Vasárnap rekordmagas részvétel (71,6 százalék) mellett tartották meg Lengyelországban az elnökválasztás második fordulóját. A hivatalos végeredmény szerint a küzdelem rendkívül szoros volt: Karol Nawrocki, a Jog és Igazságosság (PiS) által támogatott jelölt 50,89 százalékkal győzött, míg ellenfele, Rafal Trzaskowski (Polgári Platform) 49,11 százalékot kapott annak ellenére, hogy az első exit poll felmérések még Rafal Trzaskowski nagyon szűk előnyét jelezték.
Belföldi reakciók
A lengyel sajtóban sok helyütt megdöbbentőnek nevezték az eredményt, amely a Donald Tusk vezette kormánykoalíció számára különösen fájó, mivel a parlamenti választásokon 2023 őszén elért győzelem után bíztak benne, hogy az államfői posztot is visszahódítják. A TVN24 politológusokat megszólaltató műsorában elhangzott, hogy a szakértők sem számítottak igazán Nawrocki győzelmére.
A kormányfő a hírek szerint az eredmény láttán azonnal távozott az eredményváró rendezvényről, hétfő este pedig bejelentette, hogy a lehető leghamarabb bizalmi szavazást kezdeményez kormánya ellen, amit azzal indokolt, hogy az elnökválasztás után előre kell mozdítani a kabinet munkáját, tekintet nélkül a körülményekre.
Hétfő délután Szymon Holownia alsóházi elnök, a Lengyelország 2050 koalíciós párt vezetője a bizalmi szavazást rossz ötletnek nevezte.
Trzaskowski első nyilatkozatában bocsánatot kért szavazóitól a sikertelen küzdelemért. A Jog és Igazságossággal szemben kritikus publicisták némelyike pedig aggasztónak tartja az eredményt: a Fakt.pl cikke például idézi Malgorzata Rejmer írónőt, aki szerint „megkaptuk a saját lengyel Trumpunkat” Nawrocki személyében.
A PiS táborában ezzel szemben ünneplés fogadta az eredményt. Karol Nawrocki, aki az Állami Emlékezet Intézetének (IPN) elnökeként viszonylag új arcnak számított a nagypolitikában, komoly legitimációt szerzett: több mint 10 millió szavazó voksolt rá, amivel a rendszerváltás utáni második legmagasabb támogatottságot érte el az abszolút számokat tekintve.
A jobboldali sajtó szerint a nép ítéletet mondott a Tusk-kormány felett. Mateusz Morawiecki volt kormányfő úgy értékelt, hogy Nawrocki megválasztása „ellensúlyt képez a mostani kormánnyal szemben”.
Nemzetközi visszhang
Petr Pavel cseh államfő az X-en közzétett üzenetében gratulált Nawrockinak, kifejezve reményét, hogy „vezetésével Lengyelország tovább fejleszti demokratikus, nyugatbarát politikáját, és országaink folytatják a mindkét fél számára előnyös együttműködést”.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke kiemelte, hogy bízik az EU és Lengyelország nagyon jó együttműködésének folytatásában, és hogy „együtt erősebbek vagyunk közösségünkben – dolgozzunk a béke, a demokrácia és közös értékeink megőrzésén”.
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök hosszas üzenetben méltatta Lengyelország szerepét a regionális biztonság szavatolásában és azt írta: „Lengyelország továbbra is a régió és Európa biztonságának pillére, erős hang a szabadság és méltóság védelmében... Számítok az Önnel folytatandó további gyümölcsöző együttműködésre”.
Orbán Viktor fantasztikus győzelemnek nevezte az eredményt, és jelezte, hogy „alig várja a közös munkát a visegrádi együttműködés megerősítésén”, továbbá sok sikert kívánt az új elnöknek.
