Jól látszik, hogy a kormány szeretné, hogy Magyarország akkumulátorgyártó nagyhatalom legyen. Hol tartunk most ezen az úton?

Az elektromobilitás egy gyorsan fejlődő iparág, különösképpen a levegőminőségi kritériumok és az EU azon célkitűzése miatt, hogy a kontinens 2050-re karbonsemleges legyen. A tavalyi év végén minden sajtóorgánum beszámolt arról, hogy az európai uniós szabályozás értelmében 2035 után nem lehet majd benzin és dízelüzemű autókat forgalomba helyezni. Ez is része az úgynevezett zöld átállásnak, amely a közlekedésen belül leginkább abban tapasztalható, hogy a fosszilis üzemanyagok alkalmazását lecseréljük alternatív hajtású járművekre. A mostani beruházásnak köszönhetően Európában jelenleg Németország után Magyarország lehet a lítium-ion akkumulátorgyártás fő európai központja, amelyhez számos akkumulátor gyártáshoz szükséges beszállító is társul, ami erősíti a hazai gazdaságot. A világon a zöld átállás az egyik legmeghatározóbb trend a gazdasági fejlődés esetében.

A mindenkori kormányok eldönthetik, hogy ennek a trendnek az élére állnak, vagy csak messziről figyelik, ahogy a világ átalakul

Körülbelül fél éve mikor a debreceni gyár bejelentette a rekordösszegű beruházást, Igor Matovič szlovák pénzügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy Magyarország rakétaként száguld és Szlovákia úgy néz ki mellette, mint egy szegény rokon. A legtöbb EU-s tagállamban jelentős akkumulátor beruházások indultak meg pl. Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Norvégiában és más európai országokban is. Jól mutatja ez a helyzet is, hogy mekkora a verseny az tagállamok között, az ilyen mértékű befektetések megszerzésében. Azt látom, hogy Magyarország ezen a globálisan meghatározó úton halad, ami egyben stratégiai jelentőségű kérdés is.

A zöld átállás az egyik legmeghatározóbb trend a gazdasági fejlődés esetében
Kép: Bera Péter

Az világos, hogy Kína mind a technológia tekintetében mind pedig az akkumulátor-gyártásban jóformán mindenki előtt jár. Azonban a világelsők között van a lítium-kitermelésben is. A szocializmusban a vas és acél országát akarták nálunk megteremteni - vasérc nélkül. Lehetünk akkumulátor-nagyhatalom lítium nélkül?

Egészen pontosan Kína a világ 3. helyén áll lítium-kitermelésben, őket megelőzi Chile és Ausztrália is. Kínának világszerte jelentős a lítiumbányákban való érdekeltsége, vagyis az gyártáshoz szükséges alapanyagok egy jelentős része nem Kínában kerül kibányászásra. Ez rámutat arra, hogy az Európai Unió is végezhet a jövőben még ez irányú akvizíciókat. A lítium az egyik legfontosabb nyersanyag az akkumulátorgyártáshoz, és sajnos tény, hogy 2021-ben az EU-ban felhasznált ritkaföldfémek 98 százalékát Kínából importálták.

Alig 2 hete jelentették be Svédországban, hogy megtalálták Európa legnagyobb ritkaföldfém lelőhelyét, több mint 1 millió tonna mennyiségben, ami hozzávetőlegesen 1 százalék a világon becsült 120 millió tonna készletéhez képest. A németeknél 2 éve óriási lítiumlelőhelyet találtak, amely becslések alapján akár 400 millió elektromos autó lítium igényét tudja fedezni. Ezekből is látszik, hogy Európában nagy a verseny ezekért a nyersanyagokért és komoly mennyiségű pénzeket is mozgatnak ezekben az iparágakban annak érdekében, hogy új lelőhelyeket tárjanak fel.

