Portugáliáról kevés szó esik, amikor az európai energiaváltozásokról esik szó, pedig a nyugat-európai ország sok szempontból mintaként is szolgálhatna a kis- és közepes méretű tagállamoknak. Leginkább azért, mert 2005 óta folyamatosan (átlag évi 7 százalékkal) növelik a megújuló energiás beépített energiatermelő kapacitásukat, ami 2018-ban több mint 14 gigawatt (GW) volt, és standard modellezés szerint 2030-ra meghaladja a 20 GW-ot. (Viszonyításként: Magyarországon 2010-ben 0,4 GW volt, idén talán már tud 1,7 GW is lennie ez a szint.)
Portugália jelentős mértékben támaszkodik a szomszédos Spanyolországban is népszerű szélenergiára, de a nap és a víz energiáját is olyan jelentős mennyiségben hasznosították, hogy tavaly az ország szárazföldi részén termelt összes áram több mint 56 százalékát zöldenergia biztosította. A következő évtized végére a kormány által kijelölt célszám a 80 százalék (!), ennek elérése érdekében számos kormányzati program - ambiciózus célokkal - jelenleg is fut már. Tíz éve működik például az a napelemes stratégia, mely a PV-beruházásokat ösztönözve sokszorozza meg az ország napenergia-termelését.
Portugália azt írta bele a 2030-ig szóló nemzeti energia- és éghajlat-politikai tervébe, hogy a megújulók jelenlegi, 31 százalékos részarányát 47 százalékra növeli. (Ehhez képest az a magyar vállalás a villamosenergia-termelésben a jelenlegi mintegy 14 százalékról "legalább 21-re" emeléséről szól, nem tűnik éppen progresszívnek.)
A portugál zöldenergiás térhódítás egyik sarkalatos pontja a hidrogén megjelenése lesz az energiatermelésben és -tárolásban. Ahogy azt a Napi.hu-n többször, több oldalról is bemutattuk (itt, itt, itt, meg itt is): az EU - a németek nyomán - az utóbbi hónapokban elszánta magát, hogy a zöld hidrogént tegye azzá a hiányzó láncszemmé az energetika átalakításában, amely a szektor szén-dioxid-kibocsátásának kérdését és a megújuló energiatermelés gyenge pontját (a nem folyamatos, csak részben prognosztizálható termelési volumen problémáját) is egyszerre képes kezelni.
Portugália - velünk ellenététben - e témában nem a vízióknál, és a "majd mi lesz 2030-ban" gondolatkísérleteknél tart. Hanem ott, hogy máris felmérték, mennyi beruházásra lesz szükség első lépésben az energiastratégiájuk alapján a hidrogén szektorba való becsatornázásához. Így konkrét összeget is ismernek már: 16 milliárd euróra.
Ez egyébként nem sokkal több, mint amennyit a regnáló magyar kormány Paks II.-re költene (pontosabban 10 milliárd eurónyi hitelt az oroszok adnak bele, mely a projektnek a 80 százalékára lehet elegendő, de ezt a hitelt kamatostul vissza is kell fizetni, így az új magyar atomerőmű-építés költsége a portugálok 16 milliárd eurós hidrogénprojektjének közelébe kerül). Ráadásul az energiatárolásra hivatott hidrogénes technológiákat a portugál kormány hazai és európai vállalatok projektjeire - a köz- és magánszektor részvételével - a teljes értéklánc kialakítására szánja, ezáltal a piaci működést is erősíti.
Getty Images
A csupán június közepén tett hidrogénprojektes felhívásra - amely a zöld hidrogén előállításától a közlekedésig sok területet érint - 74 érdeklődési nyilatkozat érkezett. Az így javasolt beruházások tesznek ki mintegy 16 milliárd eurót - ami megegyezik a portugál GDP 7,5 százalékával.
Az is jelzi, milyen nagy ugrásra szánta el magát az ország, hogy jelenleg mindössze egyetlen hidrogénes projekt létezik Portugáliában: egy éve a portugál nemzeti közüzemi cég (EPD) kísérleti hidrogéntermelési és energiatárolási projektet kezdett az EU támogatásával. A Ribatejo-i üzemben egy darab 1 MW-os elektrolizer dolgozik, melynek energiatároló kapacitása 12 MWh.
Ezzel együtt kormányzati stratégiában a hidrogénnel olyannyira komolyan számolnak, hogy e területre szükséges kormányzati költésben 2030-ig 40 milliárd euróval számolnak. A mostani, első felhívásra érkezett javaslatok és vállalási szándékok további részletei egyelőre nem ismertek, de a PV Magazine azt írja, hogy a kormány a benyújtott javaslatok vizsgálata után, a napokban azok eredményét máris ismertetni fogja.
