A sürgősségi kormányrendelet meghatározza azokat a tevékenységeket, amelyek adófizetési kötelezettséget keletkeztetnek. Ez egy általános jellegű felsorolás, a tételes taxációt a második szakaszban találjuk. Eszerint általános forgalmiadó-köteles a termékértékesítés, a szolgáltatásnyújtás, az ingatlan tulajdonjogának átruházása, valamint a termékimport. A TVA-fizetési kötelezettség alá eső tevékenységek A termékértékesítésbe a végrehajtási rendelet (a továbbiakban: rendelet) meghatározása szerint a birtokba vehető dolog feletti tulajdonjog ellenérték fejében történő átengedése tartozik bele, ideértve a vásárlást, cserét, a gazdasági társaság (a továbbiakban kereskedelmi társaság) részére átadott természetbeni apportot. Termékértékesítésnek minősülnek azok az esetek is, amikor az adóalany a terméket felhasználja, hasznosítja vagy a gazdasági tevékenysége köréből kivonja. A szolgáltatásnyújtás minden olyan ellenérték fejében végzett tevékenység, amely nem minősül termékértékesítésnek vagy ingatlan-tulajdonjog-átruházásnak. Példálózó felsorolása szerint szolgáltatásnyújtás különösen az építési-szerelési szerződés, a személyszállítás, a lízing, a közvetítői tevékenység, az immateriális javak átengedése, a szakértői tevékenység, a biztosítási valamint viszontbiztosítási tevékenységek, a banki valamint pénzügyi szolgáltatások végzése, illetve minden egyéb intellektuális vagy fizikai munka. Nem minősül szolgáltatásnyújtásnak, s ezért nem is TVA-köteles a követelések engedményezése. A hozzáadottérték-adók kulcskérdése, különösen a szolgáltatásoknál a teljesítési hely szokott lenni. Az ingatlanok tekintetében egyszerű a szabály, hiszen a Romániában fekvő ingatlan elidegenítésekor kell a TVA-t fizetni, egyébként nem. Termékimport esetében a vámnyilatkozat nyilvántartásba vételével megnyílik az adófizetési kötelezettség. A szolgáltatásoknál nehezebb a teljesítési hely meghatározása. Főszabály szerint a szolgáltatást nyújtó székhelye, lakhelye vagy szokásos tartózkodási helye a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye. A kivételek a következők: 1. Építési-szerelési munkáknál a teljesítés helyét az ingatlan fekvése határozza meg. Ugyanez a helyzet az ingatlan bérbeadásakor, a tervezéskor, a művezetéskor, ingatlannal kapcsolatos tanácsadáskor – ekkor is az ingatlan fekvése az irányadó a teljesítési hely meghatározásakor. 2. Románia a teljesítés helye a nemzetközi áru- és személyszállítások eseteiben, amikor Romániában van az indulási hely, illetve amikor Románia területére esik az érkezés. 3. A szolgáltatásnyújtás teljesítési helye a tényleges teljesítés helye a következő esetekben: – a szállítással összefüggő járulékos és kiegészítő tevékenységek esetében, mint például a járművek le- és felrakása, raktározás, őrzés; – a kulturális, művészeti, sport-, tudományos, szórakoztató események esetében, ideértve a járulékos és előkészítő tevékenységeket is; – szakértői tevékenység, amennyiben Romániában lévő ingók a szakértői vélemény tárgyai; – tevékenység végzése ingókon. 4. A következő esetekben a szolgáltatást igénybe vevő székhelye, lakhelye vagy szokásos tartózkodási helye a szolgáltatás teljesítési helye: – ingók bérbeadása; – lízingszerződés, melynek tárgya fizikai vagy szellemi javak hasznosítása; – szerzői jogok, licencek átengedése, illetve a hasonló tevékenységek; – a reklámszerződések; – szakértői, mérnöki, ügyvédi, könyvvizsgálói tevékenységek; – adatfeldolgozás és/vagy információ nyújtása; – pénzügyi tevékenységek, a kizárólagos banki tevékenységek, a biztosítási és viszontbiztosítási ügyletek; – a munkaerő-kölcsönzés; – az olyan tevékenységek, amelyek a felsorolt tevékenységekkel kapcsolatos szolgáltatások