Szükségünk lesz a nyersanyagokra, amelyeket Európán belül korlátozott mennyiségben tudunk beszerezni, de a folyamatosan növekvő igények és az EU-s célkitűzések miatt egyre inkább importfüggőségre fogunk szorulni. Vagyis a probléma nem csak a hazánkban létesítendő gyárakat érinti, ezért európai-szintű stratégiában érdemes gondolkodni.

Ha már lítiumbányászat - Ön is megemlíti a nemrég publikált tanulmányában, hogy a közlekedés villamosításának következtében az akkumulátorok iránti kereslet gyorsan növekszik, 2030-ra várhatóan a 14-szeresére nő. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy a következő évtizedekben ez lesz az útja a mobilizációnak. Van akkora lítium-készlet egyáltalán a földön, ami ki tudja elégíteni az igényeket?

Évente 100-120 millió személyautót gyártunk globálisan. Vannak elemzések, amik arra mutatnak rá, hogy ha minden újonnan legyártott autó elektromos lenne, akár néhány évtized alatt elfogyasztanánk a Föld eddig ismert lítium készleteit. Szerencsére itt még nem tartunk, de az igaz, hogy folyamatosan növekszik a kitermelés. Természetesen minden nyersanyag véges, de valószínűleg még nem ismerünk minden potenciálisan kibányászható készletet. Ha belegondolunk, évtizedek óta folyamatosan visszatérő gondolat, hogy a fosszilis energiahordozó készleteink ki fognak merülni. Azonban az új készletek felfedezése folyamatosan biztosította a világ növekvő energiaigényét. Természetesen nem lehet tudni mennyi „felfedezetlen” készlet fekszik még alattunk, de azért nem érdemes még a vészharangokat sem kongatni. A növekvő energiaigény és globálisan tapasztalható gazdasági teljesítmény növekedés miatt, nőttek az iparági fejlesztések és az új befektetések, amely új lelőhelyek kiaknázását tették lehetővé. Elképzelhető, hogy a ritkaföldfémek esetében is megmutatkozik ez a tendencia. De mivel végesek ezek az erőforrások, ezért

stratégiai kérdés a körforgásos gazdasági rendszer alapján kiépíteni a gazdasági mechanizmust, hogy a forgalomban lévő termékekből, ebben az esetben az elektromos gépjárművek akkumulátoraiból kinyerni és újrahasznosítani az értékes nyersanyagokat

Szintén megoldással szolgálhatnak az olyan társadalmi innovációk, mint például a megosztott gazdasági modellek. Ezek lehetővé teszik, hogy ugyanannyi nyersanyagból több hasznos értéket tudjunk teremteni. Ennek egyik változatai a már ma is ismert autómegosztási szolgáltatások, amelyek segítségével elérhető, hogy egy gépjárművet akár több, egymástól teljesen független felhasználó is használni tudjon.

Lítiumbánya az Atacama-sivatagban, Chile
Kép: Reuters

Az akkumulátor-technológia kritikusainak gyakran hangoztatott érve, hogy a lítiumbányászat olyan természeti károkat okoz, ami simán összevethető a fosszilis energiafelhasználás hátrányaival. Mérhető a kitermelés okozta kár?

A nyersanyagok kitermelése alapvetően terheli a környezetet. A kérdés mindig az, hogy a kitermelés következtében tudjuk-e minimalizálni a környezeti hatásokat, illetve megkötni a szennyezőanyagokat mielőtt az ökoszisztémába kerülne. Az olajkutak telepítése és a kőolaj-kitermelés is jelentős környezeti kockázattal jár. Emlékezzünk vissza mikor a British Petrol egyik olajkitermelő platformja felrobbant és hónapokon keresztül szennyezte a Mexikói-öböl ökoszisztémáját, óriási visszafordíthatatlan környezeti és társadalmi károkat okozva ezzel.

Az Európai Unió azért vette fel a harcot a benzin- és dízelüzemű autókkal szemben, mert a teljes életciklus alapján a fosszilis üzemanyaggal működő járművek a legtöbb kutatás szerint környezetszennyezőbbek, mint az elektromos hajtáslánccal ellátott gépjárművek.