Az orosz viszony
Lengyelország az elmúlt években mind a PiS, mind a mostani kormánykoalíció vezetése alatt következetesen keményvonalas, Moszkva-ellenes politikát folytatott: a lengyel közvélemény döntően támogatja Ukrajnát az orosz agresszióval szemben, és Andrej Duda elnök alatt Varsó élen járt az Ukrajnának nyújtott katonai és diplomáciai segítségben.
Vass Ágnes, a Magyar Külügyi Intézet kutatási igazgatója az Economx kérdésére elmondta, hogy bár Nawrocki kritikusai többször is vádolták őt azzal, hogy mivel Ukrajnával kapcsolatban nem annyira elnéző (nem támogatja Ukrajna NATO-s csatlakozását), az ő győzelmével elsősorban Moszkva jár majd jól, illetve, hogy legitimizálni akarja Lengyelországban is az orosz háborús narratívát.
A szakértő szerint azonban az Oroszországhoz való viszony ennél sokkal összetettebb Lengyelország esetében, amelynek mély történelmi gyökerei vannak, amelyeket sem a liberális, sem a konzervatív, sem semmilyen más politikai párthoz tartozó vagy azok által támogatott jelölt nem ír át.
Az Oroszországhoz való viszony a folytonos fenyegetettség érzésén alapul, amely mélyen benne van a lengyel nemzet emlékezetében. Akár az ország háromszori felosztására gondolunk, amelyekből a korabeli orosz birodalom mindig jelentősen kivette részét, majd a felosztások utáni orosz elnyomás, de akár a második világháború emlékei, amikor a vörös hadsereg nem volt képes megvédeni a honi hadsereget és a németek a földdel tették egyenlővé Varsót, vagy akár Lech Kaczynski szmolenszki repülőgép-szerencsétlensége – számtalan példa mutatja, hogy az Oroszországhoz való viszony alapvetően a bizalmatlanságra, a már szinte ideges távolságtartásra épül és ez egy olyan közösségi tudat, amelynek megváltoztatása nem célja egyik tábornak sem
– hangsúlyozta Vass Ágnes.
„Lengyelország megválasztott elnöke negatívan viszonyul mind Oroszországhoz, mind Ukrajnához” – mondta Dmitrij Bunyevevics politológus a Russia Today csatornának hozzátéve, hogy Nawrocki a lengyel politika egy szélsőségesen nacionalista és oroszellenes irányzatának a képviselője, aki a Nemzeti Emlékezet Intézetének igazgatójaként részt vett a szovjet katonák emlékműveinek lebontásában.
Arról is beszélt azonban, hogy a megválasztott elnök gyakran bírálta Ukrajnát a kampány során, véleménye szerint személyes szinten Nawrockinak nagyon negatív a hozzáállása az ukránokhoz.
Mi lesz a Tusk-kormánnyal?
Donald Tusk koalíciós kormánya a választási eredménynek megfelelően továbbra is egy ellenzéki államfővel kényszerül együtt élni. A lengyel alkotmányos rendszerben a mindennapi kormányzás fő felelőse a miniszterelnök és a parlamenti többség, de az elnök számos területen vétójoggal és érdemi befolyással bír. Az elnök vétójának felülírásához a Szejmben például 3/5-ös többség kell, amivel a Tusk-féle koalíció nem rendelkezik.
Vass Ágnes szerint Nawrockival kapcsolatban többen is azt feltételezik, hogy sokkal „beleállósabb”, karizmatikusabb lesz Dudánál. Ez azt jelenti, hogy Tusk folyamatos vétókra, patthelyzetekre számíthat tőle.
A választási eredmények is azt mutatják, hogy a választók már a Duda és a Tusk között kialakult helyzettel kapcsolatban is elégedetlenek. Tusk ugyanis arra hivatkozott a választási kampány során beígért változásokkal és reformokkal kapcsolatban, hogy azok Duda akadályozásai miatt nem tudnak megvalósulni. A választók azonban most sárga lapot mutattak Tusknak és koalíciós kormányának.