érdekében merültek fel. Termékimport a terméknek külföldről Romániába történő behozatala. A törvény itt egyetlen kritériumot támaszt, nevezetesen azt, hogy a termék átlépje az országhatárt. A részletes szabályok tekintetében visszautal az 1997. évi 141. törvényre, Románia vámtörvényére. Az adóalanyok A sürgősségi kormányrendelet második szakasza tartalmazza az adó fizetésére kötelezett személyek felsorolását. Eszerint az adóalanyiság teljes körű, adóalany lehet a jogi személy, a természetes személy, valamint a jogi személyiség nélküli szervezet is. A 3. szakasz szerint a következő jogi személyek által végzett termékértékesítések és/vagy szolgáltatásnyújtások nem keletkeztetnek adófizetési kötelezettséget (teljesen kívül állnak az áfakörön): – az alapítványok és egyesületek a szociális vagy filantróp céllal nyújtott szolgáltatások után; – az államilag elismert vallásfelekezetek, és a hitéleti valamint a politikai tevékenységet végző szervezetek által nyújtott szolgáltatások; – a szakszervezetek, a tagjaik érdekvédelmével szorosan összefüggő tevékenység körében; – a közintézmények a szociális, oktatási, kulturális, adminisztratív, védelmi és közrendfenntartó tevékenységük körében; – a román útfenntartó és -karbantartó állami vállalat. E jogi személyek, amennyiben kereskedelmi tevékenységet folytatnak – például hoteleket működtetnek, közétkeztetést végeznek – illetve egyéb szolgáltatást nyújtanak, TVA-fizetési kötelezettségük keletkezik. Az adó mértéke A jogszabály szerint az áfa- (TVA) körön belül, az adófizetési kötelezettség szempontjából három eset lehetséges. Az első eset a normál adókulcsú termékeké és szolgáltatásoké. Romániában a normál kulcs 2000. március 15-e óta 19 százalék; korábban az élelmiszerekre és az ipari termékekre külön-külön kulcsok voltak. Ebben a körben az adóalanyt megilleti az a jog, hogy a halmozódás elkerülése érdekében az előzetesen felszámított adót levonja az általa fizetett adóból. A második eset a 0 százalékos kulccsal adózó termékeké és szolgáltatásoké, amikor még mindig megilleti az adózót az előzetesen felszámított adó levonásának joga. A nullaszázalékos kulcsot kell alkalmazni a következő esetekben: – áruk illetve szolgáltatások exportja, illetve az ahhoz szorosan kapcsolódó szolgáltatások (például szállítás), amelyek ellenértékének kiegyenlítése valutában, a Román Nemzeti Bank által erre felhatalmazott hitelintézetnél vezetett pénzforgalmi számlán keresztül történik; – a barterben lebonyolított exportügyletek; – a menetrend szerinti nemzetközi személyszállítás, kivéve ha turisztikai szolgáltatásokat közvetítő adóalany a szervező; – a nemzetközi személy- és áruszállítás, amennyiben román bejegyzésű a hajó vagy repülő, de a megrendelő székhelye külföldön található, és egy román kikötő vagy repülőtér az indulási illetve érkezési hely; – az importtal összefüggő olyan szállítási, illetve a szállítással szorosan összefüggő szolgáltatások esetében, amelyek a külföldi szakaszon és a belföldi szakasznak a vámnyilatkozat helyéig terjedő részében merülnek fel; – szállítóeszközök javítása, amennyiben a megrendelő külföldi illetőségű; – a külföldi székhelyű megrendelőnek teljesített szolgáltatásnyújtás, amelyek ellenértékének kiegyenlítése valutában, a Román Nemzeti Bank által erre felhatalmazott hitelintézetnél vezetett pénzforgalmi számlán keresztül történik meg (ide tartozik például tanulmányok írása, piackutatás végzése, szaktanácsadás); – a vámszabad területekre behozott anyagok, kiegészítők, és egyéb javak után; – a kizárólag a diplomáciai képviseletek és személyzetük számára értékesített javak után; – a Románia területén rendezett vásárokon megvásárolt áruk esetében; – hazai és külföldi