Magyarországon először a nagy nemzetközi vállalatcsoportok helyi tagvállalatainál találkozhattunk részvényopciós programokkal. A devizaliberalizációval elhárult minden akadálya annak, hogy magyar munkavállalók külföldi részvényt szerezzenek külföldi cégek által meghirdetett programok keretében. Az Egyesült Államokban és az Európai Unió tagországaiban jól bevált módszer rövid időn belül itthon is követőkre talált és ma már a belföldi munkaadók – különösen a nagyvállalatok – is széles körben alkalmazzák. A szabályozás azonban késett, emiatt kezdetben a már működő rendszerekkel kapcsolatban sok volt a bizonytalanság. A szja-törvény 1999 óta rendelkezik azokról a jövedelmekről, amelyekhez részvényekre vonatkozó jegyzési, vételi, eladási jog gyakorlása útján lehet hozzájutni. A jelenlegi szabályozás azonban még mindig nem foglalkozik jelentőségének megfelelően ezzel a sajátos ösztönzési rendszerrel, ezért egyes programok adózási kérdéseinek helyes értelmezése változatlanul gondot okoz. Adókedvezményt sem nyújt a magyar adórendszer. Számos országban bizonyos törvényi feltételek teljesítésével az adóteher mérsékelhető. A feltételek részben az opciós ár kialakításához kapcsolódnak. Ez azt jelenti, hogy az opciós ár meghatározásánál a piaci értékhez viszonyított árkedvezmény mértékét korlátozzák. Az adó mértékét befolyásolhatja az is, hogy az opciós joggal mikor élnek, illetve az opció útján szerzett részvényt mennyi idő elteltével értékesítik. Ez utóbbi feltétel a hosszú távú befektetés ösztönzését célozza. Magyarországon egyéb jogszabályok az értékpapír-alapú juttatási rendszerekről, így a részvényopciós programokról nem rendelkeznek. Az opciós programok adózási szabályai a Polgári Törvénykönyv rendelkezésein alapulnak, amely a vételi jogot (opció) az adásvétel különös fajtájaként szabályozza. A részvényopció azonban – véleményem szerint – nem egyszerű adásvétel, hanem alapvetően egy érdekeltségi rendszer, ezért külön szabályozást indokolna. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szabályozás nem korlátozódik az adózásra, hanem a programok jogi hátterét is kidolgozták. Többek között a gazdasági társaságokra, az értékpapírokra, a devizagazdálkodásra, a munkajogra vonatkozó szabályozás tartalmazhat részletes előírásokat. Nem feledkezhetünk meg a szigorú és részletes adminisztrációs előírásokról sem (például a program jóváhagyása, meghirdetése). Különösen fejlett a jogi szabályozás az Egyesült Államokban. A részvényalapú ösztönzési rendszerek fajtái A részvényalapú ösztönzési rendszereket a főbb ismérvek alapján három csoportra oszthatjuk. Ezek a következők. 1. Részvényopció („share option”, „stock option”). Ez a leggyakoribb, legismertebb módszer. A munkavállalók vételi vagy jegyzési opció keretében közvetlenül szerzik meg a részvényeket. Az opció egy jog, amely lehetőséget ad arra, hogy előre meghatározott áron egy jövőbeni időpontban (időszakban) hozzájussanak a részvény tulajdonjogához. Az opciós időszak rendszerint három–öt év, de ennél hosszabb is lehet. Az opciós jogot nem lehet átruházni. A megszerzett részvényeket eladhatják vagy megtarthatják. Utóbbi esetben osztalékra jogosultak. 2. Közvetett részvényopció („employee share ownership plan”). A programot meghirdető társaság (vállalatcsoport esetében az anyavállalat) egy alapot (trust) hoz létre, amelynek a programban részt vevő munkavállalók a kedvezményezettjei. A társaság részvényeit az alap szerzi meg. A munkáltató az alap részére hozzájárulást fizet a munkavállalók javára, amely részben vagy egészben fedezi az alap részvényvásárlását. A program keretében a munkavállalók az alap útján jutnak jövedelemhez. Belföldi cégek ezt a változatot még nem alkalmazzák. Ennek részben a megfelelő jogi háttér hiánya az oka. A külföldi adórendszerek például egyértelműen kimondják, hogy az alapnak fizetett hozzájárulást költségként lehet elszámolni. Ezt a megoldást választják – többek között – azok a külföldi társaságok, amelyeket nem vezettek be a tőzsdére. Magyar munkavállalók természetesen lehetnek kedvezményezettjei külföldi cégek által szervezett ilyen programoknak. Az adókötelezettség megállapítása azonban talán ennél a változatnál a legproblematikusabb a jelenlegi adótörvények alapján. 