A Reuters szemlézett a napokban egy kutatást, amelyben megállapítják, hogy az akkumulátoros elektromos járművek életciklusuk során 66 százalékkal alacsonyabb üvegházhatású gáz kibocsátással rendelkeznek, mint a hagyományos belső égésű motorok. Az elektromobilitás és az elektrifikáció terjedésével folyamatosan nőnek a gyártásra vonatkozó szigorítások is, amelyek csökkenteni fogják a környezeti kockázatot is.

Van már megfelelő technológiája az akkumulátor-újrahasznosításnak?

Léteznek már alkalmas technológiák erre, de az újrahasznosításban is kellene a folyamatos kutatás-fejlesztéseket és az innovációs projekteket finanszírozni, hogy lehetőség legyen a veszélyes anyagok minél kisebb arányú felhasználására és az újrahasznosítási költségek folyamatos csökkentésére.

A széleskörű elterjedésnek nem az az akadálya, hogy nincs még elegendő mennyiségű használt akkumulátor?

A lítium-ion akkumulátorgyártás az elmúlt 12 évben jelentősen megnőtt, amelyhez a lítiumkitermelés is megnégyszereződött. Természetesen mire az akkumulátorok hulladékká válnak 10-20 év is lehet, ezért tömeges megjelenésükre már néhány éven belül számítani lehet. Az akkumulátorok hulladékká válásának ideje függ a használattól, a hőmérsékleti viszonyoktól, a javíthatóságuktól és az újra felhasznált akkumulátorok termék-élettartamától is, amelyet az ellátási láncban tartanak. Az Európai Unió irányelvei is azt célozzák, hogy minél hosszabb ideig ki tudjuk tolni az egyes termékek élettartamát és minél tovább tartsuk ezek alkatrészeit vagy nyersanyagait a gazdasági körforgásban.

Hogy kell egy ilyen újrahasznosító üzem működést elképzelni a gyakorlatban?

Többféle módszer is létezik. A lítium-ion akkumulátorokat először szétszerelik és mechanikusan kezelik pl. darálják. A mechanikai feldolgozás lehetővé teszi a műanyagok, az alumínium, a réz és a kritikus fémeket tartalmazó fekete massza visszanyerését, amelyet összegyűjtenek és újrahasznosításra visznek. A hidrometallurgiai újrahasznosítási folyamat egy kémiai kicsapási módszert foglal magában, amely lehetővé teszi a ritka ásványi anyagok kinyerését a fekete masszából, majd új akkumulátorok gyártása során felhasználják. A pirometallurigai módszer során ledarálják, majd magas hőmérsékleten egyéb részfolyamatok szükségesek a különböző fémek kinyeréséhez, mint pl. a lítium, a kobalt, a mangán és a nikkel. A pirometallurgiai eljárás energiaigényesebb, ellenben a hidrometallurgiai eljárásban veszélyes kémiai anyagokkal dolgoznak. Van még az ultrahangos eljárás, ami jelenleg még nem elterjedt, mert szabadalmaztatás alatt van, ami az előzetes kutatások alapján 60 százalékkal olcsóbb lehet, mint kibányászni, ami azért fontos szempont, mert az újrahasznosítás alapvetően egy eléggé költséges folyamat.

Visszatérve Magyarországra, mi az az előny, amit fel tudunk mutatni, mondjuk a környező országokhoz képest? Úgy is kérdezhetném: miért nálunk kopogtatnak a kínaiak?

Magyarországon Csehországhoz és Szlovákiához hasonlóan erős az autóipar, emiatt az akkumulátorgyártó cégek, elsősorban a környező európai autógyárakat akarják kiszolgálni. Mi elsősorban ezekkel az országokkal versenyzünk, aztán hogy mely gazdasági szempont alapján döntenek, az már a beruházón múlik. A beruházásösztönzési politika külön diszciplína, amelyet körforgásos gazdasággal foglalkozó szakpolitikai elemzőként nem tisztem értékelni. A korábbi elemzésem fő irányvonala, hogy a jövőbeni nyersanyagfüggőségünk csökkentésének érdekében és a körforgásos gazdasági modell alapján, itthon tartsuk a kritikus nyersanyagokat, újrahasznosításra kerüljenek és visszaforgassuk a gazdasági rendszer működésébe.