segély- illetve nonprofit szervezetektől, külföldi kormányoktól illetve nem kormányzati szervezetektől kapott, és vissza nem térítendő kölcsönök esetében; – meglevő lakóházak bővítése, javítása, illetve újak építése esetében; – vallási kegyhelyek építése esetében. E körben még két eset érdemel figyelmet. Amikor egy termelő vállalat termékeit egy exportőr vállalat adja el külföldön, és a külföldi székhelyű vevővel megkötött szerződés értelmében a termelő vállalat szállítja vagy szállíttatja ki a vevőnek a terméket, mind a termelő, mind az exportáló vállalat jogosult a nulla százalékos kulcs alkalmazására. Abban az esetben, amikor egy külföldi székhelyű megrendelővel köt olyan szerződést egy exportáló vállalat, hogy egy harmadik, termelő vállalatnak a megrendelő biztosítja az alapanyagokat, s a készterméket megvásárolja tőle (bérmunka), mind a termelő, mind az exportáló vállalat jogosulttá válik a nulla százalékos adókulcs alkalmazására. Az adómentességek A harmadik eset az adómentes termékértékesítések és szolgáltatások nyújtásának az esete. A jogszabály szigorúan előírja, hogy az adómentes tevékenységek és az alanyi adómentes személyek köre zárt, azt analógiával bővíteni nem lehet. Ebben a harmadik esetben az adófizető az előzetesen felszámított adót nem vonhatja le, kivéve, ha jogszabály kivételt tesz. Ilyen kivétel például a 134/1995. számú törvényben szabályozott olajipari tevékenység, valamint a Bukarest-Otopeni Nemzetközi repülőtér felújítási-fejlesztési munkáival kapcsolatos termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás. Bár a sürgősségi kormányrendelet nem különböztet meg alanyi és tárgyi adómentességet, a következőkben először az alanyi adómentes személyeket, majd a tárgyi adómentes tevékenységeket ismertetjük. A jogszabály szerint nem kell hozzáadottérték-adót fizetniük: – az egészségügyi és állat-egészségügyi, valamint a szociális intézményeknek; – a Nemzeti Oktatási Minisztérium engedélyével működő közoktatási intézményeknek (amelyek az 1995. évi 84. számú, a közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartoznak); – a Nemzeti Kutatási Programban részt vevő intézményeknek vagy gazdasági társaságoknak, a kutatási-fejlesztési tevékenységükkel szorosan összefüggő tevékenységük tekintetében (amelyek az 1996. évi 51. számú törvénnyel jóváhagyott 25/1995. számú sürgősségi kormányrendelet hatálya alá tartoznak); – az ügyvédeknek, közjegyzőknek, bármilyen keretek között is gyakorolják a tevékenységüket, illetve az építészeknek, mérnököknek, tanácsadóknak, pénzügyi auditoroknak, könyvvizsgálóknak, mérlegképes könyvelőknek, illetve minden olyan személynek, aki nem kereskedelmi társaság keretein belül gyakorolja hivatását; – az egyéni mezőgazdasági termelőknek; – a takarékpénztáraknak, a kölcsönös segítségnyújtási alapoknak, a valutaváltóknak; – a befektetési alapoknak valamint a pénzügyi közvetítéssel foglalkozó intézményeknek (azok, amelyek a kormány 24/1993. számú rendelete alapján működnek, illetve a tőzsdéről szóló törvény alapján működő gazdasági társaságok); – a román bankoknak vagy külföldi bejegyzésű bankok fiókjainak, illetve minden olyan pénzügyi intézménynek, amely a bankokról szóló 1998. évi 58. számú törvény alapján tevékenykedik, a következő tevékenységek kivételével: széfbérlet, pénzügyi lízing, drágakövekkel vagy nemesfémekkel kapcsolatos műveletek, követelések behajtásából származó ingók és ingatlanok eladása, illetve minden olyan tevékenység, amely nem kizárólagos banki tevékenység; – az engedélyezett szerencsejátékok szervezőinek; – a biztosítási és viszontbiztosítási ügyletekkel foglalkozó kereskedelmi társaságoknak, valamint a közvetítőknek, az ügyfelektől beszedett díj