon lehet adott esetben görög módon csökkenteni és így máris kezelhetővé válik. Természetesen az utóbbihoz hasonlót felelős helyen senki fel sem vet, adott helyzetben azonban kimondatlanul is ott lehet a levegőben.

A piacok egyelőre tanácstalannak tűnnek, a megállapodás körüli meccs eléggé kétesélyesnek látszik. Érdemi összefüggés figyelhető meg ugyanakkor a forintárfolyam és a megállapodásra való hajlandóságunk aktuális állapota között − minél gyengébb a forint, annál fokozottabbnak látszik a döntéshozók körében a megállapodás iránti igény.

A hazai állampapírpiac pedig nem is tehet mást, mint az éppen aktuális helyzetre reagál − pozitívan az esélyek növekedésére, negatívan pedig a csökkenésére. A csütörtöki kötvényaukciók idején elég pesszimista volt a hangulat, így a hozamok jelentősen emelkedtek az előző napi másodpiaci referenciaértékekhez képest. Mindhárom kötvénysorozat hozamszintje a 8-9 százalékos tartomány felső felébe esett, a hosszabb futamidőknél magasabb értékekkel. Ugyanakkor a kereslet nagyságára nem lehet panasz, a hároméves sorozatból mennyiségi emelés is történt, s komoly tételek keltek el a délutáni átlagáras, úgynevezett nem kompetitív értékesítés keretében is.