Ha megnézzük az elmúlt másfél évtizedet, akkor egy rendkívül hullámzó időszakot láthatunk, amelyet számos társadalmi-gazdasági világesemény befolyásolt a pandémiától kezdve az energiaválságig. De hogyan alakult a lakástámogatások rendszere 2010-től napjainkig Magyarországon?
Nagyon fontos látni, hogy a a magyar lakáspolitika sosem „légüres” térben mozog. 2010 és 2026 között a kormányzatnak folyamatosan alkalmazkodnia kellett azokhoz a külső makrogazdasági feltételrendszerekhez, amelyek az adott időszakot jellemezték.
Az elmúlt másfél évtized négy jól elkülöníthető szakaszra bontható, hiszen 2010–2014 a mentőöv időszaka volt: ebben a ciklusban a kormány legfontosabb feladata a devizahiteles családok kimentése volt. A forintosítás és az érintett családok anyagi helyzetének megnyugtató rendezése prioritást élvezett, hiszen egy összeomló ingatlanpiacot kellett stabilizálni.
Majd 2014–2020 között beszélhettünk a proaktív növekedés korszakáról: 2013 után a magyar gazdaság növekedési pályára állt, a kamatszintek alacsonyak voltak, és az uniós források is nagymértékben érkeztek. Ezek a feltételek lehetővé tették az emblematikus lakáspolitikai termékünk, a CSOK bevezetését. Itt a lakáspolitika és a demográfia kéz a kézben járt: cél a gyermeket nevelő családok lakástulajdon- szerzésének támogatása volt, ami mérhető sikereket hozott a házasságkötések számában és a teljes termékenységi arányszám (TTA) növekedésében.
A 2018–2022 közötti időszakban a lakástámogatási portfólió bővítésére nyílt lehetőség. A tartós konjunktúra alatt olyan új eszközökkel léptünk tovább, mint a Babaváró, a falusi CSOK vagy a Zöld Otthon Program. Kiemelendő az otthonfelújítási támogatási program is, amely önmagában 370 ezer lakóingatlan megújulásához járult hozzá 2021 és 2022 között.
Miért indították el az Otthon Start Programot tavaly ősszel, hiszen ez egyfajta váltást is jelent az eddigi lakáspolitikában, olyan elemek jelentek meg, amelyek eddig nem jellemezték az előbb felsorolt lehetőségeket?
A 2022–2026 közötti ciklust ketté kell választanunk. Az elején egy rendkívül nehéz külső helyzettel szembesültünk: kitört az orosz-ukrán háború, elszabadultak a kamatok, megugrottak az energiaárak és az infláció. A ciklus első felében a legfőbb cél az volt, hogy megőrizzük a 12 év alatt felépített lakáspolitikai vívmányokat. Ekkor racionalizáltuk az támogatási eszközöket, és vezettük be például a CSOK Pluszt, amely már a vissza nem térítendő támogatás helyett kedvező, 3 százalékos hitelösszegekkel – gyermekszámtól függően akár 50 millió forintig – támogatja a jövőbeli gyermekvállalást.
A ciklus második felére a költségvetést sikerült konszolidálni, és a kormányban megvolt a bátorság az újításhoz. Bár sok javaslat volt az asztalon, a miniszterelnök határozott kérése az volt: a fókusz kerüljön a fiatalok és a fiatal családok első lakáshoz jutására. Összességében az Otthon Start nem a végpont, hanem egy fontos állomás a polgári-konzervatív kormány lakáspolitikájában. Folyamatosan finomhangoljuk a termékpalettát, és, ha a választók bizalmat szavaznak nekünk, a jövőben is bővíteni fogjuk ezeket az intézkedéseket.
Az Otthon Start miben hoz alapvető újdonságot a korábbi, gyermekvállaláshoz kötött rendszerhez képest?
