Tegnap elindult az első kínai űrhajós, aki a 21 órás út alatt a tervek szerint 14-szer kerüli meg a Földet. A orosz Szojuz alapján tervezett, de alaposan átalakított, Szencsou–5 névre keresztelt, háromszemélyes űrhajót egy Hosszú Menetelés 2F hordozórakéta juttatta pályára. Ezzel véget ért a negyven évig tartó orosz–amerikai hegemónia és új nemzet csatlakozott a saját erejükből űrjáró népek kicsiny közösségéhez. Az űrhajót a 38 éves Jang Li-vej alezredes, vadászpilóta vezeti, aki az egész űrprogramhoz hasonlóan színtiszta kínai „temék” – több társával ellentétben nem az oroszországi Bajkonurban képezték ki, hanem otthon készítették fel a repülésre. A kínai űrprogram még Mao Ce-tung utasítására, 1958-ban kezdődött, s 1971-ben sikerült az első műholdat felbocsátani, amely a kínai himnuszt sugározta: „A Kelet vörös!” Az esemény jelentőségét világszerte méltatták, de senki sem tudja, mennyibe kerülhetett Kínának az űrvállalkozás. A nemzeti büszkeségen túl az első űrrepülés sikere mindazonáltal jelentős anyagi hasznot hozhat az országnak, mert előkelő helyre kerülhet a műhold-fellövési üzletágban, ahol gyilkos verseny folyik. Kína két ázsiai vetélytársa, Japán és India, mindenesetre most hátrább került a listán. A kínaiak már azt tervezik, hogy saját űrállomást létesítenek és embert küldenek a Holdra. A fellövés hírét üdvözlő politikusok és tudósok azt hangsúlyozták, hogy Kína ezzel jelentősen előbbre léphet a nemzetközi munkamegosztásban, Pekingnek azonban, úgy tűnik mások, az elgondolásai: a kínai illetékesek azt hangsúlyozták, hogy űrprogramjuk kizárólag saját gyártású eszközökre épül.