3. Fantomrészvény. Az elnevezést az egyszerűsítés érdekében, gyűjtőfogalomként használom. E csoporton belül is számos változat létezik, de csak a jellemző ismérvekre térek ki. A munkavállalók nem szerzik meg a részvények tulajdonjogát, hanem csak névlegesen, úgynevezett „vélelmezett” (hypothetical) részvényeket allokálnak részükre. Ettől eltekintve a program a részvényopcióhoz hasonlóan működik. Arról van szó, hogy a prémium meghatározásánál a részvények piaci értéke és az utánuk járó osztalék mérőeszközként szolgál. A hazai munkáltatóknál ezzel a megoldással még nemigen találkozhatunk. Feltehetően ennek egyik oka, hogy a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó adó- és járulék szabályokat kell alkalmazni, adótervezésre egyáltalán nincs lehetőség. Az értékpapír-alapú ösztönzési rendszerek közül részletesen a legismertebb és a leggyakrabban alkalmazott részvényopcióval foglalkozom. A részvényopciós programok adóztatása Magyarországon A részvényopciós programok többéves időtartama általában négy szakaszra bontható. A felosztásnak adózási szempontból nagy jelentősége van. 1. szakasz A munkavállalók jogot szereznek az opcióra. A multinacionális cégek esetében a program szempontjából munkavállalónak számít mindenki, akit a vállalatcsoport bármely tagvállalatánál foglalkoztatnak. Munkáltató az, aki a vállalatcsoporton belül az opciós programot meghirdeti. A munkáltató és a munkavállaló között írásbeli megállapodás jön létre, amely tartalmazza, hogy az utóbbi milyen mennyiségben és milyen áron szerezhet részvényeket. Meghatározzák azt is, hogy az opciós joggal mely időponttól és meddig élhet („granting”). Emellett egyéb kérdésekben is megállapodnak, például abban, hogy milyen következményekkel jár, ha a munkaviszony a program időtartama alatt megszűnik. 2. szakasz A munkavállalók egy meghatározott időtartamon belül élhetnek az opciós joggal („vesting”). Az időszak kezdete lehet az az időpont, amikor az opciós jogot a fentiek szerint megkapták. Általában azonban a jog gyakorlását egy későbbi időponthoz kötik, például csak a jog megszerzését követő meghatározott időtartam elteltével van erre lehetőség. A megszerzett részvényt a munkavállalók értékesíthetik vagy megtarthatják. Léteznek olyan programok, amelyek a részvényeladást korlátozzák, azonnal tehát a papírok nem értékesíthetők. Néhol hogy ez csak a program befejezésekor megengedett. Az opciós ár kifizetése különböző módokon történhet: – készpénzfizetéssel; – ha a részvények azonnal értékesíthetők, akkor a bevételből levonják az opciós árnak megfelelő összeget és a munkavállaló részére csak a piaci érték és az opciós ár közötti különbséget fizetik ki; vagy – a kedvezményezett kevesebb részvényt kap, az opciós árnak megfelelő piaci értékű papírt visszatartanak; – lehetséges egy kötelező előtakarékosság is, amikor a bér meghatározott részét néhány évig a munkavállaló hozzájárulásával a nettó (adózott) munkabérből a munkáltató levonja. A levont összeget egy elkülönített számlán tartják. 3. szakasz. Ha a részvényeket nem adják el, a munkavállalók osztalékra jogosultak. 4. szakasz. A munkavállalók értékesítik a részvényeket, és árfolyamnyereséghez juthatnak. