Különös kettősség zajlik manapság abban, hogy hogyan vélekedik az ember a saját egészségéről. A világ elitje mesterséges intelligenciával és génszerkesztéssel próbálja meghaladni a biológiai korlátjait, eközben a másik oldalon – különösen Magyarországon – a hétköznapi valósággal állunk szemben: túlterhelt rendelőkkel, várólistákkal, elöregedő társadalommal és fáradt egészségügyi rendszerekkel.
A politika hazai gladiátorai placebót árulnak a populizmus patikájában: a kormány a biztonság illúzióját, az ellenzék a reményét. Mintha a magyarok biológiai jövője valóban csak százmilliárdos adósságrendezésen, vagy ötszázmilliárdos kiigazításon múlna – fogalmazta meg Dr. Kóka János, orvos, vállalkozó, egykori gazdasági és közlekedési miniszter.
Kiemelte, hogy 2026 nem egyszerűen egy választási év: Az emberiség egy része belép a biológiai önfejlesztés korszakába, miközben a másik fele marad a régi pályán – betegségekkel, elöregedéssel, kiszolgáltatottsággal. Szerinte öt olyan megatrend rajzolja át az egészségügy térképét, amely mellett nem lehet többé elmenni.
- A metabolikus forradalom – a test mint optimalizálható rendszer
Az orvoslás fókusza elmozdul a jövőben: a középpontba nem a betegek, hanem az egészséges emberek kerülnek, a cél pedig a tünetek megszüntetése helyett az élettani folyamatok finomhangolása lesz. Az új generációs terápiák elsősorban a biológiai öregedést lassítják. Ide tartozik a krónikus gyulladás csökkentése, a vércukorszint stabilizálása vagy az anyagcsere újraszabályozása.
Akinek ehhez van hozzáférése, ő biológiai előnyre tesz szert. Akiknek azonban nincs, neki maradnak a későn diagnosztizált betegségek és a rövidebb, betegesebb élet. - Az AI mint az új egészségügyi operációs rendszer
A mesterséges intelligencia mára nem kiegészítő eszköz, hanem az egészségügy új operációs rendszere lett. Az AI nemcsak elemzi az adatokat, hanem folyamatokat is szervez: időpontot foglal, leleteket értékel, terápiás javaslatokat tesz. A betegek egyre több kérdésben kérik az algoritmusok segítségét, és hallgatnak is rájuk. A hús és vér szakemberektől inkább empátiát és felelősségvállalást várnak. Dr. Kóka János szerint Magyarországon a digitalizáció mögött gyakran központosított, bürokratikus logika áll, és nem az AI térnyerése jelenti itthon a valódi veszélyt, hanem az, ha kimaradunk belőle. - A prevenció forradalma – a kórházból a zsebünkbe
Az egészségügyi adatok többsége már nem a rendelőkben keletkezik, hanem az okoseszközökben – és ezzel a kockázatok már akár évekkel hamarabb is felismerhetők. Emellett a személyre szabott orvoslás hétköznapivá válik, az egyéni életmód-javaslatok már akár a telefonunkon is elérhetőek alkalmazások által. Ez azonban hatalmas adatkezelési és kiberbiztonsági kihívást is jelent. Ahol az adatkezelés elavult és töredezett – mint Magyarországon –, ott a digitalizáció egyszerre lehetőség és sebezhetőség. - A gondoskodás válsága – a “high-tech” mellett “high-touch”
Paradox módon minél technológiaibb az orvoslás, annál értékesebb az emberi figyelem. Globálisan súlyos ápoló- és szakemberhiány alakult ki, és a gondoskodás luxussá vált. Aki meg tudja fizetni, az személyes figyelmet kap, aki nem, annak marad a túlterhelt rendszer. A jól képzett ápoló keze és ideje értékesebb lett, mint a kórház legdrágább műszerei.
Mint a szerző írja, ez a válság nem oldható meg gyors politikai ígéretekkel. Hosszú távú, kezdetben esetenként népszerűtlen döntéseket, új képzési modelleket és nemzetközi együttműködést igényelne – olyan lépéseket, amelyek ritkán férnek bele egy választási ciklus logikájába. - Stratégiai fordulat
Az egészségügy ma már nem szociális kiadás, hanem versenyképességi tényező. A krónikus betegségek, a kieső munkaerő és az elöregedés makrogazdasági kockázattá váltak.
A sikeres rendszerek logikája ezért megfordul: nem abból élnek, hogy minél több beteget kezelnek, hanem abból, hogy minél több embert tartanak egészségesen. Ehhez azonban a szerző szerint új ösztönzők és új struktúrák kellenek – nem pedig több pénz a régi rendszerekbe.
Dr. Kóka János összefoglalta, hogy 2026 egészségügye öt irányból alakul egyszerre: biológiai optimalizálás, mesterséges intelligencia, adatvezérelt prevenció, gondoskodási válság és stratégiai irányváltás. Ezek nem különálló trendek, hanem ugyanannak az átalakulásnak a fejezetei. Rávilágított, hogy a magyar közélet ezzel szemben még mindig a múlt problémáival küzd. Szerinte 2026 talán nem a választások miatt lesz emlékezetes, hanem azért, mert ekkor válik végleg ketté az egészségügy régi és új világa. Hogy Magyarország melyik oldalon találja magát, az nem technológiai, hanem politikai és társadalmi döntés kérdése.