Csupán az adókedvezmények azok, amelye csábító erőt jelentenek, vagy esetleg direkt lazábbak a környezetvédelmi szabályok is, hogy ez se gördítsen akadályt a beruházók elé?

Az adópolitika megint csak nem tartozik az elemzési területeim közé. A környezeti határértékekre vonatkozóan viszont az Európai Uniónak szigorúan meghatározott jogszabályi előírásai vannak. Ehhez képest a tagállamok szigorúbb szabályokat alkothatnak, de annál lazábbakat nem. Vagyis az EU-s sztenderdektől Magyarországon sem lehet eltérni, minden ideérkező beruházónak ezen játékszabályok betartása mellett kell működnie.

 

A környezetvédelmi szabályok tekintetében ilyen beruházások esetén végezni kell előzetes vizsgálatokat, amelyek alapján az üzemek később működhetnek. Sok ilyen tényező van, amire mérnöki számításokat kell végezni a környezeti elemek, mint a talaj, víz, levegő, zaj és a hulladék tekintetében is. Ezért is igyekszik az Európai Unió az Európai Zöld Megállapodás (European Green Deal) keretében új rendeletekkel elősegíteni a fenntarthatóbb és a körforgásos gazdaság célkitűzéseinek jobban megfelelő akkumulátorok gyártási technológiák kifejlesztését, amelyeket a tagállamoknak is alkalmazni kell.

Az EU új jogszabályt fogadott el, hogy az akkumulátorokat teljes életciklusuk során fenntarthatóvá teszi az anyagok beszerzésétől a begyűjtésig és újrahasznosításig. Az akkumulátorokon címkék és QR-kódok lesznek elhelyezve, amelyeken a kapacitásukra, teljesítményükre, tartósságukra, kémiai összetételükre vonatkozó információk, valamint a 2 kWh-nál nagyobb kapacitású ipari akkumulátoroknak és az elektromos járművek akkumulátorainak "digitális akkumulátorútlevéllel" is rendelkezniük kell, amely tartalmazza az akkumulátortípusra vonatkozó információkat, valamint az egyes akkumulátorokra és azok használatára vonatkozó egyedi információkat. Az uniós piacon akkumulátorokat forgalomba hozó gazdasági szereplőnek ki kell dolgoznia és végre kell hajtania egy, a nemzetközi szabványokkal összhangban lévő, úgynevezett átvilágítási politikát, amely a nyersanyagok és másodlagos nyersanyagok beszerzésével, feldolgozásával és kereskedelmével kapcsolatos társadalmi és környezeti kockázatok kezelésére irányul, illetve kötelező lesz a szén-dioxid-kibocsátásról szóló nyilatkozat és címke is.

Vagyis, ha egy üzem nem tartja be az előírt szabályokat és határértékeket, az jogszabályt sért. Ha ilyen eset történik, azt ki kell vizsgálni a szakhatóság által és meg kell tenni a megfelelő lépéseket.

Azonban egy még meg nem valósult beruházás esetén prekoncepció, hogy jogszabályt sérteni érkezik ide a beruházó.

Debrecenben, a leendő akkumulátorgyár igencsak kiverte a biztosítékot, A lakosság fő gondja az volt, hogy csak azután kérdezték meg a véleményüket, hogy az állam már megegyezett a kínai CATL-lel az akkumulátorgyár megépítéséről. Az egyik botrányos kimenetelű közmeghallgatáson a hazaáruló kifejezést is hosszan skandálták. Mi lehet itt a fő gond? A könnyebbnek látszó utat választva kész tények elé a lakosságot, vagy szimplán rossz a kommunikáció?

