Az eurókötvény kibocsátása és árazása január végén-február elején várható, a befolyó összeg a 2003. évben lejáró adósság finanszírozását szolgálja. A bejelentésre számítani lehetett, az ÁKK ugyanis már korábban közölte, hogy az első kibocsátásra várhatóan már az év elején sor kerül, míg a további sorozatok piacra dobása a harmadik-negyedik negyedévben várható, összhangban a május-júniusban, illetve október-decemberben esedékes törlesztésekkel.
A 2002-ben szünetelő devizakibocsátás újraindítása tavaly októberben merült fel először, amikor az ÁKK vezetői és Járai Zsigmond jegybankelnök is erre utaló kijelentésket tett. Ekkor még nem született végleges döntés, de mind Búzás László, az ÁKK igazgatója, mind pedig Borbély László András, az ÁKK általános vezérigazgató-helyettese úgy nyilatkozott, hogy a tervek szerint 2003-ban a magyar állam a lejáró devizaadósságokat külföldi kötvények forgalomba hozatalával kívánja megújítani, a kibocsátások összértéke pedig meghaladhatja a 2 milliárd eurót. A teljes idei kibocsátás döntő része, mintegy 1,4 milliárd euró a még ebben az évben lejáró hiteleket lesz hivatott fedezni. A fennmaradó 500 millió eurós részt egy 2004. januárban törlesztendő, egymilliárd márka értékű kötvény visszafizetéséhez, valamint 200 millió euró értékben előtörlesztésre használják fel.
A pénzügyminiszter utóbbi hetekben tett kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy a kibocsátási politika változását idézheti elő, ha a forint tartósan a sáv széléhez tapad, és a jegybank masszív interveniálással lesz kénytelen stabilizálni az árfolyamot - márpedig ez ellen ma senki nem fogadna a piaci szereplők közül. Többen is rámutattak, hogy László Csaba - aki hónapok óta a kamatok csökkentésére igyekszik finoman rávenni az MNB-t - ezen szavai a szándélkolttal ellentétes hatással járhatnak, a forintot ugyanis nem engedik a sávszélhez tapadni, márpedig csak ez kényszeríthetné ki a rég várt kamatvágást.
A makroelemzők nem egységesen ítélték meg a devizakibocsátások újraindítására, illetve időzítésére vonatkozó tavaly októberi döntést. Egyes szakértők szerint bár a lépés a lebegő árfolyamrendszer miatt növeli az eladósodással kapcsolatos bizonytalanságot, mégis üdvözlendő, mert - főleg gyors EMU-csatlakozást feltételezve - olcsóbb a tavaly alkalmazott módszernél. Akadtak azonban olyan elemzők is, akik elhamarkodott lépésnek tartották a devizatartalékok leépítésének leállítását. Ők úgy érveltek, hogy a magyar árfolyamrendszer nem igényel 10 milliárd euró nemzetközi tartalékot, és az állományt további 4 milliárd euróval nyugodtan mérsékelni lehetne. A lépést helytelenítő elemzők úgy vélték, hogy a devizaadósság nemzetközi tartalékok terhére való csökkentésével sietnie kellene az államnak, mert az EU-csatlakozás után erre jóval kevesebb lehetősége lesz.
Tavaly a jegybank elnöke és az előző kormány pénzügyminisztere közötti megállapodás alapján a lejáró szuverén devizaadósságok refinanszírozása forintkötvény-kibocsátásokkal történt. Ennek az volt a célja, hogy egyszerre lehessen leépíteni a jegybank 1000 milliárd forintra rúgó, még a csúszó leértékelés árfolyamrendszeréből örökül kapott sterilizációs állományát és mérsékelni az ország devizaadósságait. A költségvetési hiányon túli forintkibocsátásból ugyanis az állam devizát vásárolt a jegybanktól, amiből csökkenteni lehetett a külfölddel szemben fennálló adósságot. Ezzel párhuzamosan az állampapírokat megvásárló bankok pénzhiányba kerültek, amit úgy oldottak fel, hogy nem újították meg jegybanki betéteiket. A rendszer működése folytán a jegybank betétállománya jelentőseb csökkent, devizatartalékai pedig a januári 11,6 milliárd euróról 10 milliárd euró alatti szintre mérséklődtek. Tavaly Magyarország mintegy 230 milliárd forintnyi lejáró külföldi tartozást fizetett vissza.
