Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatói keményen nekimentek annak a kormányzati célnak, amely a gimnáziumok rovására növelné a szakiskolai képzésben részt vevők létszámát. Az Érettségi védelmében című (innen PDF-ben letölthető) tanulmány előzménye az a képzési reform, amelyet a szakmunkát preferáló Orbán Viktor miniszterelnök a legfontosabb, előttünk álló átalakításnak nevezett. Eszerint a szakiskolák a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) alá kerülnek, leválasztják róluk az érettségit adó intézményeket, és egyenként nézik majd meg, hogy melyik gimnáziumok működhetnek a jövőben is - írja az Index.
A kormány folyamatosan arra hivatkozik, hogy miközben a rendszerváltás óta mindenki gimnáziumba akar menni, Magyarországon súlyos szakemberhiány van, és itt az idő újra megerősíteni a szakképzést. Ehhez képest az MTA hét kutatója számokkal támasztja alá, hogy már az alapdiagnózis is téves: az elmúlt húsz évben a középfokú szakképzés gyakorlatilag végig állandó szinten volt.
A szakközép ráadásul inkább juttat munkához: az ott érettségizők 4,8 százalékos átlagos munkanélküliségével szemben a szakiskolával rendelkezőknél 8 százalék volt az utóbbi időkben az állásnélküliek aránya. És akkor még arról nem volt szó, hogy 25 százalékkal magasabb a szakközépiskolai érettségivel bírók átlagkeresete. A fizetéskülönbség a nyugdíjig - a mai bérekkel számolva - összesen 8 milliónál is több, vagyis egy vidéki háznyival kevesebbjük lesz az érettségi nélkülieknek.
A tervezett magyarországi reformok a célként megjelölt duális képzés természetének teljes félreértéséről tanúskodnak - írják. Hamis az a gyakran hangoztatott szólam is, hogy Magyarországon diplomás-túlképzés van, hiszen még a legfiatalabb korosztályban is az EU-s országok alsó harmadában vagyunk a felsőfokú végzettségek arányait tekintve.
A szegények járnának a legrosszabbul
A kevesebb érettségi minden továbbtanulásban gondolkodó családot nehezebb helyzetbe hozna, de legrosszabbul a szegényebbek jönnének ki a változásokból. Hogy pontosan mennyire rosszul, arra a most nyilvánosságra hozott vizsgálatban többféle szimulációs számítást is elvégeztek, és mindegyikből az látszik, hogy a lépés tovább növelné az egyenlőtlenségeket a magyar társadalomban.
A magyarhoz hasonló gazdaságokban a munkaerőkereslet mindenhol a nem rutinjellegű szellemi tevékenységek felé tolódik el. A kutatók maguk is azt írják, hogy a megállapításaik "semmilyen meglepetést nem okoznának egy, a fejlett piacgazdaságokból összegyűlt közönségnek, legfeljebb nem értenék, hogy miért osztunk meg velük közhelyesnek számító megfigyeléseket". Hogy mégis le kellett írniuk, nem őket minősíti.