Az emberek természetes módon aggódnak a saját életkörülményeik miatt. Ebben az esetben is fontos, hogy felkészítsük a lakosokat, hogy mit jelent egy ilyen jellegű beruházás a város számára. A szemléletformálás is ennek egyik eszköze, hogy tájékoztassuk, milyen gazdasági, társadalmi, de legfőképpen milyen környezetvédelmi hatásai vannak ezeknek a beruházásoknak.

Számos szemléletformálási kampányban vettem már részt és az a tapasztalatom, hogy a lakosok nagy részének nincsennek információik arról, hogy mit jelentenek ezek a környezetvédelemmel összefüggő rendszerek és hatások

Azonban a potenciális kockázatok és a valós hatások jelentősen eltérnek egymástól. Azt gondolom, hogy egy olyan országban, ahol négy évtizede működik atomerőmű (és újabbat épít), ott ezt nem kell különösebben magyarázni. Debrecen a 2. legnagyobb város hazánkban és egy ilyen jellegű beruházásnak számos pozitív hatása lehet, a képzett munkaerő-gazdálkodástól kezdve, a helyi adózásig, ami emeli a helyiek életszínvonalát is. Ilyen típusú fejlesztések hatására, kialakulhat egy oktatási ökoszisztéma is a szakképesítéstől kezdve a felsőfokú tanulmányokon át a kutatásig.

Az is felmerült, hogy 88 milliárddal támogatta az állam a gyárat, miközben ennek a pénznek máshol is jó helye lenne...

Ahogy beruházáspolitikai és adópolitikai kérdésekben nem vagyok illetékes, úgy azt gondolom, hogy a költségvetési gazdálkodás kapcsán sem az én véleményem a legrelevánsabb. A politika feladata eldönteni, hogy a rendelkezésre álló keretekből mire mennyi forrást allokál. A jelenlegi gazdasági válságban és energiafüggőségi környezetben fontos, hogy a hazai gazdasági rendszer szilárd alapokra támaszkodjon, tehát a kormánynak egyértelmű feladata, hogy megvédje Magyarország gazdasági teljesítőképességét. Az autóipari szektor a hazai GDP mintegy negyedét adja, ráadásul ebben az esetben Közép-Európa egyik legnagyobb befeketéséről beszélhetünk. Ezek alapján úgy vélem, hogy a kormány nem az ablakon dobta ki a fenti összeget.

Jogos-e az a félelem, hogy az akkumulátorgyár nem fogja betartani a jogszabályokat, ahogy pl. a gödi Samsung gyár is rendre megszegi az iparbiztonsági és katasztrófavédelmi szabályokat? Ők is gyanúba keveredtek, hogy hogy mérgező vegyi anyagokat engedtek a talajvízbe...

Magyarországon, mint az összes többi tagállamban, szabályozva van, hogy a gyárnak milyen kibocsátási határértékeket kell betartania, amelyet a hatóságok rendszeresen ellenőriznek. Ahhoz, hogy valós képet kapjunk, ahhoz alapos vizsgálat alá kell vonni a termelés működését és a vonatkozó vizsgálati eredményeket, engedélyeket, hatósági dokumentumokat. Magyarországon van egy európai sztenderdnek megfelelő környezetvédelmi szabályrendszer, amelyet az elmúlt években is rendszeresen alakítottak, módosítottak. Természetesen ez egy olyan terület, amelyet folyamatosan vizsgálni, ellenőrizni kell és adott esetben felülírni, pont a már korábban említett ipari fejlesztések eredményei miatt is.

Valóban ilyen járulékos veszélyei lehetnek egy ilyen üzemnek? Nincs erre biztonságos technológia?