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban „törvény”) alapján az 1. és 2. szakaszban adófizetési kötelezettség nem keletkezik. Jövedelemnek a magánszemély által az adóévben megszerzett bevétel számít, és a bevétel fogalmába tartozik a bármilyen formában kapott vagyoni érték. A részvényopciós jog azonban nem tekinthető vagyoni értéknek. Az előzőekben kitértem arra, hogy az opciós jogot nem lehet átruházni, ezért a jognak, mint nem értékesíthető dolognak – álláspontom szerint – nincs piaci értéke. Adóköteles jövedelem akkor keletkezik, amikor a magánszemély megszerzi a részvények feletti rendelkezési jogot, amikor osztalékban részesül és amikor a részvényt értékesíti. A) A munkáltató él az opcióval A munkavállaló opciós áron hozzájut a részvényhez. Kérdés, hogy mely időpontban lép életbe az adófizetési kötelezettség. Végső soron a magánszemély akkor él az opcióval, amikor a részvényvásárlási, jegyzési szándékát bejelenti. Egy későbbi időpont, amikor a részvény tulajdonjogát megszerzi, a részvényt a nevére bejegyzik. A törvény általános szabálya szerint [10. § (1) bekezdés] ha a magánszemély nem pénzbeli formában jut bevételhez, akkor a jövedelem megszerzésének időpontja a birtokba vétel napja. Az opciós jog gyakorlásából származó jövedelmek adózásáról azonban a törvény külön rendelkezik (28. §). A magyar rendszer sajátossága, hogy a jegyzési és a vételi jog mellett külön foglalkozik az eladási joggal. Ez utóbbi egy kötelezettséget jelent arra vonatkozóan, hogy a magánszemélytől a részvényt egy jövőbeni időpontban, egy előre meghatározott áron megveszik, visszavásárolják. Az adóköteles jövedelmet és a jövedelem megszerzésének időpontját a következők szerint kell megállapítani: a) Jegyzési, vételi jog gyakorlása – Az első kérdés az, hogy mikor jutott a munkavállaló adóköteles jövedelemhez. A törvény szerint akkor, amikor a részvény feletti rendelkezési jogot megszerezte. Mikor lehet valaki a rendelkezési jog birtokában? Jelenleg nincs egységes álláspont ebben a kérdésben. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a jövedelemszerzés időpontja az a nap, amikor a részvényt a magánszemély nevére átírták. Véleményem szerint ez az értelmezés csak abban az esetben igaz, ha ettől az időponttól a részvény szabadon értékesíthető. Ellenben ha a részvényeladást korlátozzák, a magánszemély csak akkor szerzi meg a rendelkezési jogot, amikor az elidegenítési tilalom megszűnik. A jövedelmet tehát a rendelkezési jog megszerzésekor érvényes piaci érték figyelembevételével kell megállapítani. – Az adóköteles jövedelem azonos a részvény piaci értékével (a megfizetett opciós ár + az opciós jog megszerzéséért fizetett ellenérték). A magyar rendszer sajátossága, hogy feltételezi: az opciós jogért fizetni kell. A nemzetközi gyakorlatban a részvényopciók esetében ez ismeretlen. – Adózási szempontból a keletkezett jövedelem „egyéb” jövedelemnek minősül, amely után progresszív adót kell fizetni. Annak nincs jelentősége, hogy az opciós jogot külföldi vagy belföldi munkáltató nyújtotta. Ezek a jövedelmek mentesülnek a társadalombiztosítási (29 százalék), a nyugdíjbiztosítási (8 százalék) és az egészségbiztosítási járulék (3 százalék) alól. Munkaadói (3 százalék) és munkavállalói (1, 5 százalék) járulékot sem kell fizetni. A személyi jövedelemadó mellett azonban az ilyen jövedelmeket 11 százalékos egészségügyi hozzájárulás terheli az 1998. évi LXVI. törvény (az egészségügyi hozzájárulásról) alapján. Ennél a kötelezettségnél már nem mindegy, hogy ki a juttató. Ha a munkáltató belföldi, akkor viselnie kell a hozzájárulás költségét, amelyet az 1996. évi LXXXI. törvény (a társasági adóról és az osztalékadóról) üzleti ráfordításként ismer el. Ezzel szemben ha a juttató külföldi, akkor az egészségügyi hozzájárulást a magánszemély fizeti az adózott jövedelméből. A nettó jövedelem tehát az utóbbi változatnál lényegesen alacsonyabb. 