Az alkoholfogyasztás globálisan jelentős egészségügyi, társadalmi és gazdasági terhet jelent. Bár negatív hatásai széles körben ismertek az alkohol továbbra is a leggyakrabban fogyasztott, népegészségügyileg kiemelten fontos pszichoaktív szer. Míg 2019-ben a magyar lakosság mindössze 29 százaléka a nyilatkozott úgy, hogy soha vagy az utóbbi egy évben nem ivott alkoholt. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy 2024-ben mintegy 18 ezer beteg részesült járóbeteg-ellátásban alkoholhoz kapcsolódó mentális és viselkedési rendellenességek miatt.
Az alkoholról Magyarországon hajlamosak vagyunk kulturális kérdésként beszélni: hagyomány, társasági szokás, „egy pohár még belefér”. A számok azonban józanítóbb történetet mesélnek.
Egy friss, az Orvosi Hetilapban megjelent tanulmány alapján kirajzolódik, mekkora egészségügyi és gazdasági árat fizet az ország az alkoholfogyasztásért, még akkor is, ha az elmúlt két évtizedben valóban kevesebbet iszunk.
A férfiak nehezebben mondanak nemet az alkoholra
Az alkoholfogyasztáshoz köthető halálozás Magyarországon 2019-ben közel nyolcezer esetet tett ki, ami több mint 40 százalékos csökkenést jelent a 2000-es adatokhoz képest.
Az alkohol okozta halálesetek az összes halálozás 6 százalékát tették ki, ami a 2000. évi adathoz viszonyítva 3 százalékpontos csökkenést jelent. A nemek közötti különbségek szembetűnőek: a férfiak körében az alkohollal összefüggő halálozás több mint négyszerese volt a nőknél tapasztaltnak, és az összhalálozásban való arányuk is több mint négyszer nagyobb volt.
A kétezres évek elején Magyarország Európa élmezőnyéhez tartozott az egy főre jutó alkoholfogyasztásban. Azóta látványos fordulat történt: a fogyasztás meredeken csökkent, majd a 2010-es évek elejétől stabilan a közép-európai átlag alá került. Ez egyébként egy népegészségügyi sikertörténetnek tűnik, és az adatok igazolják is, hogy az alkoholhoz köthető halálozás több mint 40 százalékkal esett vissza 2000 és 2019 között. Az idő előtti halálozás miatt elvesztett életévek száma a felére csökkent, a tartós egészségkárosodással töltött évek száma pedig ötödével mérséklődött – írja a tanulmány.
300 ezer egészséges életév veszett oda
A kedvező trendek mögött azonban továbbra is súlyos teher húzódik meg. 2019-ben mintegy 300 ezer egészséges életév veszett el Magyarországon az alkoholfogyasztás miatt. Ez a mutató – a szaknyelvben DALY – egyszerre fejezi ki az idő előtt bekövetkező halálozás és a betegségek miatti életminőségromlás hatását.
A veszteségek szerkezete különösen beszédes. A halálesetek döntő többsége nem látványos balesetekhez, hanem lassan kialakuló betegségekhez kötődik.
A rosszindulatú daganatok és az alkoholos májbetegségek – elsősorban a cirrhosis – együtt az alkoholhoz kapcsolódó halálozások több mint feléért felelősek.
Ezzel szemben az életminőséget rontó, de nem feltétlenül halálos következményeknél más kép rajzolódik ki: itt a sérülések – elesések, közúti balesetek – és az alkohol okozta mentális, viselkedési zavarok dominálnak. Az alkohol tehát egyszerre öl „csendben” a kórházi osztályokon, és rombol hangosan a mindennapokban.
Nemzetközi összehasonlításban a magyar kép felemás. A közép-európai országokhoz hasonló szinten állunk, de Nyugat-Európához mérten még mindig jelentős a lemaradás. Ott az alkoholhoz köthető halálozás és az idő előtti halál miatti veszteség nagyjából fele a magyarnak. Ez arra utal, hogy nem pusztán a fogyasztás mennyisége számít, hanem az is, mennyire hatékony a betegségek megelőzése, korai felismerése és kezelése.
Negatív a mérleg
A tanulmány becslése szerint az alkoholfogyasztás teljes társadalmi költsége 2019-ben megközelíthette a 800 milliárd forintot, ami a GDP mintegy 1,7 százaléka. Ebben benne van az elvesztett munkaerő, a csökkenő termelékenység és az egészségkárosodás közvetlen hatása.
Mindez éles kontrasztban áll azzal, hogy az alkoholforgalmazásból származó állami bevételek nagyjából 250 milliárd forintra tehetők. A mérleg egyértelműen negatív: a társadalom jóval többet veszít, mint amennyit nyer.
A tanulmány szerint a csökkenő alkoholfogyasztás azt mutatja, hogy a szigorúbb szabályozás, az adópolitika és a közlekedésbiztonsági intézkedések működnek. Ugyanakkor az is világos, hogy ez önmagában nem elég. A következő években két irányban van mozgástér: tovább lehet szűkíteni az alkoholfogyasztás terét, és javítani lehet az alkoholhoz köthető betegségek – különösen a daganatok és a májbetegségek – kezelésének eredményességét.
Az alkohol tehát ma már nem elsősorban életmódkérdés, hanem versenyképességi tényező. Az elvesztett egészséges évek, a kieső munka és a növekvő egészségügyi terhek mind azt jelzik: az alkoholfogyasztás mérséklése nemcsak egyéni, hanem nemzetgazdasági érdek is. A számok alapján a kérdés nem az, hogy megengedhetjük-e magunknak a szigorúbb fellépést – hanem az, hogy meddig engedhetjük meg magunknak, hogy ne tegyük meg.