tekintetében. Az ügyfeleknek kártalanításként kifizetett összegek a TVA-t már tartalmazzák. A tárgyi adómentes tevékenységek a következők: – a vásárokra, kiállításokra, múzeumokba. szóló belépőjegyek árusítása; – a természetes személy által, saját tulajdonú gépjárművével végzett taxizás; – a kulturális díj fizetésére kötelezett rendezvényekre szóló belépők árusítása (azokra, amelyek a 147/1998. számú törvény hatálya alá tartoznak); – a művégtagok, protézisek, tolókocsik, egyéb ortopédiai segédeszközök értékesítése (ezeknek a listáját a 94/2000. évi egészségügyi miniszteri rendelet tartalmazza); – az egyévesnél kisebb gyermekeknek szánt ruha és lábbeli értékesítése; – a kereskedelmi társaságok számára átadott apport (amennyiben azonban valaki abból a célból vásárol egy terméket vagy vesz igénybe egy szolgáltatást, hogy azt apportként használja fel, a TVA-t meg kell fizetnie); – a vámszabad területeken folytatott, a jogszabály által taxatívan felsorolt tevékenységek (például feldolgozás, tárolás, mérés, csomagolás, jelölés, tesztelés, szétszedés, javítás, adásvétel, külföldi és belföldi szállítás, épületek/területek bérbeadása /84/1992. számú törvény a vámszabad területekről); – a könyvnyomtatás, könyvkiadás és könyvkereskedelem, kivéve a kizárólag reklámcélú kiadványokat; – a filmkészítés, kivéve a kizárólag reklámcélokat szolgáló műveket. A következő esetekben a termék- vagy szolgáltatásimport esetében nem kell TVA-t fizetni: – azok a termékek után, amelyek tekintetében törvény vagy kormányrendelet felmentést ad a vám megfizetése alól; – a vámmentes boltokban árusított termékek után, illetve a diplomáciai követségek és személyzetük által kizárólagosan igénybe vett termékek után; – a bérmunkához szükséges alap- és egyéb anyagok után, amelyek maximum 90 napig tartózkodnak Románia területén; – a televíziós jogdíjak, licencdíjak, sugárzási jogok után fizetett díjak. Nem kell TVA-t fizetnie annak a természetes vagy jogi személy adóalanynak, akinek a tárgyévben szerzett jövedelme nem haladja meg a 125 millió lejt (kb. 1 millió forint). Amennyiben valaki a 125 milliós plafont átlépte, köteles bejelentkeznie TVA-fizetőnek. Az áttérés végleges, az adóalany a későbbiekben már nem veheti igénybe ezt a kedvezményt. Az adóalap Termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén az adó alapja a teljesítés ellenértéke. A teljesítés ellenértékébe beletartozik minden olyan összeg vagy érték, melyet a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékeként kap, vagy kapnia kell a szolgáltatásnyújtónak, illetve az eladónak. Adóalapot képeznek az értékesítéshez járulékosan kapcsolódó költségek (például biztosítási, közvetítői, szállítási kiadások), illetve az adók, valamint a vámok, kivéve természetesen az általános forgalmi adót (TVA). Ez alól a szabály alól egyetlen kivétel van, mégpedig az 1996. évi 118. számú, a Speciális Közúti Alap létrehozásáról és felhasználásáról szóló törvény által szabályozott, az országba behozott üzemanyagokra kivetett 25 százalékos pótadó, amelyet nem kell figyelembe venni az általános forgalmi adó (TVA) kiszámításakor. Speciális adóalap-megállapítási szabályok vonatkoznak a bizományosokra, a turisztikai szolgáltatásokat közvetítőkre, a használtcikk-kereskedőkre, a zálogházakra, az üzemanyag-kereskedőkre és az olyan munkaruhákra vagy védőfelszerelésekre, amelyek ellenértékének egy részét a munkáltató, míg másik részét a munkavállaló fizeti meg. Például a turisztikai szolgáltatásokat közvetítők levonhatják a szolgáltatásaikat igénybe vevők által fizetett, TVA-t már tartalmazó árból azokat a költségeiket, amelyeket kifizettek a turisztikai szolgáltatásokat közvetlenül nyújtók (például