Minden üzem esetében lehetnek járulékos veszélyek, egy egyszerű péküzem esetében is. Számos akkumulátorgyár van világszerte, Európában is egyre jelentősebb mennyiségben növekednek ezek az üzemek. Az ipar folyamatosan fejleszt ezen a területen, egyre korszerűbb technológiát alkalmaznak. Nem véletlenül foglalkozik ezzel az unió is kiemelt szinten, hiszen alapvető érdekünk, hogy a karbonsemlegesség mellett biztonságos technológiát alkalmazzunk. A brüsszeli politikusok folyamatosan elemzik ezeket a szektorokat és annak mentén alakítják ki a jogszabályi környezetet. A folyamatos fejlesztések hatására új technológiák jelennek meg, amelyeket szabványosítani kell, ezért ezekre is részletesebb műszaki, gazdasági és jogi környezetet kell majd az EU-nak a jövőben biztosítania. Ezek lesznek a zöld gazdaságfejlődés egyik alapkövei.

Bár a beruházó azzal nyugtat, hogy tisztított szennyvizet használnak majd a gyártáskor, mégis nagy a félelem, hogy rengeteg vizet szív majd el a várostól. Jogos az ilyen félelem?

Az akkumulátor gyártásnak magas a vízigénye. Amennyiben a beruházó tisztított szennyvizet használ fel, akkor arra van hatósági jogosultsága is, amelynek környezetvédelmi szempontból nem látom kockázatát. Itt kérdés, hogy a saját vagy a környező települések tisztított szennyvizét fogja felhasználni. Debrecen egy 200 ezer lakosú város, ahol már jelentős mennyiségű szennyvizet kell kezelni. A debreceni szennyvíztelep napi szinten kb. 45 ezer m3 szennyvizet kezel több település szennyvízével együtt, ami éves szinten a kb. 80 százalék leterheltségtől függően több, mint 12-13 millió m3 is lehet. A számok alapján elképzelhetőnek tartom, hogy a tisztított szennyvíz, ami keletkezni fog, az elegendő lesz a gyártás működéséhez. Feltételezem a tervezők is ennek tudatában paraméterezték a gyártóegységeket.

A CATL akkumulátorgyára Türingiában az építés idején

A közmeghallgatások során az is felmerült, hogy 9000 dolgozó kell a gyárnak, ellenben nincs ennyi munkanélküli egész Debrecenben. Értelemszerűen mindenki attól tart, hogy több ezer külföldi vendégmunkás árasztja majd el a várost. Helyszínt tudunk adni, nyilván adókedvezményeket is. Vajon a munkaerő is rendelkezésre áll majd, hogy nagyhatalom legyünk?

A magyar munkaerő piac vizsgálata nem az én területem, ebben nem vagyok kompetens nyilatkozni. Én a Klímapolitikai Intézetnél vezető kutató vagyok, szakpolitikai elemzéseket végzek a körforgásos gazdaság és a zöld gazdaságfejlesztés területén, amely magába foglalja a kritikus nyersanyagokat, a gyártást, technológiai fejlesztéseket, az innovációt és a hulladékgazdálkodást.

Nem tudni van-e tervben már akkumulátor-újrahasznosító üzem. Vajon annak a társadalmi fogadtatása is hasonló lenne? Min múlik, hogy ne ilyen legyen?

Magyarországon jelenleg néhány feldolgozó üzemről van beható ismeretem, mint pl. a Dongwha és SungEel HiTech, amelyeknek üzemeik egy részét néhány éve adtak át. Az újrahasznosító üzemek kapcsán, egy fokkal kedvezőbb a fogadtatás, de mint minden üzem esetében, itt is fontos a lakosság megfelelő tájékoztatása és a környezettudatos szemléletformálása is. Mindig három oldalú felelősséget szoktam hangoztatni, mert felelős az állam, hogy milyen szabályozó és ösztönző megoldásokat alkalmaz az értéklánc minden szintjén, felelősek a vállalatok, hogy fenntartható gyártási folyamatokat alkalmazzanak, illetve környezetbarát termékeket dobjanak piacra, valamint felelősek az állampolgárok is, hogy az elhasznált termékeiket milyen módon kezelik.