1. számú példa A részvény opciós ára: 2000. A munkavállaló 2001. március 30-án jelentette be, hogy élni kíván az opciós joggal. A részvényt 2001. április 30-án jegyezték be a nevére. – „A” változat: a részvény 2001. április 30-ától értékesíthető. A részvény piaci értéke ekkor 3000. Adóköteles jövedelem (3000–2000): 1000 · „B” változat: a részvény 2002. április 30-ától értékesíthető, a részvény piaci értéke 2800. Adóköteles jövedelem (2800- 2000): 800 b) Eladási jog gyakorlása – A jövedelemszerzés időpontja ebben az esetben az a nap, amikor a részvényeladásból származó jövedelemhez a magánszemély ténylegesen hozzájutott, kifizették vagy átutalták részére. – Az adóköteles jövedelem azonos a részvény eladási árával (a részvény szerzéskori értéke + a jog megszerzéséért fizetett ellenérték). A szerzéskori érték az az összeg, amennyiért a magánszemély hozzájutott ahhoz a részvényhez, amelyre eladási joga van. Abban az esetben, ha az eladási ár magasabb, mint a szokásos piaci érték, a jövedelem két részre bontandó: összevonandó „egyéb” jövedelemre és árfolyamnyereségre. Az egyéb jövedelemre az előzőekben már ismertetett szabályok érvényesek, az árfolyamnyereséget 20 százalékos adó terheli. A szabályt egy konkrét példán mutatom be. 2. számú példa Az eladási opciós ár 1500, a részvény szerzéskori értéke 800, a részvény eladás időpontjában érvényes piaci értéke 1000. A szerzett egyéb jövedelem a legmagasabb adósávba (40 százalék) tartozik. Adóköteles jövedelem összesen (1500–800)=700 · árfolyamnyereség (1000–800)=200 · Egyéb jövedelem (1500–1000)= 500 Fizetendő adó (200*0,20 + 500*0,40)=240 Egészségügyi hozzájárulás (500*0, 11)=55 Nettó jövedelem: – Külföldi juttató [700–(240+55)]=405 – Belföldi juttató (700–240)=460 Árfolyamnyereség = piaci érték–szerzéskori érték Egyéb jövedelem = eladási ár–piaci érték c) Hogyan határozzuk meg a részvény piaci értékét? A személyijövedelemadó-törvény az értékpapírok szokásos piaci értékének megállapítására speciális szabályokat ír elő. A részvényopciók esetében, tekintettel arra, hogy csak egy meghatározott kör vehet részt a programban, a szokásos piaci érték a következők valamelyike lehet: – Ha a részvényt bevezették a tőzsdére, akkor az opciós ügyletet megelőző utolsó érvényes tőzsdei átlagár. Ez azonban csak látszólag egyszerű feladat. Kérdés, hogy mi a teendő, ha a részvényt nem egyetlen tőzsdére vezették be és az adott ügyletet megelőzően több tőzsdén is bonyolítottak azonos időpontban tranzakciót. A jelenleg hatályos törvény erre nem ad megoldást. – Ha a részvényt nem vezették be a tőzsdére, de bróker közreműködésével szerezték vagy értékesítették, akkor az opciós ügyletet megelőző utolsó nyilvános ügyletben érvényesített ár. – Amennyiben a részvényt tőzsdén nem jegyzik, és nem bróker forgalmazza, akkor bármely egyéb módszerrel megállapítható a piaci érték. Azt azonban bizonyítani kell, hogy az így kialakított piaci árat független felek is elismerik reális vagyoni értékként. A szabály érvényesítése nem egyszerű, miután az adózó magánszemélyt kötelezi a törvény arra, hogy a szokásos piaci értéket az adóhatóság számára elfogadható módon megállapítsa. B) A munkavállaló megtartja a részvényt, és osztalékot kap Gyakori, hogy a magyar munkavállalók külföldi programokban vesznek részt, ezért ismernünk kell a különbséget a külföldről és belföldről származó osztalék adózása között. A belföldi illetőségű magánszemély mindkét esetben köteles adót fizetni, a nem magyar illetőségű csak a belföldről származó osztalék után. a) Külföldről származó osztalék A szja-törvény a külföldi befektetésből származó részesedést akkor tekinti osztaléknak, ha a forrás-ország joga szerint osztaléknak minősül. Az adó egységesen 20 százalék. Az osztalékra adót általában abban az államban vetnek ki, ahol az osztalékot fizető cég belföldi illetőségű székhelye van. Az adót rendszerint a kifizetéskor levonják. A belföldi illetőségű magánszemély a külföldi osztalékot köteles bevallani, de a külföldön fizetett adó a Magyarországon fizetendő 20 százalékos adóból levonható. Ha Magyarország és a forrás-ország között kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény van érvényben, a külföldi adó beszámítása korlátlan. A levonható adó összege természetesen nem haladhatja meg a magyar szabályok szerint kivethető 20 százalékot. A hatályos adóegyezmények szerint egyébként a forrás-országban levonható adó nem haladja meg a 20 százalékot. Adóegyezmény hiányában a külföldön fizetett osztalékadó beszámítására csak korlátozottan