Egy egészségügyi mesterségesintelligencia-stratégia megvalósítását jelentette be Szócska Miklós, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatója, az egészségügyi MI-stratégia egyik legismertebb hazai szószólója a Magyar Egészségügyi Menedzsment Társaság „Adatvezérelt egészségügy és kiberbiztonság” konferenciáján.
A szakember úgy fogalmazott: készül egy úgynevezett iEESZT, amely a magyar ellátórendszer központi „motorja” lehet. Nem pusztán adattárházról, hanem intelligens, döntéstámogató infrastruktúráról beszélünk.
Szócska Miklós szerint az „adatvagyon-narratíva” önmagában kevés: alkalmazásvagyon-narratívára van szükség.
Az adat az új olaj – ez igaz –, de nem a nyersanyag a lényeg, hanem hogy legyen benzinkúthálózatunk
– érzékeltette a különbséget.
Vagyis a kérdés nem az, hogy van-e adat, hanem az, hogy abból épül-e működő, klinikailag hasznos rendszer. Egy szuverén, intelligens EESZT-re van szükség, amely nemcsak tárol, hanem értelmez és támogat.
Matematikusok az egészségügyért
A „betegéletút-misszió” szakmai hátteréről Miklós Dezső, a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet főigazgató-helyettese beszélt. Magyar kutatók olyan matematikai modelleken dolgoznak, amelyek pontosabbá tehetik az egészségügyi rendszert kiszolgáló mesterséges intelligenciát.
A fejlesztés végső nyertese a beteg lehet: pontosabb diagnózis, célzottabb terápia, kevesebb elkerülhető szövődmény.
A magyar egészségügy adatvagyona európai összevetésben is jelentős. A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) több mint másfél évtizedre visszamenőleg gyűjti a finanszírozott ellátási eseményeket. Évente nagyságrendileg 70–80 millió járóbeteg-eset, több mint 2 millió fekvőbeteg-ellátás, tízmilliós nagyságrendű képalkotó és laborvizsgálat, valamint százmilliót meghaladó vénykiváltási adat keletkezik a rendszerben. Ez strukturált, kódolt adatállomány, amely elsősorban finanszírozási logika mentén épül fel.
Ezzel párhuzamosan az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) 2017-es indulása óta több milliárd egészségügyi dokumentumot rögzített: ambuláns lapokat, zárójelentéseket, leleteket, e-recepteket. A rendszerhez ma már több mint tízmillió állampolgár adatai kapcsolódnak, és naponta több millió tranzakció zajlik benne.
Két adatvilág, más-más logika
A két adatvagyon azonban eltérő természetű. A NEAK-adatok jól strukturáltak, de klinikai mélységük korlátozott. Az EESZT-ben található dokumentumok viszont jellemzően szabad szöveges formában, orvosi-latin terminológiával kerülnek rögzítésre. Ezek önmagukban nem elemezhetők gépi úton: előbb strukturált adatot kell kinyerni belőlük természetesnyelv-feldolgozási és gépi tanulási módszerekkel.
Ez a kettősség az oka annak, hogy ma sem az egyéni betegellátásban, sem a rendszerirányítás szintjén nem áll össze egy magas minőségű, teljes betegéletút. Márpedig egy krónikus beteg – például cukorbeteg vagy kardiovaszkuláris páciens – esetében akár több száz dokumentum és több ezer adatpont keletkezik az évek során. Ha ezek nem kapcsolódnak össze, a rendszer nem látja az időbeli mintázatokat, az ellátási töréseket vagy a rizikópontokat.
A mesterséges intelligencia fejlődésével ma már rendelkezésre állnak azok az eszközök – strukturált adatkinyerés, prediktív modellezés, hálózatelemzés –, amelyek a korábban széttöredezett dokumentumtömeget elemezhető életút-adatbázissá alakíthatják. A „betegéletút-misszió” célja éppen ez: a magyar egészségügy gazdag, de jelenleg alulhasznosított adatvagyonát valódi prevenciós, prediktív és döntéstámogató erőforrássá formálni.
A fejlesztés ambíciója túlmutat az adatösszekapcsoláson. A cél a betegadatok betegéletúttá szervezése, majd ezek gyakorlati hasznosítása az egyéni betegellátásban, a klinikai döntéstámogatásban, az igazgatási folyamatokban és a népegészségügyben egyaránt. A jövőkép szerint a rendszer képes lehet arra, hogy egy adott beteg életútja alapján előre jelezze a kockázatos eseményeket – például egy elmaradó kontrollvizsgálat vagy egy gyógyszer-interakció veszélyét.
Az iEESZT fejlesztése jelenleg is zajlik – hangzott el a konferencián.
A koncepció szerint a háziorvosi rendelőben „egy kattintással” elérhető, áttekinthető, időrendbe szervezett kórtörténet jelenne meg, amelyet nemcsak a háziorvos, hanem a mentőszolgálat, az ügyelet vagy a szakorvos is azonnal használhatna.
Ha a rendszer valóban képes lesz integrálni a finanszírozási és klinikai adatvagyont, az nem csupán informatikai fejlesztés lesz, hanem az egészségügyi rendszer működési logikájának átalakulása.