„Tusk számára a koalíció belső egybentartása sem egyszerű: míg a PO egy jobbközép-centrista párt, addig a Harmadik Út inkább mérsékelt konzervatív, a PSL anti-neoliberális parasztpárt, a Polska 2050 pedig balra húzó liberális párt, az Új Baloldal pedig szintén baloldali–liberális formáció. Tusk egyfajta Gorbacsov-szindrómát is mutat – ahogy a hidegháború végén Gorbacsov, ő is külföldön manapság már népszerűbb, elismertebb, mint odahaza” – emelte ki az MKI kutatási igazgatója, aki szerint
a PiS által támogatott elnök a vétókkal és egyéb eszközökkel elméletileg hozzájárulhat ahhoz, hogy a koalíciós válságok miatt előrehozott választásokat kell kiírni.
A közvetlen elnökválasztás és a magas részvétel hatásai
A mostani voksolásnak népszavazásszerű tétje volt: a választók egy része a Tusk vezette kormány megerősítését vagy épp féken tartását látta az elnök személyében, mások értékrendbeli kérdésekről mondtak véleményt. A magas részvételi arány azt is jelentheti, hogy Nawrocki rendkívül erős legitimitással léphet hivatalba, ez morális felhatalmazást adhat számára, hogy határozottan képviselje a kampányban hirdetett célokat.
„Alapvetően az elnök szerepe Lengyelországban az ottani politikai berendezkedés miatt erősebb, mint mondjuk Magyarországon, de a miniszterelnök pozíciója cserébe nem is annyira erős, mint nálunk. De ez nemcsak Lengyelországban van így. Franciaországban is gyengébb a miniszterelnök szerepe az elnökéhez képest és még sorolhatnánk. Ilyen értelemben nem érdemes összehasonlítani a legitimitásokat, ahhoz magát a politikai rendszereket is érdemes megvizsgálni. A lengyel esetben a magas választási részvétel is több tényező együttállásának köszönhető: eredményes mozgósítás, csalódottság a Tusk-kormányban, polarizáltság” – húzta alá a szakértő.
Mi lesz a V4-ekkel?
Karol Nawrocki elnöksége a közép-európai regionális színtéren is éreztetheti a hatását, különös tekintettel a visegrádi együttműködésre. Az elmúlt időszakban a V4-ek egysége megbomlott az orosz–ukrán háború és az uniós viták mentén: a korábban szorosnak mondott varsói–budapesti kapcsolat látványosan lehűlt, mivel a háború kapcsán a lengyel és a magyar kormány ellentétes álláspontot képviselt.
Orbán Viktor szerint Nawrocki győzelme megerősítheti a visegrádi együttműködést, ami arra utal, hogy Budapest azt reméli: Lengyelország kevésbé fogja kritizálni a magyar kormány lépéseit, és ismét szorosabban együttműködhetnek bizonyos uniós ügyekben. A konzervatív jelölt sikere pedig egyes kommentárok szerint lökést is adhat a térség szuverenista erőinek: Nawrocki diadala akár a cseh ellenzéki erők (Andrej Babis volt kormányfő vezetésével) esélyeit is javíthatja az októberi parlamenti választáson.
Vass Ágnes szerint számíthatunk arra, hogy egyrészről az elhidegült lengyel-magyar viszonyban lesz enyhülés, illetve arra is, hogy Nawrocki visszahozza a PiS által képviselt külpolitikai irányvonalakat, amelyben fontos szerepet lehet a közép-európai államokkal való szorosabb együttműködéseknek is, mint amilyen a V4.
„Bár a cseh-lengyel viszony kiegyensúlyozott, a cseh belpolitikát más dinamikák határozzák meg. Ami Lengyelországban történt, illeszkedik abba az európai trendbe, amit az utóbbi időkben látunk: a baloldal a legtöbb országban válságon megy át, míg a jobboldal erősödik. Egyébként Csehországban is ezt látjuk” – emelte ki a cseh helyzet kapcsán az elemző.