Az Otthon Start nem demográfiai meghatározottságú termék, vagyis nem szükséges hozzá sem házasságkötés, sem gyermekvállalás. Ez egy válasz a generációs igények változására: sok fiatal először „tetőt szeretne a feje felé”, biztonságot akar, és csak utána kíván párt választani vagy családot alapítani. Természetesen a házasoknak is kínálunk addicionális ösztönzőket, hiszen az Otthon Start mellé továbbra is felvehető a CSOK Plusz vagy a Babaváró kölcsön. A számok pedig igazolják a döntést: az igénybe vevők 80 százaléka 40 év alatti fiatal, akiknek elsöprő többsége az első lakását vásárolja meg belőle. Marketinges szóval: telibe találtuk a célcsoportot.
Sokszor halljuk a kritikát, hogy a nyugati mintát követve bérlakásprogramokra lenne szükség, mert a Z-generáció már nem akar röghöz kötött lenni, világot akar látni és még sorolhatnánk a preferenciáikat. Ön hogyan látja ezt?
Egyetemi oktatóként nap mint nap találkozom Z-generációs fiatalokkal. Bár látom a nemzetközi trendeket Berlintől Tokióig, a kelet-közép-európai történelmi és kulturális hagyományok továbbra is rendkívül erősek. A professzionális piackutatások azt mutatják: Magyarországon nincs tömeges igény kormányzati bérlakásprogramra sem a fiatalok, sem a családosok részéről.
Nálunk a saját tulajdon a biztonság záloga. Még ha valaki a munka miatt át is költözik az ország egyik feléből a másikba, a legtöbben nem bérlakásban gondolkodnak, hanem eladják a régit és vesznek egy újat az új lakóhelyükön. A kormányzat ezeket a kulturális tradíciókat nem hagyhatja figyelmen kívül, ezért döntöttünk a saját tulajdon favorizálása mellett.
Mi történik azokkal, akiknek alacsony a jövedelmük vagy finoman fogalmazva életvezetési problémákkal küzdenek, és esélyük sincs saját lakásra?
Őket sem hagyjuk magukra. A kormány kiemelten foglalkozik a hátrányos helyzetű kistérségekkel. Ott van például a Máltai Szeretetszolgálat által koordinált FETE (Felzárkózó települések program), amely Magyarország 300 leghátrányosabb településén segít. Itt nemcsak lakhatást biztosítunk, hanem szakemberek tanítják meg a családokat az ingatlanvagyon felelős kezelésére: hogyan kell ápolni, felújítani a házat, vagy hogyan kell rendszerezni és befizetni a közüzemi számlákat. Ez egy hosszú út, de komoly sikereket értünk el az elmúlt 15 évben.
Végezetül nézzük az európai perspektívát: az Európai Unió szigorú emissziós célokat és felújítási irányelveket szab meg, többek között 2025-re minden épületnek nulla energiaigényűnek kell lennie. Hogyan viszonyul ehhez a kormány?
Óvatosan bánnék azokkal a direktívákkal, amelyeket Brüsszelből akarnak a tagállamokra oktrojálni. Bár közgazdászként látom az energiahatékonyságban a racionalitást és a versenyképességi szándékot, a határidők sokszor teljesen irreálisak. Hasonló ez a belső égésű motorok kivezetéséhez: valószínűleg ezeket a céldátumokat is jelentősen ki fogják tolni.
Mi nem az uniformizált megközelítésben, hanem a szakaszos, ésszerű és a tagállami sajátosságokat (jövedelmi szint, kulturális háttér) figyelembe vevő bevezetésben hiszünk. A magyar kormány elkötelezett: az elmúlt 16 évben több mint félmillió otthonfelújítás valósult meg közvetlen kormányzati támogatással. Az 5000 fő alatti kistelepülésen jelenleg is működik a Vidéki Otthonfelújítási Támogatási programunk, az EKR rendszer és az uniós forrású (KEHOP Plusz) energetikai célú, otthonfelújítási program, amelyek keretében több tízezer lakás újult már meg eddig is.