van lehetőség. A külföldi adó levonható a számított adóból, de a Magyarországon fizetendő adó nem lehet kevesebb 5 százaléknál. b) Belföldi osztalék Az opciós programok keretében szerzett részvények után járó osztalék esetében az adó mértéke 20 százalék vagy 35 százalék. – 20 százalék az adókulcs, ha az osztalék összege nem több mint a jegybanki alapkamat kétszerese a magánszemély tulajdonrészére (jegyzett tőke) jutó saját tőkére vetítve. Saját tőkén értendő az osztalék megállapításának évét megelőző adóévről készült számviteli beszámoló mérlegében kimutatott – az értékelési tartalékkal csökkentett – saját tőke. A számításnál az osztalék megállapítása évének első napján érvényes MNB-alapkamatot kell figyelembe venni. – Az előzőkben részletezett módon meghatározott összeget meghaladó osztalékrészt 35 százalék adó, valamint 11 százalék egészségügyi hozzájárulás terheli. Az egészségügyi hozzájárulást nem a magánszemély, hanem a társaság fizeti, és az a társasági adó szempontjából elismert vállalkozási költségnek számít. 4. számú példa A belföldi részvénytársaság 2002-ben állapított meg osztalékot. A 2001. évi adózott eredményt osztják fel. A társaság jegyzett tőkéje 30 millió forint, a saját tőke a 2001. évről készült mérleg szerint 150 millió forint. A jegybanki alapkamat 2002. január elsején 9,75%. A magánszemély részesedése a jegyzett tőkéből 2 százalék. A magánszemély részesedése a saját tőkéből: 3 000 000 forint Fizetett osztalék: 660 000 forint 20 százalékos adó alapja (3 000 000*2*0,0975): 585 000 forint 35 százalékos adó alapja (660 000-585 000): 75 000 forint Osztalékadó (585 000*0,20+75 000*0,35): 143 250 forint Nettó osztalék (660 000–143 250): 516 750 forint Átlagadókulcs: 21,7% Egészségügyi hozzájárulás (75 000*0,11): 8250 forint C) Árfolyamnyereség a részvény eladásakor Ha az értékpapír eladásakor kapott bevétel meghaladja az értékpapír szerzéskori értékének és az értékpapírhoz kapcsolódóan fizetett járulékos költségeknek az együttes összegét, árfolyamnyereség jogcímén keletkezik jövedelem. Az árfolyamnyereséggel kapcsolatos szabályok 2002. január elsejétől részben változtak. Az adó mértéke változatlanul 20 százalék. Ez a szabály azonban csak akkor érvényes, ha az eladási ár nem kedvezményezett, nem magasabb a piaci árnál. A vételi- jegyzési opció útján szerzett részvény esetében a szerzéskori érték magában foglalja a munkavállaló által fizetett opciós árat, valamint azt a jövedelemösszeget, amely után már korábban megfizette az adót. Ha például az opciós ár 100, a részvény piaci értéke a rendelkezési jog megszerzésekor 120, akkor a szerzéskori 120, tekintettel arra, hogy a különbözet (20) után a progresszív adót már megfizette. Az értékpapírhoz kapcsolódó járulékos költségek, amelyek szintén levonhatók, a következők: – a vételi, jegyzési és eladási jog megszerzéséért fizetett ellenérték, – a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény szerinti befektetési szolgáltatási (például portfóliókezelés) és kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységért (például értékpapír-letétkezelés) fizetett díj, amelyet az értékpapír megszerzésével, tartásával, vagy átruházásával kapcsolatban vettek igénybe. A járulékos költségeket természetesen csak akkor lehet elszámolni, ha a kiadásokat a magánszemély viselte. Az árfolyamnyereséget és annak adóját nem ügyletenként kell megállapítani. Új fogalom az árfolyamnyereségből származó jövedelem, amely az adóévben keletkezett árfolyamnyereség, csökkentve az adóévben elszámolt árfolyamveszteséggel. Az árfolyamnyereség után fizetendő adó mértéke 20 százalék. Fontos, hogy csak azt az árfolyamveszteséget lehet beszámítani, amely a magyar tőzsdére bevezetett részvényekből származik. Korábban a nyilvánosan forgalmazott, tőzsdén kívüli részvények árfolyamvesztesége is elszámolható volt. Kedvező változás ugyanakkor, hogy bármely értékpapír eladásából származó árfolyamnyereség csökkenthető az árfolyamveszteséggel, legyen az értékpapír belföldi vagy külföldi. 