Magyarország ketyegő klímabombán ücsörög

– fogalmazott az Economxnak Botár Alexa, a Magyar Természetvédők Szövetségének (MTVSZ) éghajlat és energia programigazgatója. Magyarországon ugyanis a lakások 86 százaléka energetikailag elavultnak számít, azaz DD vagy annál rosszabb besorolással rendelkeznek az Energiaügyi Minisztérium által az Európai Bizottságnak (tavaly) benyújtott frissített klímaterve (NEKT) szerint. Ez nagyjából 3,85 millió háztartást jelent. A szakértő szerint az, hogy ötből négy otthon energetikailag elavult, annak egyszerre pénzügyi, politikai és társadalmi okai is vannak: a múltban elmaradtak az ösztönző programok, a rezsicsökkentés mesterségesen olcsóvá tette az (fosszilis) energiát, és máig nincs valódi stratégia arra, hogyan kellene gyorsítani a felújításokat.

Bár a felújítási szándék megvan – a  21 Kutatóközpont kutatása szerint a következő 5 évben a háztartások 60 százaléka tervez valamilyen energiafogyasztás-csökkentő felújítást –, de korábban a felújítások zöme nem energetikai jellegű volt. „Sokan komfortnövelő beavatkozásokra – például fürdőfelújításra vagy festésre – költik a pénzt, miközben az épület állapota ezt nem indokolja.”

Magyarország már legalább 10-15 év késésben van a lakossági energetikai felújításokkal – és ha most sem sikerül felpörgetni a tempót, a klímacélok és a társadalmi igazságosság is elérhetetlenné válik.

„Ha 10-20 évvel ezelőtt lettek volna célzott, átfogó sokéves felújítási programok, ma sokkal előrébb járnánk” – mondja Botár Alexa. Az energiaszegénységben élők továbbra is teljesen kimaradnak az energetikai felújítási támogatásokból, holott pont náluk lenne a legnagyobb szükség az akár 90–95 százalékos vissza nem térítendő támogatásra. „Ez nemcsak klíma-, hanem szociálpolitikai ügy is. A legnagyobb lemaradás pont azoknál van, akik önerőből képtelenek lépni.”

„Ez tartós rezsicsökkentés lenne”

Botár Alexa szerint a többség nem készít energetikai tervet sem, sőt sokan még azzal sincsenek tisztában, hogy a lakásukra elköltött pénz nem feltétlenül hoz megtakarítást, ha nem a megfelelő sorrendben történnek a fejlesztések. „Sokan utólag csodálkoznak, hogy a komfortnövelő felújításokkal nem spórolnak az energián. És akkor még a napelemekről nem is beszéltünk – ha nincs előtte hőszigetelés, korszerűsítés, a napelem-beruházás önmagában nem garantált, hogy hozza a várt spórolási eredményt.” Sokan tehát azt hiszik, hogy ha már „fejlesztenek”, akkor energiát is spórolnak, de ez tévhit Botár szerint. „(Energetikai) Tervezés, tanácsadás nélkül ezek a beruházások nem hatékonyak.” Az energiatudatos döntéshez idő, energia, és főként hozzáférés kell – ezekből pedig a leginkább rászorulóknál van a legkevesebb.

A programok jelenlegi formájukban még az átlagjövedelműeket is csak óvatosan célozzák. A jelenlegi Otthonfelújítási Program (3 millió forint vissza nem térítendő támogatás, 3 millió kamatmentes hitel, 1 millió önerő) elsősorban így is rájuk lő, de a konstrukció sokaknak még így is önmagában akadály, míg az energiaszegénységben élők – a legnagyobb lemaradásban lévők – gyakorlatilag teljesen kimaradnak. „Nekik 90–95 százalékos támogatási intenzitásra lenne szükség” – mondja Botár, de ilyen program jelenleg nincs. Ráadásul az állami konstrukciók sokszor bonyolultak, adminisztratívan terhelőek, és szakember sincs elég – miközben a korszerűsítés több százezer embert mozgathatna meg az építőiparban.

Azt azért így is hozzátette, hogy hosszabb távon még így is megtérülhetnek a beruházások – különösen, ha az energiaárak ismét emelkednek.

Ugyanakkor a program csak mintegy 20 ezer háztartás korszerűsítésére elegendő, miközben évi 100–130 ezer felújításra lenne szükség a klímacélok tartásához.

Elszalasztott lehetőség?

A mostani, 2021–2027-es uniós költségvetési ciklus történelmi esély: a klímaváltozás elleni fellépésre, energiaátmenetre eddig soha nem látott mértékű forrás áll rendelkezésre. Ám ezeknek csak töredéke jut el oda, ahová kellene. A Helyreállítási Alap, a RepowerEU vagy a kvótabevételekből képzett Modernizációs Alap százmilliárdokat tartalmaz – de felhasználásuk körül sok a bizonytalanság. „Ha most nem lépünk, 2030 után jóval kevesebb lesz az elérhető uniós pénz” – figyelmeztet Botár, aki szerint az időnk nemhogy kevés, hanem már el is ment, és amit most teszünk, azzal már eleve „főleg csak a lemaradást próbáljuk ledolgozni, bár  a jövőt építjük”.

A szakértő szerint azért látszanak „jó jelek” is, ilyen például az energiahatékonysági kötelezettségi rendszer (EKR) módosítása, ami ha jól működik, akkor piaci alapú mechanizmusként tudja támogatni a komplexebb felújításokat is, nem csak a padlásfödém szigetelést. Ugyanez igaz a szociális klímaalapra is:

Magyarország 2026 és 2032 között 1500 milliárd forintot használhat fel, amelyből mintegy 900 milliárdot energetikai célokra lehetne fordítani.

Csakhogy ehhez előbb el kell(ett volna) készíteni a nemzeti szociális klímatervet – a határidő 2025. június 30. volt.

Botár Alexa szerint a klímatörvény továbbra is lehetőséget ad: Magyarország elkötelezett a 2050-es klímasemlegesség mellett. A probléma inkább a 2030-as célok gyengesége, ugyanis a 40 százalékos kibocsátáscsökkentést már (2023-ban) elértük, de ezt nem ambícióként kéne kezelni, hanem minimumként – „erre figyelmeztetett az Alkotmánybíróság is”.

Épületekre bízzuk a klímacélokat

Az újraiparosítás célkitűzéseit a tervek engedékenyebben kezelik, miközben a (lakossági) épületekre nehezedik a klímacélok súlya. Az MTVSZ szerint viszont az energetikai korszerűsítések sokkal többet nyújthatnának: gazdaságélénkítést, kibocsátáscsökkentést, energiafüggetlenséget, rezsicsökkentést és klímaalkalmazkodást egyszerre. De ehhez forrás, program, szakember és politikai akarat kell – nem 2030-ban, hanem most.

„Az energetikai korszerűsítés valójában nem akadály, hanem lehetőség” – zárta Botár Alexa. „Ha jól csináljuk, nemcsak a kibocsátások csökkennek, hanem a lakók is jobban élnek – és  az ország is kevésbé függ import (fosszilis) energiától.”