szállodák, vendéglők) részére, illetve azokat a költségeiket, amelyek a nyújtott turisztikai szolgáltatásokkal szoros összefüggésben merültek fel (például üzemanyag, sofőr, parkolási díj, vízumköltség, sofőr szállásdíja, biztosítási díjak), s az így meghatározott bruttó adóalapból kell visszaszámolni a TVA-t (15,966 százalék a bruttó összegből). Ebből a visszaszámolt TVA-ból levonható még a turisztikai szolgáltatásokat nyújtó kereskedelmi társaság szükséges működési költségeinek a TVA-ja. Amennyiben egy kereskedelmi társaság közvetítő tevékenységet is végez, illetve saját vagy bérelt eszközeivel turisztikai szolgáltatásokat is nyújt, elkülönülten kell megállapítania és nyilvántartania a kétféle tevékenység TVA-ját. A használtcikk-kereskedők esetében az adóalap a végső eladó által fizetett, általános forgalmi adót már tartalmazó ár és a hazai magánszemélytől vagy az alanyi adómentes jogi személytől kapott ár különbözete, amelyből szintén vissza kell számolni a TVA-t. Az adóalap védelmét szolgálja az a kisegítő jellegű szabály, hogy amennyiben természetben történik a vételár vagy a szolgáltatások ellenértékének kiegyenlítése, a kapott termékek vagy szolgáltatások értékének fedeznie kell az adott termékek vagy szolgáltatások ellenértékét. Ugyancsak az adókikerülés megnehezítésére hozták azt a szabályt, hogy adóalapot képez minden olyan szolgáltatás, amely nem kapcsolódik közvetlenül a szolgáltató vagy a szolgáltatást megrendelő gazdasági tevékenységéhez, és amelyet ingyenesen nyújtottak. Amennyiben az adó alapját képező gazdasági ügyletben az ellenértéket devizában állapították meg, de a fizetés napi árfolyamon lejben történik, az eladó vagy a szolgáltatásnyújtó olyan számlát köteles kibocsátani, amelyen mind lejben, mind valutában fel van tüntetve az ellenérték. Amennyiben az ellenérték kiegyenlítésekor az árfolyam eltér az eredeti számlán szereplőtől, újabb számlát kell kibocsátani, amellyel kiegyenlítik az árfolyam-különbözetet. Ekkor két eset lehetséges. Az első esetben, amikor a valuta a lejhez viszonyítva többet ér, a különbözetre egy külön számlát kell kibocsátani (ún. fekete számla). A második esetben, amikor a lej a valutához viszonyítva kevesebbet ér, a különbözetről szintén ki kell bocsátani egy számlát, de az ezen a számlán szereplő összeget keretbe kell tenni (ún. vörös számla). Ez a keret jelzi, hogy ezzel az összeggel csökkenteni kell az előző számla összegét. Nem része az adóalapnak az árengedmény, a visszavett göngyöleg betéti díja, illetve az eredeti ügylet meghiúsulása esetén, az ellenérték visszatérítéséből származó összeg, az eladások növelése érdekében az előzetes szerződésnek megfelelően a vevőknek átadott javak, a számla teljes vagy részleges ki nem egyenlítése esetén felszámított késedelmi díjak, valamint a központi vagy helyi költségvetésből kapott összegek. Az árengedmény esetében a jogszabály a következő kritériumokat állítja fel, amelyek nem teljesülése esetén az árengedményt nem lehet figyelembe venni adóalap-csökkentő tényezőként. Eszerint az árengedménynek ténylegesnek és valóságosnak kell lennie, szerepelnie kell vagy a számlán vagy valamilyen egyéb törvényes bizonylaton, illetve nem képezhet ellenértéket valamilyen szolgáltatás ellenében. Az átadott javak megsemmisülése vagy megrongálódása ellenértékeként kifizetett díjak már adóalapot képeznek, azok az átadott javak ellenértékének minősülnek. Az adó levonása A hozzáadottérték-adók másik kulcskérdése az adólevonási jog. Az adólevonási jog gyakorlása teremti meg az adóhalmozódás kiszűrésének lehetőségét. E körben érvényesül a 284/2000. számú pénzügyminiszteri rendelet, mely a Bukarest-Otopeni Nemzetközi repülőtér felújítási-fejlesztési munkáival, illetve