2001-ben csak a nyilvánosan forgalmazott belföldi részvények árfolyamnyereségét terhelő adót lehetett csökkenteni. Ha tehát az opciós program kedvezményezettjének árfolyamnyeresége keletkezik magyar tőzsdei részvényeken, az opció utján kapott részvény árfolyamnyereségével szemben ez elszámolható, az adókötelezettség csökkenthető. További előny, hogy ha az adóévben az árfolyamveszteség meghaladja az árfolyamnyereség összegét, ezért teljes egészében nem számolható el, akkor a következő adóévben is érvényesítheti vagy pedig önellenőrzéssel a megelőző adóévben. Ez a szabály azonban kizárólag a 2002-től keletkezett veszteségekre érvényes és visszamenőlegesen első alkalommal a 2003. évi veszteség számolható el. A belföldi illetőségű magánszemély külföldről származó árfolyamnyeresége Magyarországon adóköteles. Az adóegyezmények értelmében az adóztatás kizárólagos joga azt a szerződő államot illeti meg, ahol a magánszemély belföldi illetőségű. Részvényopciók adózása az adóegyezmények függvényében Az a körülmény, hogy a részvényopciókkal kapcsolatos adózási szabályok országonként eltérőek és a jövedelmet a program különböző szakaszaiban adóztatják, magában rejti a kettős adóztatás lehetőségét. Az adóegyezmények alkalmazásánál jelentkező ellentmondások közül csak néhányat szeretnék megemlíteni. – Az OECD modell egyezmény szerint (15. cikk, nem önálló munka) a munkaviszonyból származó jövedelem abban az államban adóztatható, ahol a munkát végzik. Ide sorolandó minden jövedelem, amely összefüggésben van az adott munkaviszonnyal. Az opciós program időtartama alatt egy munkavállalót több államban is foglalkoztathatnak. Kérdés, hogy az opciós jog érvényesítésével szerzett jövedelem mely államban végzett munkához és milyen arányban kapcsolódik. – Nem egyértelmű, hogy amikor az adóztatás időpontja a két államban eltérő (például különböző az adóév), és a jövedelem mindkét szerződő államban adóztatható, hogyan lehet teljesíteni az egyezményben a kettős adóztatás elkerülésére előírt módszereket. Milyen módon lehet a külföldön megfizetett adót az illetőség szerinti államban az adókötelezettségnél beszámítani és mikor? – Amikor a külföldi adó beszámításának a lehetősége adott, bizonytalan lehet, hogy mely jövedelemre kell alkalmazni. Előfordulhat például, hogy az egyik állam két részletben adóztatja a jövedelmet, mint az a magyar adórendszerre is jellemző. A másik szerződő állam ugyanakkor a teljes jövedelemre egy alkalommal, a részvény eladásakor vet ki adót. Az OECD modell egyezménnyel foglakozó szakértők dolgoznak azon, hogy az eddig felmerült problémákra megoldást találjanak. Kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a kettős adóztatás minden esetben elkerülhető legyen. A nyitott kérdések száma nem elhanyagolható és az elmúlt években jelentősen növekedett. Ez összefüggésben van a részvényopciós programok elterjedésével. Fontos figyelemmel kísérni a változásokat, mert a részvényopcióban részt vevő Magyarországon foglalkoztatott alkalmazottak többsége külföldi cégek által meghirdetett programok kedvezményezettje. Dr. Török Györgyi adószakértő Összefoglaló: A részvényopciók célja a munkavállalók megtartása, a hosszú távú érdekeltség megteremtésével. A rendszernek számtalan változata létezik. Az idők folyamán létrejöttek jellemző megoldások, alaptípusok, de országonként is tapasztalhatók eltérések mind a rendszer elemeiben, mind az adózási szabályokban. Magyarországon először a nagy nemzetközi vállalatcsoportok helyi tagvállalatainál találkozhattunk részvényopciós programokkal. A devizaliberalizációval elhárult minden akadálya annak, hogy magyar munkavállalók külföldi részvényt szerezzenek külföldi cégek által meghirdetett programok keretében. Az a körülmény, hogy a részvényopciókkal kapcsolatos adózási szabályok országonként eltérőek és a jövedelmet a program különböző szakaszaiban adóztatják, magában rejti a kettős adóztatás lehetőségét.