az 1995. évi 134. számú, az olajipari tevékenységekről szóló törvényben szabályozott tevékenységekkel kapcsolatos adólevonási jog gyakorlását szabályozza. A „mezei” TVA-adóalanyok esetében a 903/2000. évi pénzügyminiszteri rendelet tartalmazza azoknak a formanyomtatványoknak a modelljeit, amelyek vezetése szükséges az adólevonási jog gyakorlásához. Az adólevonási jog attól a hónaptól kezdve gyakorolható, amelyben az adóalanyt TVA-fizetőként nyilvántartásba vették. A következő esetekben nem vonható le az előzetesen megfizetett TVA összege: – amennyiben olyan személytől vásárol az adóalany, aki nincs bejelentkezve TVA-fizetőnek; – amennyiben olyan szolgáltatást vesz igénybe vagy vásárol az adóalany, amelynél a törvény zárja ki az adólevonási jogot; – szeszes italok illetve dohánytermékek esetében, amennyiben beszerzésük reprezentáció céljából történik (ez azt jelenti, hogy a megfizetett TVA teljes egészében növeli a reprezentációs költségeket); – minden olyan esetben, amikor a beszerzett terméknek vagy igénybe vett szolgáltatásnak nem közvetlen és kizárólagos a kapcsolata az adóalany gazdasági tevékenységével. Az adó megfizetése, illetve a TVA-fizetési kötelezettség felfüggesztése A TVA-t az adófizetési kötelezettség keletkezését követő hónap 25. napjáig kell kiszámítani és befizetni. Kivétel a szolgáltatásimport, mert amennyiben a szolgáltatás megrendelője román jogi személy és a szolgáltatásnyújtás helyének Románia minősül, a számla benyújtásától számított 7 napon belül a megrendelőnek meg kell fizetnie a TVA-t. Amennyiben egy adóalany egy általa kibocsátott számlán feltünteti a TVA-t, akkor meg is kell fizetnie az adót, ha a nyújtott szolgáltatás vagy a termékértékesítés egyébként adómentesnek minősül. A TVA-fizetési kötelezettség felfüggesztésének szabályait az 566/2000. számú pénzügyminisztériumi rendelet szabályozza. Eszerint ideiglenesen felfüggeszthető a TVA megfizetésének kötelezettsége a következő esetekben: – 120 napra, amennyiben mezőgazdasági gépeket vagy olyan gépeket, berendezéseket importálnak, amelynek eredményeképpen új termelési kapacitások jönnek létre vagy a meglevő kapacitások nőnek; – 60 napra abban az esetben, ha olyan anyagokat hoznak be Romániába, amelyek ott nem találhatóak meg, illetve olyan alapanyagokat importálnak, amelyekből deficites az ország, és szükségesek az adóalanyok működése szempontjából. A felfüggesztésre a Pénzügyminisztériumtól kell engedélyt kérni, amennyiben a kérelmező eleget tesz a következő feltételeknek: – bejegyzett TVA-fizető; – nem továbbértékesítés céljából hozza be a termékeket, kivéve ha erre felhatalmazott cég, és akkor, ha sok fogyasztónál hiány alakult ki az adott termékből; – minimum 250 millió lej (kb. 2 millió 100 ezer forint) értékben; – az adott áruféleség szerepel az 586/2000. számú pénzügyminisztériumi rendelet 3. számú mellékletében. A kérelmet a Pénzügyminisztériumhoz kell előterjeszteni, egy bizottság dönt arról, hogy elfogadják vagy elutasítják. Amennyiben elfogadják, az engedélyt 12 hónapra bocsátják ki. Balla Pál Dániel Összefoglaló: Az áfa román megfelelője a TVA. Cikkünk ismerteti a TVA jogforrásait, az adóalanyok körét, a mértéket, az adómentességeket és az adó alapját, az adólevonás részletes szabályait. Az általános forgalmi adó szabályanyagát a 2001. évi 547. számú törvény tartalmazza, a 401/2000. számú kormányrendelet ennek a jogszabálynak a végrehajtási utasítása. Romániában az adóalanyiság teljes körű a TVA-nál, adóalany lehet a jogi személy, a természetes személy, valamint a jogi személyiség nélküli szervezet is, azonban számtalan kivételt is meghatároznak a vonatkozó jogszabályok. Részletes ismertetésük is megtalálható az írásban.